Miután sikerrel szabadult meg az apostoli magyarhon az egyre kínosabbá váló narancsos lovagrend uralmától,megindultak a tárgyalások a várban lévő egybegyűltek,a kék lovagrend és a bíborköpönyeges szegény legény között-ám eközben száműzött hőseink sem tétlenkedtek:a világ legtávolabb lévő zugában,egy zord sivatagban kötöttek ki,ahonnan jókora adag fortéllyal és ravaszsággal,némi diplomácia sakkhúzással kísérelték meg a visszatérést és a hőn áhított hatalom visszaszerzését.

A narancskirályság összeomlott.A várban összegyűlt tömeg pedig ennek örömére kisebb mulatságot szervezett,volt kaja,pia,hejehuja,minden,ami ilyenkor szokásos.Pozitív hősünk is aktívan részt vett a lakomán,az esti órákban pedig a kéklovaggal folytatott kötetlen megbeszélést magyarhon jövőjéről.Folytak is rendben a dolgok,mígnem egyszer csak egy váratlan esemény szakította félbe a népünnepélyt.

Makulátlan jellemű hőseink ugyancsak kínos helyzetbe kerültek:nemcsak a félreértett és félresikerült hőstetteik miatt voltak kénytelenek a szomszédos lovagok követei előtt magyarázkodni,hanem egy félelmetes és titokzatos figura is egyre több alkalommal járt túl a narancslovagok eszén.Ő volt a titokzatos és furfangos bíborköpenyes,aki túl nagy falatnak bizonyult legyőzhetetlen hőseink számára ahhoz,hogy felülkerekedjenek rajta.

Bizony nemegyszer előfordult már a világtörténelemben,hogy a korlátlan uralkodók vagy a hozzájuk hasonlóan élő kiskirályok nem tanultak balul sikerült akcióikból.Pontosan ez történt feddhetetlen előéletű narancslovagjainkkal is,akik a bölcs és hasznos alkotómunka és a szükséges önkritika helyett inkább a hitetlenek elleni harc és a hölgyek védelmét szolgáló lovagi kultúra agresszív terjesztését tűzték zászlajukra.Hogy miért is?Nos,arra is gyártottak hőseink elméletet.

Miután bölcs és messzelátó lovagjaink megalkották az abszolút narancskirályság mindenható intézményét,gondoskodtak arról is,hogy az Istentől eredeztetett monarchia intézményét a népről való gondoskodás gyakorlatával összeegyeztessék-ami eddig egyetlen uralkodónak sem sikerült,de sebaj,majd ők megmutatják,mire képesek a teljhatalom birtokában.

A kötelelező,ám annál pompázatosabb ceremóniák,protokolláris események lezajlása után hőseink nekiláttak a több mint ezer esztendeig fennálló apostoli királyság visszaállításának,az újdonsült monarchia alkotmányos alapjainak lerakásához.
Kiváló ceremóniamestereik ezúttal sem tétlenkedtek:kell bevezetőnek egy jó kis frappáns szöveg,amelyet már Árpád-házi elődeik is előszeretettel használtak,természetesen egy szép középkori-lehetőleg barokkos stílusú-iniciáléval bevezetve.

Miután nagy csinnadrattával és nem kis derültséget keltő jelenetekkel lezajlott a királyválasztás, összeült a királyi söröskupak-tanács, hogy az új apostoli uralkodó hatalmának megalapozásáról és azt szimbolizáló palást megtervezéséről döntsön. Mint tudjuk, ha már király van, akkor adjuk is meg a módját a királyság képviseletének, ám ezt valamilyen egyedi módon, semmi másra nem hasonlító megjelenéssel kell kifejezni. Elvégre az apostoli magyarhon királyáról és nem holmi jöttment királyról van szó.

Hőseink sorozatos győzelmeik,na meg a töménytelen rekesznyi sör hatására dialadittasan nyomultak előre a hőn áhított hatalom felé.Számottevő ellenségeik már nem igazán akadtak,tudniillik vagy kiöregedtek,vagy háttérbe szorították,vagy az erősebb kutya logikája alapján legyőzték őket.Most már csupán egyetlen kérdés maradt hátra:ki legyen a király?

Miután narancslovagjaink ünnepélyes külsőségek közepette megtartották királyválasztó gyűlésüket,elhatározták,hogy első körben kegyetlenmód leszámolnak elsőszámú ellenségeikkel,azaz azokkal a tanítványokkal,akik az első perctől kezdve szentírásként értelmezték a mester tanításait:szolíd életvitelű, a légynek sem ártó ifjoncokról volt szó,akikben azonban gyászhuszáraink hatalmuk legnagyobb korlátját látták.

A mester, aki hőseinket felnevelte, a legkülönbözőbb fortélyokra, tudományokra oktatta, nagyot tévedett. Mondhatnánk azt is, hogy kígyót melengetett a keblén. Ő ugyanis nem egy korhelykedő-duhajkodó, önös érdekeket hajhászó öntelt bandát kívánt felnevelni, hanem olyan ifjú titánokat, akik továbbviszik, sőt fejlesztik is alkotását, munkásságához hozzátesznek, gyarapítják azt. Hogy miért ismerte félre őket?

Hol volt, hol nem volt, valahol a nyolcvanas évekbeli félig szocreál, félig fogyasztói, nyugati irányba kacsingató magyarhonban élt egy ifjú csapat, tele csupa vagány, lázadó szellemiségű, világmegváltó tervekkel felvértezett fiatal titánokkal.