2010 január 30-án a Kossuth Klubban a Transzform szerkesztőbizottsági konferenciáján kb. 50 fős hallgatóság előtt előadást tartott Tamás Gáspár Miklós is. Erről a roppant aktuális, de brutális formában megfogalmazott előadásról készített összefoglaló jegyzetet Székely Kocsárd Attila. Tamás Gáspár Miklós mondanivalójának lényege az alábbi.

Az antik világ alapintézményével, ti. a rabszolgatartással szembeforduló őskereszténység szocialisztikus nézetrendszerét - az emberi méltóságot és a jogegyenlőséget - egyaránt megtagadják a mainstream pártok. Vagyis mind Nyugat-, mind Kelet-Európában a neokonzervatív és ultraliberális, s természetesen a liberalizált szociáldemokrácia is normalizálni igyekszik a szolgaság élményét és a piaci terrort. A multitőke abszolút zsarnokságát az ún. öngondoskodás, és - az alanyi jogú ellátás helyébe léptetett - rászorultság cinikus vezérelvei mentén csempészték be a jogállami intézményrendszerbe. E remek vívmányok következtében pl. ezen a télen már több mint félszáz „konfliktusképtelen” honfitársunk fagyott halálra. Természetesen mindannyian „önhibájukból” és jogszerű körülmények között jutottak erre a sorsra, hogy a status quo szankcióiként szolgáljon példázatuk. Mert egyértelmű a sorsüldözöttekről szóló hírek üzenete: Ha nem tartod be a rendszer szabályait, és mellesleg nem szerzel számottevő vagyont, úgy te is cudarul végzed. A Jobbik csupán fajelméleti leegyszerűsítést alkalmazva módosította, azaz a köznapi tudat szintjére fordította le az újbarbár dogmákat. S azzal, hogy a szabadelvű média a rendszeridegen lázadás terepévé avatta a fasisztoid-rasszista nézeteket, remek reklámot csinált nekik. Népszerűségük egyszersmind az álbaloldal csődjét is jelzi.

Ugyanis ma a militáns szolidaritás-nélküliség, mint világnézet - sajnos - általánossá vált a bevett, avagy időlegesen szalonképesített politikai irányzatoknál is. A szegénység elleni harcot, mint afféle bolsevik ármányt, egyszerűen felváltotta - az állítólagos baloldaliak körében is - egy teljesen kificamodott, ostoba gondolatvilágon alapuló szegények elleni küzdelem. Ezért a fasisztoid rasszistáknál valójában jottányit sem különbek a gyurcsányisták, mivel a szegénység stigmatizálása a kormánypolitika megvalósítása révén is általánosan elfogadottá vált, tehát a közvéleményben is masszív létjogosultságot nyert.

A mélységesen embertelen szemléletmód a középosztályból végleg leszakadt mélyszegénységben tengődő, perspektívátlan, marginalizált rétegeket, a cigányokat, a bevándorlókat természetesen egyaránt kirekesztőleg kezeli, s az elesettekkel sem bánik kesztyűs kézzel. Eklatáns példaként említjük, hogy a rokkantság rendszeres felülvizsgálatára a csonkolt végtagú szerencsétleneket is beidézik; esetleg megvonható a rokkantnyugdíj, ha kinőtt az a fránya láb...

A munkaerő-piacról kiszorult, eltartott inaktívak, vagyis a munkanélküliek és nyugdíjasok degradálása is keményen áthatja az adminisztrációt. A versenyképesség javításával indokolt intézkedések is egyértelmű trendet mutatnak: a minimális létfeltételekből kirekesztendő a társadalom salakanyaga. Így pl. ilyen ádáz cinizmust tükröz:

- a 13 havi nyugdíj intézményének az államcsőd okaként való tálalása; vagy

- az eltartott gyermekek jövedelemadó szempontjából közömbös mivolta; vagy

- a "segély helyett munkát" projekt, amely nem csupán stigmatizál, hanem tkp. kriminalizál.

Az utóbbi kormányzati megaprojektet ugyanis akkor hirdették meg, amikor valójában nincs is munka. Ezért ez a projekt nem más, mint a dologház alig-alig palástolt feltámasztása. S ezzel tkp. törvényesítették, s így legitimálták és igazolták a folyamatokat egyszerűen etnicizált magyarázatokkal ragozó fasiszta eszméket .

A segélyezés, amely nálunk a GDP egy százalékát sem öleli fel, olyan drasztikusan lett megnyirbálva, hogy ez az út véletlenül sem vezet a munkaerő-piaci beilleszkedéshez, hanem törvényszerűen juttat a börtönbe tízezreket. Miközben a közbiztonság vészesen közelíti a riói minőséget. Egyébiránt a munkához sajnos valójában a feketemunkán keresztül vezet az út. Csakhogy a rántottából már soha nem lesz tojás!

Összefoglalva: a "megtelt csónak" szimptóma szerint működő pavlovi reflexek elterjedtsége jelzi, hogy a 2/3-os társadalomszemlélet egetverő győzelmével - kb. a gengszterváltás környékén - alighanem lezárult a demokráciát kiteljesítő európai fejlődés dominanciája.

Mindehhez a status quo őrei az államfüggő középosztály szűkkeblű önzését használják fel. Az állami újraelosztás emlőire ácsingózó klasszikus középrétegek, amelyek egyaránt esélytelenek a multik érdekérvényesítő képességével szemben, egyszerűen orientálhatók a források iránti küzdelemben a könnyebb ellenállás irányába. A marginalizált-inaktív rétegek segélyforrásainak megcsapolásához a világuralmi multik, illetve az általuk irányított állam készségesen nyújtanak segítséget. Vagyis a szegények és a középosztály egymás elleni kijátszásáról van szó, mivel addig sem fognak együtt szembefordulni a fiskális-monetáris kizsákmányolást végrehajtó bankokráciával.

forrás:
mebal.tk