Tetszik vagy sem,be kell látnunk:manapság már nem elég a tehetség és a szorgalom ahhoz,hogy egy pályakezdő ifjú titán kiemelkedhessen a szegénységből: a pénzen és az összeköttetésen kívűl nem mindennapi kitartás is szükségeltetik ahhoz,hogy a szegény legény érvényesülni tudjon és azt tehesse,amit szeret is csinálni.

A szocializmus idején,illetve részebn még előtte is,megvolt az a hagyomány,hogy egy mesterség,szakma apáról-fiúra szállt.Ennek részint az volt az oka,hogy a tradíciók tisztelete, a hagyományokhoz való ragaszkodás hajlama mindmáig megvan a magyarhoni emberekben.Ennek alapján ugye a családban mint elsődleges szocializációs környezetben-ne feledjük: a família minden társadalom alapja,még akkor is,ha a fogyasztói társadalom atomizált és individualizálódott-a család tanítja,oktatja az ifjakat,ennek keretében átadta a mesterség szeretetét is.Volt a dolognak egy olyan vetülete is,hogy az adott szakma biztosít megélhetést nemzedékeken keresztül,így azt,hogy valaki géplakatos,esztergályos vagy kohász lett apja,nagyapja után,a biztos megélhetés és a kiszámítható jövőkép is motiválta.Ugyanakkor azonban kisebb-nagyobb társadalmi különbségeket is konzervált ez a típusú szemlélet és gyakorlat: a hetvenes években feltérképezett szociológiai környezettanulmányok azt állapították meg,hogy például a betanított munkások vagy a szakmunkások vagy nyolcvan százalékánál a gyermek is az marad,ami a családja,csak ritkábban lesz belőle szellemi dolgozó vagy középvezető,tsz-igazgató és így tovább.Az pedig szinte egyértelmű volt,hogy a középvezető családok ifjai csak kivételesen lettek melósok,hasonlóan a szakmunkásokhoz,saját családjuk mintáját követték és ők is a "szocialista dzsentroid" réteget gyarapították.Akkoriban ez még szokás és gyakorlat,félig-meddig mentalitás kérdése,nem pedig pénzkérdés volt.

Manapság a neoliberális tőkés szisztéma idején a mindenkori piaci viszonyok és evvel együtt a rendszer fenntartását biztosító monopolhelyzet az irányadó.Le kell szögeznünk: a piacgazdaság és a tőkés monopolhelyzet egymást nem zárja ki,miután egész egyszerűen arról van szó,hogy a nagy hal bekapja a kisebbet logika alapján a nagyok, a monopolisztikus szervezetek fennmaradnak-pontosabban csak ők-hatalmukat ez az állandó zsákmányszerző logika biztosítja.Másfelől úgy vannak vele,hogy a társadalom erejét hadd őrölje fel az állandó mindennapi harc, bölcsőtől a sírig tartó versenyszellem,ők meg mivel egyeduralkodók,az állandó olcsó munkaerő biztosíttatik számukra, a társadalom pedig a mindennapi farkastörvényekkel, a létért való küzdelemmel,nem pedig az osztályharccal lesz elfoglalva.A legnagyobbak és a legjobbak uralmában csak kevesek érvényesülhetnek, a legeslegek:a legeslegtehetségesebbek, a legeslegkitartóbbak, a mindenre felhasználhatók,akik olykor hasznára is válhatnak a rendszernek tudásuk révén.
Ez a kis felvezető arra szolgált,hogy felvázoljuk:hogy az egyszerű ember nem jut egyről a kettőre,az éppen azzal magyarázható,amivel a feudalizmus logikája is: csak a kivételes helyzetű szegények-mint például a cári Oroszországban Lomonoszov,a reformkori Magyarországon Táncsics Mihály-számára adatik meg,hogy érvényesülhessen.A globalizációs neoliberális,komprádor nagytőkének é a feudalizált hatalmi logikának ellenérdeke,hogy túl sok tanult tehetség legyen.Tudniillik ők időnként még el találnak gondolkodni olyan dolgokon,amin jobb,ha nem gondolkodik senki.És aki gondolkodik,az időnként észt is talál osztani,urambocsá,normális irányba találja terelni magyarhont.Kérem tisztelettel,ez nem a hetvenes-nyolcvanas évek,ahol lehetett ötletes dolgokat alkotni,színvonalat emelni vagy igényesen szórakoztatni a népet.Nem,nem.A pórnép ne gondolkozzon,melózzon.Ne morfondírozzon komolyabb dolgokon,mert az veszélyes-neki is,mert retorziók találnák érni, ha másutt nem, a munkahelyeken vagy a továbbtanulási intézményekben,meg persze a pökhendi nagyságos uraknak is,tudniillik kisisteni méltóságukon csorba esik,ha meg merészelik őket bírálni,betonszilárd hatalmuk meginog.

De vegyünk néhány gyakorlati példát.Tegyük fel,hogy valaki egyszerűen vezetői engedélyt szeretne szerezni-minimálbérből szinte képtelenség.Hangsúlyozzuk:nem autót,nem is egy rozzant Trabantot,jogosítványt szeretne a fószer.Egy vagon dohány.És akkor a tag nem kajált,nem fizetett közüzemi díjakat.Van egy sor vizsga-KRESZ,járműkezelési,forgalmi-azok is tízezreket emésztenek fel.Gyakran pedig csak sokadszorra sikerül vezetői engedélyt megszerezni plusz gyakorló órák mellett-2-3 havi fizetést az is elvisz.Ha meg valaki ócska tragacsot vesz,ugyanott tart,mint a mai modern járgányokkal,mert ezeknek meg a fenntartása,javíttatása annyi,hogy abból középkategóriás kocsit lehetne vásárolni.Plusz ne említsük még a 300-400 forint literenkénti árakat.

Aztán.Sok helyen már az állsáhirdetés se magyar,hanem jellemző módon német,francia vagy angol nyelvű,tehát:nyelvet is egyre több helyen muszáj beszélni.Nem is egy helyen még a felsőfokú perfekt nyelvtudású jelentkezővel se állnak szóba.Az alapfok pedig csak egy mérce arra,hogy az illető kb.alapvető módon ismeri az adott nyelvet.Hallottam már felsőfokú angol végzettséggel teljesen más területen dolgozó melósról,akinek munkájához nem szükségeltetett nyelvismeret,magyarul ennyit ért el a rengeteg tanulással.A nyelvvizsgákat se egyszerű megszerezni-több fiatalnak az a tapasztalata,hogy általában könnyebb nyelvvizsgázni nyelviskolákban,mint központilag,miután a nyelvintézmények számára hiúsági kérdés minél több sikeres nyelvtanulót kiképezni.De emellett is vegyük figyelembe:angolul,németül és franciául,azaz uniós nyelveken tudó szakemberekkel Dunát lehetne rekeszteni,így egyfelől kissé nagyobb a kereslet kevésbé elterjedt nyelvek iránt,másfelől minél több nyelvet is érdemes ismerni a nagyobb elhelyezkedési esélyek miatt.Arról nem is beszélve,hogy nyelviskolákban tanulni szintén nem olcsó mulatság.Tudományos-kutatói állásokra pályázni gyakran pedig szinte lehetetlen,mert általában ehhez barátok ismerete,személyes összeköttetések szükségeltetnek,az utcáról bekerülve tudományos kutató gyakorlatilag senki se lesz.

Épp ez a nem mindegy.A mai élet nem a népi kollégiumokról és nem az esélyegyenlőségről szól.Arról annál inkább,hogy aki jókor jó helyre született,az előtt gyakorlatilag minden kapu kitárul,aki pedig szegény körülmények között él,az pedig csak kőkemény erőfeszítéssel,rengeteg lemondás árán jut előrébb.

B.Deák András