Miután narancslovagjaink ünnepélyes külsőségek közepette megtartották királyválasztó gyűlésüket,elhatározták,hogy első körben kegyetlenmód leszámolnak elsőszámú ellenségeikkel,azaz azokkal a tanítványokkal,akik az első perctől kezdve szentírásként értelmezték a mester tanításait:szolíd életvitelű, a légynek sem ártó ifjoncokról volt szó,akikben azonban gyászhuszáraink hatalmuk legnagyobb korlátját látták.

Természetesen mondanunk sem kell,hogy az ominózus déligyümölcsöket irdatlan mennyiségben fogyasztó duhajkodó vitézek számára mindenki nemkívánatos személy volt,ami pedig már bőven sok volt ahhoz,hogy ne ismerjék el létjogosultságukat az újdonsült apostoli magyar királyságban.De hát ha egyszer valaki egyeduralomban,provinciákban meg csak a saját igazában gondolkodik,attól nem igazán várhatunk el türelmességet,legkevésbé azoktól,akik mindezt baromi nagyképűséggel és nagyzási hóborttal is ötvözik.

Mindenesetre a hithű tanítványok éppen ellenkezői voltak a narancslovagoknak.Ők mindvégig tisztelték és szerették mesterüket,még a többszöri ellentmondások,kiközösítések dacára is.Ők nem kívánták a világot megváltani,csak egyszerűen szebbé tenni.A nagy tanítót azért tisztelték,mert valamiféle buddhista főpapot vagy ahhoz hasonlót láttak benne,aki számukra megmutatja,ki hogyan élhet egyszerre szerényen is és boldogan,ki milyen módon valósíthatja meg önmagát.Ők nem a fizikai hatalmat,hanem a szellemi hatalmat éltették.

Szolíd módon, szerényen és természetesen iparkodtak élni,önmaguk egyszerűségével.Szabadidejükben sokat kirándultak,bicikliztek vagy sétáltak,otthon pedig szorgalmasan művelték kertjeiket,ház körüli munkákat végeztek,vagy pedig könyvmolyokhoz illően valamit elemeztek,tanulmányoztak,tágították szürkeállományukat.Időnként kotyvasztottak valamilyen orvosságot,kémiai kísérleteket hajtottak végre,akárcsak a felsőtagozatos ifjoncok a suli szertárában.De voltak olyanok is,akik Mézga Aladárnak érezve magukat,a tudomány egy-egy területén barangoltak,kísérletezgettek,bütyköltek vagy éppen kiokoskodtak valamit.Ha valami kis szikra megvillant lángelméjükben,azt iparkodtak a közjó,illetve a tudomány vagy az ésszerűség szolgálatába állítani.Éjjel-nappal morfondíroztak,agyaltak valamin,nekik ez volt a szórakozás,nem a vagány dizsizés vagy a korhelykedés.Hogy jártak-e csajozni vagy fiúzni?Természetesen hogyne jártak volna,miután a természetességben gondolkodó értékrendükben fontos helyet foglalt el az emberi kapcsolat kérdése,persze oly módon,hogy tiszteljük és szeressük egymást.Nem a vagánykodás, fennhéjázás meg a magamutogatás volt az erősségük,hanem az,hogy csak és kizárólag a kölcsönös érzések és a szimpátia számít.Ennek is megfelelően öltözködésük se a divat függvénye volt.Mindenki azt viselte,ami neki tetszett,persze ez nem azt jelentette,hogy ne adtak volna magukra,sőt.Egyszerűen csak arról volt szó,hogy mindenki érezze jól magát a bőrében és legyen ápolt,egymásnak ezzel is megadva a kölcsönös tiszteletet.

Azaz leginkább egy középkori kolostor modern válfaját kívánták életvitelükkel és mentalitásukkal megtestesíteni.Hogy miért nem csippantották őket az apostoli magyar királyságot építő narancslovagok?Pontosan ezek miatt.Hátha valakinek nem akaródzik nekik megalázkodni,csúszni-mászni felséges színűk előtt,és esetleg követendő mintát talál a hithű tanítványokban.Ha sokan követik őket,ugyan bizony hova lesz az ő hencegő,kérkedő dölyfös hatalomkultuszuk?Ki fog nekik engedelmeskedni?És egyáltalán:így hogyan hozzák egyszersmindenkorra anép tudtára,hogy csak ők az egyetlen igaz és helyes életmód,normarendszer képviselői?Épp nemrégiben számoltak le egykori mesterük világával,milyen érzés,ha valakik rádöbbentik őket arra,hogy sajna a nagy igazságok oktatójának,nem pedig nekik van igazuk?Mire föl merészel itt akárki is az ő engedélyük nélkül gondolkodni,főleg olyasmikről,amikről nem lenne ildomos?Bizony-bizony,ezek nagyon kínosan érintették hőseinket.De sebaj.Egy kis parádé,egy kis demagógia némi szórakoztató akcióval leöntve,a lovagi párbajok népszerűsítése,nagy közönséget vonzó műsorok megszervezése és máris ők lesznek a sztárok.Aztán látva,hogy sokan,főleg akik nem láttak át a narancslovagok szitáján,élvezik ezen mutatványokat,szinte nap mint nap megrendeztek valamilyen látványosságot-mert ugye a népnek kenyér kell meg ingyen cirkusz.De ami a legfontosabb:harc nélkül,vér nélkül,lovagi erényeik fitogtatása nélkül is elérték,hogy a hithű tanítványok csapata elszigetelődjék,kisebb csapatokra hulljon szét,vagy pedig mást nem tehetvén,beálljon a cirkuszhoz tapsolók csapatába.Ettől fogva sokakat nem az érdekelt,hogyan lehetne normális és ésszerű,de egyszerű életvitelt folytatni-ellenben a nagyzolás és a pompa, a csillogó-villogó luxus annál inkább.

B.Deák András