Néhány napja felmerült, hogy a Munkáspárt jelenleg nem rendelkezik a cigánykérdéssel kapcsolatban konkrét és aktuális politikával. 1979-ben azonban született egy ide vonatkozó MSZMP KB-határozat, melyet most idéznénk, szó szerint. Ez esetleg lehetne egy jó kiindulópont a későbbiekre nézve.

Nem elég nekünk Trianon, amiből elég sok "szittya" húzza a politikai tőkét ma is, van, aki még tovább csökkentené Magyarország területét. Budaházy György cigányországot hozna létre Észak-Borsodban. Érdekes az is, hogy a fotón is Trianon-ellenes pólóban feszítő igaz magyar ember területet csatolna el országunktól, de számunkra, borsodiak számára az még inkább, hogy éppen Borsod megyéből csinálna Cigániát. (Ő nevezi így az "ötletét".) Sok kérdést vet fel ez a jobbikos körökben szimpatikusnak tűnő baromság.

Nagyon helyes, hogy a köztársaság elnöke és egyéb méltóságai kifejezték Magyarország hivatalos részvétét a lengyel elnök halála miatt. Így illik! De, hogy jön ide a nemzeti gyász? Mi közünk van nekünk, magyaroknak a lengyel elnökhöz? Mi sajnálkozzunk azért, mert ők hoztak egy buta döntést, és egy repülőre rakták a lengyel elit színe-javát? Miért kell a magyar gyereket nemzeti gyász címén az iskolában tovább szédíteni? Igen, szeretjük Bem tábornokot, mert a magyar szabadságharc karakán hőse volt.

A "Hátrányos helyzetű gyermekekért" alapítvány elnöke, az egykoron a magyar és az uniós parlamentet is megjárt Mohácsi Erzsébet bíróság elé citálta a Hiller-féle minisztériumot.(Mondjuk erre rá is szolgál, bár nemcsak ez-mind!) Vádja szerint a magyar alsó-iskolákban szegregáció van! A per ma kezdődött Budapesten. Az alapítvány sérelmezi, hogy olyan településeken, ahol egynél több iskola létezik, a cigány származású gyerekeket elkülönítik egy olyan iskolába, ahová nem cigány gyerekek nem járnak.

Ha bejön valami kis pénz, van csoki, chips, rágó, ha pedig elfogyott, akkor nincs mit enni, marad a panaszkodás, mert ez az egyetlen dolog, amiről úgy érzik, hogy segíti a túlélést. Akinek kicsit is jobban megy, azt kigúnyolják, rosszabb esetben meglopják, hogy helyreállítsák a világképüket. A fiatalok egyre dühösebbek, a fizikai erőszakot is elfogadják, és nem látnak semmi kiutat. Így élnek a cigánygettók lakói.

Vásárhelyi János a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatója. Száz gyermek élete, jövője van rábízva. Olyan gyermekeké, akik ebben a társadalomban már senkinek sem kellenek. Vásárhelyi János nem politizál, csak a tényeket sorolja. Soha ennyi kábítószeres, alkoholista, lelki sérült gyermek nem került a gyermekvédelmi intézményekbe, mint az elmúlt 10-15 évben. Nem politizál, de neki kell megoldást találni arra, hogy miként lehet egy gyereket napi 725 forintból ötször megetetni. Ennyit szán ugyanis a magyar állam egy gyermekre.