A média három részből áll, amely három rész teljesen különböző törvényszerűségek szerint működik. Egyszer van a nagyrészt közpénzekből fenntartott közszolgálati, népszerű nevén "királyi" média, másodszor van az alapvetően reklámbevételekből élő kereskedelmi média és végül harmadszor van a direkt politikai "magán"-média, amelyik alapvetően a politikai megbízó juttatásaiból él.

A kereskedelmi média közgazdasági kényszerből kénytelen silány minőségű műsort adni, mivel a fő megélhetése a reklám-bevétel, és színvonalas minőségi műsorokat nem lehet tíz-húsz percenként reklámokkal megszakítani. Az eredetileg igényesebb néző/hallgató - mintegy kikapcsolódásként - hajlandó egy limonádé giccset megnézni, meghallgatni és nem zavarja, hogy azt rendszeresen megszakítják reklámmal, de dühösen kapcsolna át egy másik adóra, ha egy komolyabb filmet/színdarabot, vagy egy klasszikus koncertet szakítanának meg ostoba reklámokkal. Igaz, hogy ennek következtében (a lélekölő munkától elfáradt emberek egyre gyakrabban akarnak "csak kikapcsolódni") az eredetileg igényes néző/hallgató igénytelenné válík - ez a tőkés termelési mód jellemző megnyílvánulása.

A direkt politikai média politikai üzeneteket közvetít, ennek megfelelően ideologikus, sok esetben "agymosó". Magyarországon jellemző módon direkt politikai médiával csak a "keresztény-nemzeti" oldal, és a katolikus egyház rendelkezik (Fidesz-KDNP: Hír TV, Lánchíd Rádió, Magyar Nemzet; Széles Gábor médiabirodalma: Echo TV, Vitál TV, Magyar Hirlap stb.). A szoclib oldalnak ilyen nincs. A Népszabadság, a Népszava, a Vasárnapi Hírek sokszor ugyan közel állnak ehhez az oldalhoz, ám elég gyakran olyan kritikai hangot engednek meg vele szemben, ami az előbb említett jobb oldali politikai médiákban teljesen elképzelhetetlen. A Magyar Nemzetnél egyszer próbálkoztak valami halványan hasonlóval, azonnal hullani kezdtek a fejek.

A "királyi" médiák a konszolidált polgári demokráciákban az uralkodó osztályok értékrendjét és világnézetét közvetítik élesen elhatárolódva a közvetlen pártérdekektől - ennek mintapéldái a BBC és a ZDF. Magyarország azonban nem konszolidált polgári demokrácia, itt a közszolgálati médiák a már-már háborúvá fajuló pártcsatározások színterei. A rendszerváltás kivitelezésében a "királyi" médiák újságírói óriási szerepet játszottak. Nagyobb részük liberális nézeteikkel az SZDSZ-hez, valamivel kisebb részük az MSZP-hez állt közel, de szinte senkit nem lehet e pártok pártkatonájának nevezni. Egy még kisebb rész - főként a munkásőr és KISZ lapok volt újságírói, a Szovjetunióban végzett és a Kreml "alsó felének" lelkes nyalogatói (Sugár András és társai) a "nemzeti-keresztény" illetve a szélsőjobboldali pártok szellemiségét képviselve kiváltak a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből és megalapították a Magyar Újságíró Közösséget. Ez a társaság egyértelműen pártkatonaként viselkedett - az Antall-Boross kormány idején megvívták a "médiaháborút" és részben törvénytelen eszközökkel elfoglalták a köztévét és a közrádiót, ideológiai ellenfeleiket kirúgatták és többségüket a kereskedelmi médiákba száműzték. A Horn-kormány részéről természetes reakció lett volna egy nagyarányú tisztogatás, ez csak nagyon részlegesen történt meg, a TV-ben a "keresztény-nemzetiek" kezében hagytak olyan fontos műsorokat, mint a Panoráma és a Hét, és teljes egészében az övék maradt A Duna Televizió. A rádióban érinthetetlen szent tehén volt a nyíltan szélsőjobboldali Vasárnapi Újság. S bár a "királyi" médiák éléről (kivéve a Duna TV-t) nagy nehezen eltávolították a "keresztény-nemzeti" pártkatonákat, a "szürke mezei" újságírók státuszához - kevés kivétellel - nem nyúltak. Így esett, hogy az Orbán-kormány hatalomrajutásakor az addig magukat többé-kevésbé meghúzó "keresztény-nemzeti" újságírók - a Fidesz hathatós segítségével - ellentámadásba mentek át, pillanatok alatt visszafoglalták a "királyi" médiákat (mig az Antall-Boross kormány alatt a Rádió valamivel enyhébben volt megszállva, mint a TV, az Orbán kormány idején ez fordítva volt, a Rádiót a rendszeres szerdai Orbán-interjúk csinoska mikrofon-állványa, Kondor Katika Rádió-elnökké való kinevezése után egészpályás letámadással totálisan megszállta, hatalmas vérfürdőt rendezve a szoclib - vagy annak kikiáltott - munkatársak között). Ezt a bagázst a következő szoclib kormánynak szükségszerűen el kellett takarítania, ám ismét félmunkát végeztek. Vagy talán manapság heti rendszerességgel készséges ujságírói segédlettel a szoclib miniszterelnök hirdeti (Orbán miniszterelnök úrhoz hasonlóan) az igét a reggeli csúcs időben? Nem, kéremszépen, hanem Tölgyessy Péter ex-SZDSZ elnök, és ex-Fidesz képviselő valamint Stumpf István Fidesz-kurátor és Orbán volt kancellária minisztere.

Nem folytatom tovább (Red szerint megint floodolok).

Röviden, amit írtál:

"Az MSZP és az általuk is befojásolt liberális média,a rendszerváltás óta folyamatosan,erkölcsileg rombolják a Magyar népet,torzitják a híreket,valótlanul mutatják be a helyzetet."

egy egészen ócska Fidesz-hazugság, amit papagáj módjára ismételgetsz - vagy nem ismerve, vagy figyelmen kívűl hagyva a tényeket. Ugyanis a fentiekből jól látható, hogy amig létezik a "keresztény-nemzeti" oldal által katonás fegyelemben írányított média, addig az MSZP (és SZDSZ) által írányított média nem létezik - természetesen vannak liberális gondolkodású, sőt a mindenkori kormány talpát nyalogató szervilis újságírók is, de MSZP-SZDSZ pártkatona újságírók nincsenek. Ellenkezőleg, az már előfordult, hogy a média - önálló hatalmi ágnak képzelve magát (nem minden alap nélkül) - hátbatámadta a szoclib kormányt (például az öszödi beszéd kapcsán), átállt a "nemzeti-keresztény" kórusba.

Eredeti helye: http://www.kommunista.net/hir/a-magyar-forum-interjuja-thurmer-gyulaval#...