a RedNews-on

Daniel Bensaïd utolsó írása (Puissances du communisme*)

A napokban elhunyt francia marxista filozófus Daniel Bensaïd a kommunizmus fogalmáról szóló, egyben élete legutolsó írását közöljük. Ezt az írást Bensaïd ezen a hétvégén adta volna elő a Puissances de communisme konferencián…

POLITIKAI IDEOLÓGIÁK

(Gyurgyák János írását olvasva)

Egy izgalmas vállalkozás egy izgalmas vállalkozáson belül.

A Századvég kiadónál tanulmánykötet jelent meg „Mi a politika?“ címmel, melynek alcíme: „Bevezetés a politika világába“.

Fogadni nem...
szilmester, 2009, december 20 - 14:54

... szeretek, pláne sörbe nem, de abban biztos vagyok, hogy a média nem csinál ügyet ebből. Korábban sem tette, pedig egyszer már volt ilyen címoldal.
A költő sem izgatná különösebben magát, ha meglátná ezt a naptárrészt.
Ő se gondolta komolyan, hogy leírja, hogy üsd a tőkést, és másnap ez meg is történik.
Ha valaki ütni akarja a tőkést, akkor azt saját meggyőződéséből teszi, és nem azért, mert valaki azt versbe foglalja.
Fölösleges odaszisszenni minden kis szilánkhoz.

2. GAZDASÁGI FETISIZMUS A SZOCIALIZMUSBAN

Az előzőekben megmutattuk a kölcsönös összefüggést az árufetisizmus és az árutermelés között. Egyetértve Marxszal, arra jutottunk, hogy az árufetisizmus nem sajátlagosan a magántulajdonon alapuló, tehát tőkés árutermelés, hanem az általában vett árutermelés sajátja. Így a következő alternatíva elé kerülünk: vagy elismerjük a gazdasági fetisizmus meglétét a szocialista árutermelésben is, vagy pedig kétségbe kell vonnunk a szocialista gazdaság árutermelő jellegét.

1. AZ ÁRUFETISIZMUS

A FETISIZMUS FOGALMA

Az Idegen szavak szótárának 1973-as kiadásában a következő szócikkeket olvashatjuk a fétisről, illetve a fetisizmusról:

GAZDASÁGI FETISIZMUS A KAPITALIZMUSBAN ÉS A „LÉTEZŐ SZOCIALIZMUSBAN“

ELŐSZÓ

Napjainkban Dunát lehetne rekeszteni azzal a „leleplező“ irodalommal, ami „lerántja a leplet“ a gulagok, recskek, katynok stb. bűnhalmazairól. Hullák újabb és újabb százezrei kerülnek elő az erdők földjeiből és az irattárak mélyéről. Az idézőjeleim keserű iróniája nem a tényeket vonja kétségbe - másnak szól.

EGY BONAPARTISTA ELLENFORRADALOM FORRÁSAI

Úgy tűnik „A sztálinizmus forrásai“ című írás (Fáklya XXXIII. 18) anonim szerzője „elvesztette realitásérzékét“. Talán egy kicsit a történelemszemléletével is baj van. Az pedig végképpen nem világos, hogy mit is akart ebben az írásában bizonyítani. Talán azt, hogy a sztálinizmust nem lehet elválasztani a Szovjetunióban folyó szocialista építéstől, hogy a sztálinizmus az orosz marxizmus (általában a marxizmus?) törvényszerű, sorscsapásszerű következménye s egyben lesújtó kritikája?

A SZTÁLINIZMUS A KÖZHELYESÍTETT MARXIZMUS?

Elterjedt vélemény, hogy a sztálinizmus a marxizmus vulgarizált változata. Vajon igaz-e ez?

A marxizmusnak van jó néhány (Marxtól, Engelstől, Lenintől származó) közhelyszámba menő alapvető megállapítása, aforizmája. S bár a sztálinista boncok nem szűntek meg állandóan szajkózni ezeket, a sztálinista gyakorlat mindmegannyinak éppen az ellenkezőjét valósította meg. Vegyünk sorra ezek közül néhányat.

A PESTISRŐL ÉS A KOLERÁRÓL

Európa és a világ népeit a történelem során sokszor tizedelte meg a pestis is, meg a kolera is. Mindkét kór többszörös tömeggyilkos. A halálozási statisztikák összevetésével lehetne méricskélni, hogy melyiknek volt több áldozata, ez azonban nem döntene el semmit sem. Elsősorban azt nem, hogy melyik ellen kell jobban védekezni, hiszen mind a kettő halálos veszély.

A kritika második fele

Álljunk meg egy pillanatra…

Callahan úr könyvének második felében (a 11. fejezettől kezdve) egyre inkább letér az általános közgazdaságtan elméleti tárgyalásáról, és egyre markánsabban a jelenkori egyesült államokbeli gazdaság konkrét problémáival foglalkozik. Teszi ezt annyira, hogy például az osztrák iskola cikluselméletének ismertetése során egy szót sem ejt az 1825-től 1929-ig nagyjából 8-10 évente ismétlődő klasszikus túltermelési válságciklusról, nem elemzi az 1929-33-as Nagy Válság tanulságait sem (eltekintve néhány rossz szótól, amivel Roosevelt elnök New Deal politikáját egy kalap alá helyezi Mussolini és Hitler gazdaságpolitikájával). Kizárólag jelen korunk pénzügyi válságaival foglalkozik.

Mivel az USA gazdaságának aktuális vizsgálata nem kutatási területem, azért ezen a területen már nem folytathatom a széljegyzetszerű, pontról pontra haladó kritikámat. Megpróbálok tehát valamiféle kritikai összefoglalót írni a „Hús-vér közgazdaságtan” második feléről.

A marxizmus örökségei, Marx ma, a mai legfontosabb teoretikus problémák. A híres marxista filozófussal, Daniel Bensaïddal készített interjút a Vperjod orosz marxista lap. Az interjú első része, magyarul megjelent a Red News honlapján.

8. fejezet. Új terv kell Stan! A tőke helye a gazdaságban

Mi a tőke?

6. fejezet A hely ahol soha nem történik semmi. A képzeletbeli állapotok alkalmazása a közgazdaságtanban (77-80. oldalak)

Kitérő
9. fejezet Ami felmegy, annak le is kell jönnie. A pénzmennyiség változásának hatásai (108-120. oldalak)
Pénzhelyettesek
Callahan úr ebben a fejezetben elszántan ellenáll minden kísértésnek, hogy a pénz formaváltozásait történelmi-gazdasági környezetbe helyezze.

Négy ember már mini- piac

II. rész A piaci folyamat

4. fejezet Maradjunk együtt! A cserekereskedelem és a társadalmi rend (50-65. oldalak)

Az együttműködés törvénye

A fejezetben Callahan úr folytatja a hús-vér emberek szerepeltetését.

Rich-Robinson szigetén feltűnik – no nem Péntek, hanem – Helena Bonham-Carter hollywoodi színésznő!

Miután itt egyesek számonkérik rajtam TGM "mélymarxista" kritikáját - vou a la! - itt van két terjedelmes dolgozatom a Népszabadságba szánva - természetesen mindkettő publikálását megtagadták. Amikor írtam őket TGM még konzervatív liberálisnak vallotta magát.

3. fejezet Az idő múlása. Az idő szerepe az emberi cselekvésben (41-48. oldalak)

A megtakarítás kezdetei

Callahan úr többször is utal arra, hogy embere, Rich sok egyéb mellett leginkább az időnek van szűkében. Ezt a fejezetet ennek szentelte.

Zur Frage des Parlamentarismus
Kommunismus, 1920. 6. szám. Berlin

1.
Mostanában általános, elterjedt vélemény, hogy a parlamentarizmus kérdése nem elvi, hanem pusztán taktikai kérdés.

Az érték születése