A minap találkoztam vásárlás közben egy kedves ismerősöm édesanyjával,aki mesélte,hogy bizony barátom,akit talán több mint két évtizede ismerek,bizony ki van borulva rendesen.Egy olyan 35 éves fiatalról van szó,akinek látszatra mindene meglenne-fixnek tűnő munkahely nem elhanyagolható keresettel,újdonsült házastárs, egy fogadott és egy most született saját gyerek-ám ennek ellenére az élet nem túlzottan kegyes hozzájuk sem.

Ma már sokunk életében nosztalgiának számít a hetvenes-nyolcvanas évekre emlékezni:van,aki számára ez a fénykort, a virágzást jelentette,mások számára a kiszámítható életvitelt,ám vannak,akik életét akkor is a dolgos hétköznapok határozták meg,illetve olyanok is,akik akkoriban még nem éltek,így csak mások pozitív vagy negatív elbeszélései alapján alkotnak véleményt az akkori időkről.

Napjainkban szinte alapkövetelmény, hogy ha úgy adódik, egy élelmiszerbolt legyen nyitva éjjel-nappal.Ez azonban csak a mai üzletorientált mentalitás szempontjából kialakított mondhatni így is :íratlan szabály. A dolog tudniillik nem ilyen egyszerű, bár amennyiben néhány embert ma megkérdeznénk,zömük a minél hosszabb ideig tartó nyitvatartás mellett voksolna.

Egyre többet hallani manapság családi tragédiákról,bűnügyekről,lecsúszott,elzüllött életutakról,amelyek hátterében-erről persze kevésbé beszélnek-a kilátástalan életvitel, a meg nem oldható anyagi és egzisztenciális problémák és gyakorta a problémák,nehézségek meg nem beszélése,egymás meg nem értése húzódik meg.

Gyakran előfordulhat akárkivel,hogy póruljár: kudarcot vall a párkapcsolata,sikertelenül küzd valamilyen cél érdekében vagy beszólnak neki a munkahelyén,valaki rosszul néz rá a tömegközlekedési eszközön,vagy neki magának egész egyszerűen rossz napja van.Bár kissé hihetetlenül hangzik,de kis hazánkban az ilyen és ehhez hasonló szituk megoldásának is megvan a maga kultúrája-avagy időnkénti kultúrálatlansága.

A címben említett fogalmak sajnálatos módon mindennapi életünk szerves részei és gyakran a bölcsőtől a sírig határozzák meg az egyszerű ember életvitelét: a hétköznapi kisember,miután a társadalmi piramis legalján helyezkedik el,a lehető legtöbbet is kapja a földi jóból.

Régi marxista klasszikusaink máig is időtálló szállóigéje az, hogy a lét határozza meg a tudatot.Persze lehet ezt tagadni,ám a magyarhoni válságtársadalom modellje éppen arról szól,hogy ki milyen kasztba született és miként próbálja a felmerülő problémákat a maga módján megoldani vagy azokra álmegoldásokat gyártani.

Miért divat manapság a jobboldali populistáknál és a kisemberek körében is a zsidózás? Mi az oka annak,hogy a rendszerváltás óta és annak dacára is azok a szellemi áramlatok tudnak tért hódítani,amelyek kevesebb gondolkodást,ám annál nagyobb társadalmi elkeseredettséget és érzelmi indíttatású motívumokat igényelnek?

Információs társadalomban élünk.Ez nemcsak azt jelenti,hogy a legtöbb hírt,infót az ember gyakorta a gépről szedi le,hanem azt is,hogy a mai ránemérős világban rengeteg időt töltenek fiatalok gép előtt-sokszor a világháló is az a terep,ahol társat vagy barátot találnak maguknak.

Manapság nem is keveset lehet hetilapokban,folyóiratokban olvasni a felborult értékrendszerről,illetve ennek kapcsán a fiatalok ismerkedési kultúrájának megváltozásáról.Lényegét tekintve arról van szó,hogy mint mindig,ezúttal is átestünk a képzeletbeli paripa túlsó felére.

Tetszik vagy sem,be kell látnunk:manapság már nem elég a tehetség és a szorgalom ahhoz,hogy egy pályakezdő ifjú titán kiemelkedhessen a szegénységből: a pénzen és az összeköttetésen kívűl nem mindennapi kitartás is szükségeltetik ahhoz,hogy a szegény legény érvényesülni tudjon és azt tehesse,amit szeret is csinálni.

Hajdanában a munkának nagyobb értéke és hírneve volt,mint napjainkban.Ez nemcsak a munkaverseny korszakára,hanem a középkori céhek világára is igaz:a lényeg,hogy a szakmának, a hozzáértésnek-sőt,csak annak-megvolt az ösztönző varázsa,nem úgy,mint a piaci viszonyok,a versenyszellem diktálta mentalitásnak.

Hajdanában,még valamikor apáink-nagyapáink korában különösen kisebb falvakban dívott az a szokás,hogy különféle ünnepek alkalmából vagy szövödében-varrodában összejött a falu apraja-nagyja jót mulatni vagy pusztán csak traccsolni egy jót-ekkor még nem volt tévé,videó és persze tegyük hozzá,az élet se volt ennyire felgyorsult,mint napjainkban.

A neoliberális agresszív médiának köszönhetően,ma már egy sor olyan kérdés foglalkoztatja az embereket,amelyek álproblémák,illetőleg problematikus jellegük hibásan van megfogalmazva,ráadásul mint mindig a rendszerváltás óta,csupán a nehézségek felszínes bolygatására,az igazi kérdések elhárítására alkalmasak.

Még évekkel ezelőtt egy érdekes tanulmányra lettem figyelmes,amely elsősorban nem publicisztikai stílusban,hanem tudományos igényességgel,inkább akadémiai retorikával elemezte a virtuális elnyomó rendszer működési logikáját.Ennek lényege,hogy mivel óriási lobbik és nem konkrét személyek vagy csoportok irányítják a világon a tőkés rendszert,jóval nehezebb felvenni velük a harcot,mint korábban.Ráadásul ezen csoportok nagyon sokat adnak arra,hogy az általuk életre hívott fogyasztói társadalom a semmitmondó látványosságokhoz,ne pedig a kritikai szemlé

Napjainkban a reklámok éppúgy részei az emberek mindennapjainak,mint az anyagi eszközök vagy a média és éppolyan mindenható tudat-és értékformáló tényezők is.Ezek szociológiai hátterével és történetével sokan foglalkoztak különösen az ezredforduló óta,természetesen a neoliberális próféták szemszögéből elemezve a reklámok világát-amelynek azonban tegnap és ma egyaránt más-más mondanivalójuk volt.

Van,akik számára családi hagyományt és lelki megnyugvást jelent,számos esetben pusztán divatról van szó. A vallásosság jelenthet emberbaráti humánus gondolkodást is,ám Magyarországon gyakorta modern inkvizíciót,azaz a más beállítottságú emberekkel szembeni elutasító hozzáállást is.

Napjainkban sokan,sokfelé,nemcsak a közéletben,hanem különböző rendezvényeken,összejöveteleken beszélnek az összefogás szükségéről,a széthúzás és az önzés kultuszának káros mivoltáról.Egyelőre azonban csupán idáig jutottunk el,miután a mai világban az ember szinte teljesen önmagára van utalva,sokaknak pedig bőven sok a saját mindennapi gondjuk,semhogy a másik terheit is felvállalja.

Mára már külön íratlan szabályai vannak az ismerkedésnek,amelyről már kislurkó koromban rengeteget cikkeztek a tinimagazinok,sőt mondhatnám azt is,hogy a fiatalok sajtóorgánumai szinte kizárólag erről szóltak-teszem hozzá,már annakidején is eléggé bulváros színezettel.

Nem könnyű manapság emberi kapcsolatokat létesíteni, illetve azokat ápolni, fenntartani: a mai élet sokkal inkább a sikerről, a karrierről, az egyszerű emberek számára pedig a puszta megélhetésről, a mindennapi robotról és a létbizonytalanságról szól. Íme itt van egy egyszerű hétköznapi példa: rengetegen vagyunk úgy vele, hogy akikkel kiskorunkban még együtt játszottunk vagy buliztunk egy szórakozóhelyen, illetve valamely iskolába együtt jártunk, azokat néhány év múlva már alig-alig látjuk viszont.