A mester, aki hőseinket felnevelte, a legkülönbözőbb fortélyokra, tudományokra oktatta, nagyot tévedett. Mondhatnánk azt is, hogy kígyót melengetett a keblén. Ő ugyanis nem egy korhelykedő-duhajkodó, önös érdekeket hajhászó öntelt bandát kívánt felnevelni, hanem olyan ifjú titánokat, akik továbbviszik, sőt fejlesztik is alkotását, munkásságához hozzátesznek, gyarapítják azt. Hogy miért ismerte félre őket?

Május elsején a munka ünnepén kívűl hazánk uniós csatlakozásának évfordulójáról is megemlékezünk,amikor is Magyarország mellett Csehország és szlovákia,valamint Lengyelország elkötelezte magát a nemzetekfeletti reakciós európai intézmény neoliberális-vadkapitalista politikája mellett.

Hol volt, hol nem volt, valahol a nyolcvanas évekbeli félig szocreál, félig fogyasztói, nyugati irányba kacsingató magyarhonban élt egy ifjú csapat, tele csupa vagány, lázadó szellemiségű, világmegváltó tervekkel felvértezett fiatal titánokkal.

Néhány évvel ezelőtt egy reggeli tévéműsorban egy elemző párhuzamot vont a legnagyobb ellenzéki párt politikája és Mussolini között.Hogy a narancslovagok frontembereinek programja és politizálási stílusa igen közel áll a szélsőjobboldal demagógiájához,azt több tényező is-elsősorban az álmunkásbarátjobboldali populista demagógia és a bűnbakkeresés logikája-egyértelműen bizonyítja.

Néhány évvel ezelőtt került a kezembe egy külpolitikai témájú hír.Eszerint némethonban van egy olyan párt,amely a II.világháború után lengyel területekről kitelepített németeket képviseli.

Lényegében máig sem sikerült megnyugtató megoldást találni a tandíj bevezetése óta felmerült nehézségekre. Jelenleg az első képesítésig ingyenes (elvileg) az oktatás, a többedik diploma megszerzéséig azonban már nem - holott különösen napjaink holtiglan tartó tanulásának világában édes kevés egyetlen egyetemi vagy főiskolai oklevél.

Hazánkban még nem alakult ki az,ami a nyugat-európai testvérpártok egy részét jellemzi:az eurokommunizmus,amely a hetvenes években bontott zászlót a kontinens nyugati felében és céljának a rendszer megdöntése helyett a kormányra kerülést tekintette és a polgári pártokkal való koalíciót sem utasította el.A szisztéma elsősorban ezen a területen honosodott meg,ahol is a szocializmus helyett a tőkés rendszer szilárdult meg a háború után.

Manapság hazánkban is egyre többet hallani tüntetésekről,különféle felvonulásokról, tiltakozó akciókról, ritkábban sztrájkokról, amelyek a rendszerváltás veszteseinek csalódottságát testesítik meg - és amelyeket a tőkés pártok gyakorta eszközként használnak is fel önös hatalmi célokból. Annak idején a történelemkönyvek arról írtak, hogy az ipari forradalom idején úgy két-háromszáz évvel ezelőtt a munkások már ösztönösen lázadtak a lehetetlen munkakörülmények miatt például gépromboló akciókkal.

Napjainkban gyakorta esik szó a rendszerváltozás többmillió áldozatainak kiszolgáltatottságáról, az atomizált fogyasztói társadalom közönyéről, az emberek kilátástalanság-érzetéről. De a legnagyobb probléma az, hogy adva van 3-4 millió melós, szegény földműves, létbizonytalanságban élő, illetve helyét nem találó fiatal, akik egyszerűen képtelenek irányítani saját életüket, megvalósítani önmagukat.

A legutóbbi franciahoni elnökválasztás óta több ízben is hazalátogatott Magyarországra Nicolas Sarkozy jobboldali államfő apja,aki ugyan magyar ember,ám ennek ellenére az elnök nem beszéli nyelvünket,ami természetesen nem az ő hibája.Ez azonban híven tükrözi a hazai és általában a nemzetközi jobboldalnak is a mentalitását,a nemzetfogalomról alkotott torz fogalomképét.

Vannak olyan élethelyzetek, amelyeket szellemes magyar módra nagyjából így lehetne összegezni: amit a hatalom az egyik kezével ad, azt a másik kezével rögvest elveszi. Ez a kettős játszma természetesen mindig az egyszerű emberek ellen irányul, arra azonban annál alkalmasabb, hogy látszatintézkedéseivel, álmunkásbarát lépéseivel a rendszerváltozás kiszolgáltatottait megossza.

Valamikor az ezredforduló után nem sokkal már olyan elemzések láttak napvilágot,amelyek tagadták a baloldal-jobboldal törésvonal mentén történő közéleti felosztást,hivatkozván arra,hogy a magát baloldalinak nevező MSZP igencsak kőkemény neoliberális,jobboldali politikát folytat,a nemzeti jobboldal pedig sokkal érzékenyebb szociálisan-tegyük hozzá:a demagógiájában.Emiatt is igen nehéz eldönteni,mi a jobboldal és mi a bal.A fent említett törésvonalak máig fennállnak és azt mutatják,hogy nemcsak a jobboldalon,hanem a szocializmusban gondolkodó,a népért

Kik döntenek az országos szintű bérfejlesztésekről és milyen szempontok alapján? Mennyire és milyen módon érvényesülnek a melósok szempontjai, ők és képviselőik mennyire képesek befolyásolni az évenkénti keresetemeléseket? Erre ad választ a háromoldalú érdekegyeztetés intézményrendszere, amely azonban egyelőre csupán alig több, mint formális keret a munkásosztály bérharcához.

Manapság ritkaságszámba megy, főleg Magyarországon, a kiegyensúlyozott, magabiztos, normális életvitelt folytatni tudó ember. Nemcsak arról van,szó, hogy vagy nagyon szegények vagy milliárdosok a magyarok és általában a térség országainak lakói, hanem elsősorban arról,hogy kisemberek milliói kiszolgáltatottak valamilyen valós vagy jelképes hatalomnak.

Manapság az ember örülhet, hogy egyáltalán van hol melóznia. Dacára annak, hogy első számú otthonunkban - a második a lakás - gyakran jönnek létre egymással rivalizáló vagy egymásra féltékeny munkahelyi klikkek és gyakoriak az irigykedések, a mindennapi intrikák. De vajon ez kiknek állhat érdekében?

Kisebb port kavart fel a legutóbbi hetek bérpolitikai sakkhúzása, amikor is arról volt szó, hogy a választható béren kívüli juttatásokra is adókat vetnek ki az új esztendőtől kezdve, a híres-hírhedt megszorító intézkedések keretében. Magyarul arról van szó, hogy a dolgozó igényeinek megfelelően választhat járulékcsomagot, ám erősen kérdéses, egyáltalán érdemes-e és mennyire béren kívüli juttatási csomagot választani.

Ez az év se kezdődik a legoptimistábban. Mint megszokhattuk, minden évben emelkednek a közlekedési tarifák illetve a benzinárak, amely utóbbiak történelmi mélypontot értek el húsz forintos emelkedésükkel. Sokan már ezt is közönnyel veszik tudomásul, érezve azt, hogy már maga az élet se róluk, a melósokról szól.

Aranyvasárnap az előző évekhez képest kisebb volt a roham a bevásárlóközpontokban - legalábbis a hírműsorok megállapítása szerint. A média mindezt a rossz idővel, illetve a hirtelen havazással magyarázza, holott valami egészen más dologról van szó. Azt még a neoliberális-vadkapitalista sajtó sem titkolta, hogy például a híres-nevezetes plazmatévék iránti kereset csökkent, ezzel szemben inkább kisebb-nagyobb játékokra avagy élelmiszerekre áldoznak jobbára az emberek.

Az utóbbi években rendszeressé váltak a zavargások a párizsi külvárosokban élő muzulmánok és a rendfenntartók között: az autók felgyújtásával együttjáró villongások időnként Németországra is átterjednek. Ugyanakkor a közelmúltban egy svájci népszavazás eredményeként a lakosság zöme elutasította iszlám vallási épületek létesítését a szövetségi államban.