Friss tartalmak listája itt (katt ide)  

Egy mondat kicsit másképp... (érdemes elolvasni)

KKL994, 2010, március 7 - 00:44
PDF változatOldal küldése ismerősnekNyomtatóbarát változat

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét költöttem át mai viszonyokhoz mérten.

Egy mondat a tőkéről

Hol tőke van,
ott tőke van,
nemcsak a reklámban,
nemcsak a híradóban,

nemcsak a talkshowban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó részeg szavában,
ott tőke van

nemcsak a füstös diszkóban
gomolygó drogmámorban,
sikkasztásban,
buta rablók zajában,

nemcsak az ügyvéd hamis
kérésében: mentse fel máris! –
ott tőke van,
nemcsak a katonásan

pattogó gárdában,
“heil”-ben, a dobálásban
s abban, ahogy a kurvát
a sikátorba húzzák,

nemcsak a titkon,
illegálisan nyitott alagúton
gyorsan
behozott vendégmunkásokban,

a tarkóra rakott új
pisztolyban, hogy ne mozdulj,
hol tőke van,
ott tőke van

nemcsak a pedofil szilárdan
fölrakott arcvonásában
s a gyermek már szótlan
vergődik jaj-sikolyban,

az undort
növelő biszexuális tömegek
áradatában,
táguló segglyukában,

az van az éjben halkan
fát lopók morajában,
meg abban,
valakit megöltek a kapualjban;

abban, ahogy a kandalló
előtt forogó pornó
nézőiből
profitál egy idegen fő;

nemcsak a szónokló
s a dobáló tömegszó:
pusztulj, takarodj, ne dumálj,
hazaáruló, ne hazudjál,

mert tőke van,
nemcsak a gyárban
élő szenvedésben,
jajduló “miért”-ekben,

az őrülten
támadó tömegekben,
az iskolában,
az áruházban,

ott van az utca sarkán
a tizenöt éves kurván,
a beletörődve s nyugodtan
fekvő hajléktalanban,

az van a bűzlően
tarkálló szeméttelepen,
már minden üzletben,
minden rekeszben;

mert a tőke ott van,
árad mindenhonnan,
irányít mindent,
hiába kéred az Istent;

mert tőke van
az óvodákban,
a lakótelepeken,
a nyomornegyedekben,

abban, ahogy a gyermeknek
a cukros bácsi integet,
ahogy, mielőtt vesztettél,
mindent feltettél,

nemcsak a munkában,
nemcsak az oktatásban
tanításnál is jobban
ható reklámokban;

az ott van
a palotában,
ahonnan integet a tőkés,
ott nem hallatszik a proletár vergődés,

az utcán oly szokottan
meglincselt póstásokban,
az egyre gyakrabban
zavargó munkásokban,

ahogy egyszer csak
a tőzsde befagy,
mert ott van
a válságban,

nemcsak a hálapénzben,
ott van a segélyben,
a nyílt kizsákmányolásban,
mint vérszívó a lágyékodban,

mert a házadat
sem birtoklod magad,
ott van a drága kurvában,
s az őt futtató maffiában,

szépségének azt véled,
amivel nap mint nap hiteget;
őt véded,
mert azt hiszed szeret téged,

üvegben és pohárban,
a dohos kocsma zajában,
erdő homályában,
nyílt mező világában,

mint nyitott iroda ablak,
melyből kiszűrődik a sznob hang,
s a konténerben
bűzölgő döglében,

ha magadban mérlegelsz,
ő, a tőke kérdez,
adótengeren,
gályarabként láncraverten,

fönt a tejút is már más,
diszkó, hol reflektorfény pásztáz,
csillogva; a kamerások:
kémlelő szempárok,

a nyüzsgő riporterek
hírt hajhászni mennek;
mert a tőke szól
rádióból, televízióból,

a pápából, ki a gazdagságban trónol,
a hamis prédikációkból,
egyház, párt hallgattat
szavára megannyi szónoknak;

mintha az anyagot benyomnád,
ereiden folyik át;
mint a betegség,
kísért, mint rossz emlék,

ha a pénz csörgését hallod,
a rablón a henger kattog;
lottózók, kaszinók mellett,
melyekben a pénzedet elvesztetted;

a plazában ribancok, az van
minden McDonald’sban,
Tescóban, Pennyben,
minden gyorsbüfében;

az emóban,
a szűzkurvában,
a rivális bandákban,
a maffiózók csatájában,

az aluljáró-graffitiken
lefolyó hányáslében;
az néz rád
gyermeked szemén át,

s mert minden célban ott van,
bizonytalan holnapodban,
tetteidben,
kilátástalan jövődben;

mint hívő a papot,
követed és imádod;
nézel ki a fejedből,
de ő néz rád a tükörből,

ő les a bevásárlópultnál,
fogoly vagy, s ő felhasznál;
cigid szagába,
selejt ruhádba

beivódik, eloszlik
agyadban érlelődik;
ha követnél egy eszmét
az ő rendőre ver szét,

nézed a színes vászont,
amit ő eléd varázsolt,
már a börtönében zárol
s nem jutsz ki fogságából,

mert a rendszer rabja vagy;
ledöntened nem hagy;
így neked is ő dirigál
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem tudsz már örülni,
elfelejted mit jelent élni,
mi szabadságot kívánni,
s a boldogságot érezni,

az ő része a szolga
így lesz és saját láncát hordja;
ha eszel, ételedből vesz el,
félelemből gyermeket nem nemzel,

hol tőke van:
ott a nép kihalóban;
belőled bűzlik, árad,
magad is tőke vagy;

mert már miattad egyre
pisztolyt fog a gyermek,
s a feleség téged megcsalva
így lesz ócska kurva;

vakokként a sötétségben
így járunk a hamis fényben,
a tények előttünk,
de nem látunk, csak nézünk;

mert ahol tőke van,
minden hanyatlásban,
e dal is, ilyen csalós,
átköltve, csak tartalma valós,

mert ott áll
nevet a sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
utódod is neki szolgál.

(c) KKL994

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
SzélRózsa képe

Le a kalappal:)

SzélRózsa, 2010, május 2 - 14:34

Le a kalappal:)

Nagyon jó vers. Na,

tovaris, 2010, május 2 - 10:54

Nagyon jó vers. Na, rímfaragók, lehet tanulmányozni. Csak itt a szöveg a lényeg... Ennél undorítóbbra csak a valóság festi a mai kapitalista valóságot. Orbán Viktornak ajánlom e verset...

Kritika képe

ötös

Kritika, 2010, május 2 - 10:45

gratula ;)

Tetszik

Vendég, 2010, március 7 - 11:05

Nem rivalizálásképpen, de néhány évvel ezelőtt Illyés ezen híres verse engem is megihletett. Az én parafrázisom:

Egy mondat a szabadságról

Ahol szabadság van, ott szabadság van,
nem csak a szavazófülke négyévenkénti magányában,
nem csak a nép-pártok zajos kavalkádjában.
nem csak a parlament üvöltő kreténizmusában,
de a hajléktalan harmincas aggastyán arcában,
a munkaközvetítő kilátástalanságában,
szabadság van ötven csatorna színes egyhangúságában,
a reklámok agymosó idiotizmusában,
a hazai cégtáblák idegen hangzásában,
a kihalt belváros méla mocskában,
a magányos emberek rohanásában,
József Attila megcsúfolásában,
A hazug ünneplés gyomorforgatásában,
ahol szabadság van, ott szabadság van,
a még meg nem szűnt iskolák zsúfoltságában,
a bezárt üzemek sok törött ablakában,
nem csak a narkós tűjének hegyében,
nem csak a plázában lézengő kölykök szemében,
szabadság van a történelemtanárok zavarában,
a parkba zárt szobrok igazságában,
az emlékezet kifordulásában,
a fehér és fekete színe váltásában,
szabadság van a nyugdíj-korhatárban,
a feketén dolgozók megalázásában,
nem csak a segély megkurtításában,
nem csak a munka jogfosztásában,
nem csak a kényszervállalkozásban,
és az arra lesújtó jogszabályban,
ahol szabadság van, ott szabadság van,
minden ítéletben és állásfoglalásban,
másodfokon az első letagadásában,
szabadság van a pénzért vett szerelem
drága, bár olcsó mámorában,
a püspök úr film-betiltó haragjában,
a védekezni nem tudók megtaposásában,
a szegények kifosztásában,
a középszer diadalában,
nem csak a sötétség magasztalásában,
nem csak a kizsákmányolásban,
szabadság van a hiszékenyek becsapásában,
a nem gyarapodó, csupán folyton változó tudásban,
a győztesen nyargaló babonákban,
a félműveltek áltudományában,
ahol szabadság van, ott szabadság van
a politikusok sárdobálásában,
az ország javainak lenyúlásában,
egymás torkának átharapásában,
s szabadság van ott annyi minden másban,
mert ahol pénz van, ott szabadság van,
s ahol szabadság van,
ott szabadság van.

(2007)

Ez találó!

KKL994, 2010, március 7 - 11:44

Nagyon jó ötlet, hogy a szabadságot használtad fel, mert manapság valóban ezt nevezik szabadságnak. Tényleg szörnyű belegondolni, hogy az emberekben milyen kevés az osztályöntudat. Jó, hogy vannak ilyen költők, akik lerántják a szabadság leplét a kizsákmányolásról.
Csak így tovább!
Egyébként hogy érted József Attila megcsúfolását? Leírnád mire gondolsz?

A klasszikus

tovaris, 2010, március 7 - 13:51

A klasszikus osztályöntudat már a múlté. A jelen gazdasági állapotában összemosódnak az osztálykörvonalak, ezeket kellene teoretizálni. Nos, teoretikus kerestetik...

Az egész jubileumi ünneplésére gondoltam

Vendég, 2010, március 7 - 13:45

ahol a rendszerváltók maximálisan kiakarták sajátítani, a moszkvai irányítású KMP-vel való szembekerülését a marxizmus megtagadásaként feltüntetve, egzaltált idegbeteg költő képével helyettesítve a proletár-költő - állítólag a kommunista rezsim által ráerőltetett - képét. A legdurvább megnyilvánulások az "ember vörös csillagát" kitétel kicserélése egy piszkozatban talált - nyilvánvalóan a cenzúra megtévesztésén való gondolkodás eredményeképpen leírt meglehetősen értelmetlen - "az ember öntött csillagát"-ra, valamint egy gyanús, bűn-rossz fiatalkori irredenta vers ("Nem, nem soha!") beeröltetése az ujabb kiadású válogatott, és összes köteteibe.

A hivatalos ünnepségektől felfordult a gyomrom. egyetlen tisztességes megemlékezést olvastam, Szerdahelyi Istvánét az Ezredvégben.

Kérdés

ksengak, 2010, május 2 - 15:32

Én csak a legismertebb verseit olvastam , számomra a Thomas Mann Üdvözlése a legkedvesebb , különösen tetszett Major Tamás előadásásban.Az "ember vörös csillagát",
melyik vers, szeretném elolvasni és gyüjtöm külün füzetben azokat az idézeteket, amelyekben szerepel a vörös csillag.Köszönöm!!!

József Attila

Phoenix, 2010, május 2 - 22:20

Munkások

Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el.

S hol zápfog rág, a város érdes része,
hol a vasbányák fuvallata ing,
gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,
lendkerék szijja csetten és nyalint,
hol a fémkeblü dinamókat szopják
a sivalkodó transzformátorok,
itt élünk mi. És sorsunk összefogják
a nők, gyermekek, agitátorok.

Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,
vergődik benn' a mult sikos hala.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.
Ujságpapír az asztalon kenyérrel
s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -
poloskát űzünk lámpával s a kéjjel
s két deci fröccsel becsüljük magunk'.

Elvtárs és spicli jár a csöndben erre,
részeg botlik, legény bordélyba lóg,
mert hasal az éj s pörsenéses melle,
mint szennyes ingből, füst alól kilóg.
Igy élünk mi. Horkolva alszunk s törten,
egymás hátán, mint odvas farakás
s hazánk határát penész jelzi körben
a málló falon; nedves a lakás.

De - elvtársaim! - ez az a munkásság,
mely osztályharcban vasba öltözött.
Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
És búvunk érte, mint az üldözött.
A történelem futószallagára
szerelve ígyen készül a világ,
hol a munkásság majd a sötét gyárra
szegzi az Ember vörös csillagát!

1931. dec.

A változat - amit előrángattak:

De - elvtársaim! - ez az a munkásság,
mely osztályharcban vasba öltözött.
Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
És búvunk érte, mint az üldözött.
A történelem futószallagára
szerelve ígyen készül a világ,
hol a munkásság majd a sötét gyárra
szegzi az Ember öntött csillagát!

Hogy itt mi az igazi probléma? A "sötét gyárra" "vörös" (azaz világító, színes) csillagot szegezni - ez a forradalom metaforája. A "sötét gyárra" "öntött" (azaz ugyanolyan sötét, színtelen) csillagot szegezni - értelmetlenség. Minek odaszegezni? Mit üzen ez az embereknek? Miért hangsúlyozta ki előtte a költő, hogy a gyár "sötét"?

Vagy nézzük József Attila két irredentának tekinthető versét:

Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

1922 első fele

Bús magyar éneke

Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,
Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván
Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról
S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Titokzatos messzeségben istent keres magyar hangja,
Régi honát, testvéreit - mást se tehet - siratgatja.
Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott Erdélyben,
Zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Nincsen csak egy citerája, húrjai az égig érnek,
Rajt' pengeti balladáit véres könnynek, könnyes vérnek.
Mámor esték elszállottak, ott fagytak a Karsztok alján
S ismeretlen menyasszonya tört liliom, olyan halvány.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed:

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre
S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.

1922

A "Nem nem soha" a szocializmus éveiben kiadott József Attila kötetekben nem szerepelt, a "Bús magyar éneke" viszont igen. Tehát az első verssel nem az a baj, hogy irredenta (a második is az), hanem, hogy teljesen idegen a költő stílusától, és bűn rossz vers. A második viszont, bár erős Ady-utánérzés van benne, már megcsillantja József Attila költői erejét. Nekem van egy feltételezésem, hogy a "Nem nem soha" titkának kulcsa a "Mond mit érlel"-ben van:

S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!

(kiemelés tőlem - Phoenix)

Vagyis el tudom képzelni, hogy pénz szűkében az ifjú Attila egy irredenta fűzfapoéta versét másolta, és ennek a kéziratát találták meg. Mert aki keres, az talál ...

József Attila költészete

tovaris, 2010, május 2 - 23:54

Nem is tudom, hogy a kapitalizmus borzalmait más nép költője írta-e le így, ahogy József Attila. (1. vers)A vörös csillag elrejtéséről itt már valahol olvastam.

A második vers dátuma 1922. Nem csodálom, hogy akkor, oly fiatalon, neki is fájt a Trianon. Akkor még nem ismerhette annak okait. Az, hogy meg pénzt akart keresni egy másik vers átírásával, nem róhatjuk sérelmére. Mindannyian követünk el életünkben alávalóságokat. Ezt nevezi az álszent vallás emberi gyarlóságnak. A vers egyébként valóban pocsék.

Próbáld meg az "Önök

tovaris, 2010, május 2 - 16:34

Próbáld meg az "Önök kérték" c. kívánságműsorban megjelölni. Várhatnál, míg leközlik...

A rohadékok! J. A. (örök

KKL994, 2010, március 7 - 14:21

A rohadékok! J. A. (örök dicsőség neked!) őszintén vállalta a verseiben eszméjét, de ezek a fasiszta mocskok mindent átírnak. A történelemkönyvekben sehol nem említik, hogy párttag volt, pedig az volt. A szocialista költészete páratlan és példaértékű!

Még szerencse, hogy a

tovaris, 2010, május 2 - 15:02

Még szerencse, hogy a verseit nem tudják átírni! Azoknak minden szava a kapitalizmus ellen szól. Valahol olvastam, hogy nem is öngyilkos lett, hanem horthysta titkosrendőrök lökték a vonat alá Balatonszárszón, miután megölték...

Köszönöm a dicséreteket!

KKL994, 2010, március 7 - 09:12

Köszönöm a dicséreteket! Ezt valahogy könnyű volt megírni, mert alapot adott az eredeti vers, meg az amit nap mint nap tapasztalok. Már gondolkoztam azon, hogy megpróbálok teljesen egyedi verset írni. Majd meglátom...

Jó hogy felraktad

Skeletontavaris, 2010, május 2 - 16:09

nagyon jó lett. Csak így tovább.

Egy mondat kicsit másképp...

patriota, 2010, március 7 - 05:49

Mit is mondhatnák erre a számomra nagyon szép versre?
Hogy nem én írtam hát irigy is vagyok ezért érte.

Gratulálok! Ehhez is kell

tovaris, 2010, március 7 - 00:56

Gratulálok! Ehhez is kell tehetség!

VAN ÉRZÉKED!!!!

HA.jska, 2010, március 7 - 02:40

Van érzéked a vers íráshoz gratulálok.
Csak így tovább.
Lehetsz még akár PROLETÁR költő is.