A következők az EchoTV „Hangos többség műsorában hangzottak el. A műsor a Fidesznek a Jobbikkal kapcsolatos problémájával foglalkozik, és ennek során érdekes beismerést tesz Kulin Ferenc. (Kulin Ferenc irodalomtörténész, újságíró a „Mozgó Világ” főszerkesztője, MDF frakcióvezetője az Antall kormány idején .) Persze, nagy ügyesség kell ám ahhoz, hogy egyrészt azt hangoztassuk, hogy mekkora pusztítás történt itt, de elhallgatni azt , hogy kik hagyták itt azt, amit elpusztítottak. A szöveget hllás után írtam le, ezért kisebb pontatlanságok lehetségesek.

Kulin:: Azt hiszem, hogy itt többször megismétlődő helyzettel van dolgunk. Arra gondolok, hogy a társadalmunkban nem először játszódik le az, hogy olyan hatalmas robbanóerők halmozódnak fel, hogy tényleg csak egy szikra kellene hozzá, hogy robbanjon is. Az ami nem volt meg 89-ben és 90-ben, tehát nem volt egy olyanfajta tömegindulat, ami néhány szónoklat hatására azonnal lángba borította volna az országot, ez most megvan, tehát borzasztó nagy a veszély. Olyan mélységesen méltánytalan és embertelen körülmények közé taszítottak óriási tömegeket, hogy ez a helyzet önmagában indokolja ezt a fajta indulatot. [Ki taszította? Részben ugyanazok az emberek miért nem tudták akkor a mélybe taszítani az országot,és miért tudják most? Nincs itt valami rendszer kérdés?] Most a politikának egyetlenegy felelősségteljes gesztusa lehet – akármelyik oldalról szerveződjék is ez a politika – megpróbálja elkerülni ezt a robbanást. Tudni illik a robbanás nem azáltal árt, hogy a benne résztvevőket rosszabb helyzetbe sodorhatja, hanem még azt is magával sodorhatja, aki még elviselhető körülmények között él.

Műsorvezető: Bocsánat, de a rendszerváltáskor nem az volt-e a legnagyobb baj, hogy nem volt egy robbanás ami elsodorhatta volna a nomenklatúrát?

Kulin: Én másfajta robbanásveszélyről beszélek, a rendszerváltáskor az volt a probléma, hogy nem volt annyi indulat, hogy erős támogatottságot adott volna egy rendszerváltó pártnak. És legyen itt szabad itt megjegyezni, hogy az emlékezetünkben megszépül, vagy talán én úgy mondanám eltorzul a 89-90-es esztendőnek a valósága. Valahogy úgy képzelik el sokan – különösen a radikálisok, hogy hatalmas népi-nemzeti erők megmozdultak és hatalomba segítettek egy MDF kormányt, majd pedig az MDF kormány lepaktált - úgymond - a szabad-demokratákkal, és elárulta a hazát. Na most ezzel szemben ni volt a valóság? A valóság az volt, hogy 90-ben összesen 65 százaléknyi választópolgár ment el az urnákhoz – a szavazatra jogosultak közül -, és ennek a 65 százaléknak a 42 százaléka választotta az MDF-et, ez az egészre vetítve, ugye, 24 százalékot jelent. 24 százalékot, ami tehát egy törpe kisebbség. Tehát egyáltalán nem álltak az MDF mögött a tömegek. [Itt már csak az a beismerés kellene, hogy a nép nem akart kapitalizmust, nevezzék azt akárminek is. És ezek a „rendszerváltók” egyszerűen becsapták a népet, ami manapság már nem is létezik, csak magyar emberek]

Műsorvezető: Na de hát, aztán az MDF is felpuhult.....

Kulin: Pillanatra maradjunk még 90-nél , 90 tavaszán az MDF egy nagyon csekély többséggel elindul az MDF. Az, hogy a mandátumok számában ez magasabb, az egy választójogi trükk tulajdonképpen, de 90 őszén már a tavaszi támogatottságnak a felére csökken az MDF támogatottsága. Ez azt jelenti, hogy az egész lakósságra vetítve 12 százalékon áll. Vagyis 90-ben semmiféle olyan erő nem látszott megmozdulni az országban, ami radikális változtatásokat megengedett volna. Most más a helyzet.

Műsorvezető: Nem lehet, hogy az ilyen gondolatok nem is kaptak nyilvánosságot akkor?

Kulin: Nyilvánosságot kaptak, csak nem voltak fogékonyak. Nem voltak fogékonyak, mert a Kádár rendszer társadalma azon volt megütközve, hogy miért kell itt ilyen nagy felfordulást csinálni, amikor tulajdonképpen biztonságban, meg jól él. [Tehát miért is kell a restauráció, ha biztonságban és jól él a nép? Hogy egy szűk réteg meggazdagodjon? ]Tehát nem vették a lapot.
.....azt akarták, hogy legyen MDF-SZDSZ kormány (Soros, az amerikaiak stb.). Ezt azért eltudta hárítani Antall. Azt nem tudta elhárítani, hogy kivonják a pénzüket az országból , és a legkegyetlenebb pénzügyi eszközökkel zsarolják a magyar politikát. Tehát ezt nem lehetett elhárítani. Ha egy példát mondhatok, 90 őszén, szeptemberében Rabár Ferenc, az akkori pénzügyminiszter, hazajön Washingtonból, ott ugyanis be kellett mutatni a költségvetést, és azzal a válasszal engedték vissza, hogy tessék elfelejteni az ilyenfajta luxuskiadásokat, mint oktatás, egészségügy meg szociális kérdések. Magyarország adós ország, majd hogyha törlesztette az adósságát, akkor gondolkodjon ilyesmin. Ez volt a valutaalapnak, az IMF-nek a válasza 90-ben.[Kedvesek és jók ezek az új barátok.]

Második részből:

Kulin: Hadd mondjak megint egy példát: A Magyar Bálint féle oktatáspolitikai koncepció nem tartozik a kriminalisztika területére, nem tartozik az anyagi ügyek kategóriájába. Egyszerűen ez egy liberális szédelgés volt. ... Tudomásul kell venni, hogy pozícióban voltak, és megvalósították , vagy majdnem megvalósították véglegesen a rögeszméjüket. Itt van az oktatás. Az amit ők elindítottak az általános, közép és felső oktatásban, olyan elképesztő veszteséget jelent a magyar oktatás történetében, amit feldolgozni, illetve ledolgozni 10-15 év lehet csak. Itt van a bolognai rendszer az egyetemeken, a felső oktatásban. Tulajdonképpen szétvertek egy Eötvös József óta jól működő rendszert, behoztak egy angolszász mintát, és néhány év alatt rákényszerítették a felsőoktatásra. Ma már statisztikailag kimutatható, hogy ez szakmailag, pedagógiailag, jogilag, emberileg- mindenféleképpen káros, hátrányos. Ahhoz viszont, hogy visszaálljunk a korábbi szisztémának egy javított kiadására, ahhoz – mint mondtam – hosszú évek és irgalmatlan sok pénz kell.

http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=134&v_id=2360
2010.03.09