A világ közgazdasági gondolkodásában forradalom érlelődik. Emlékeznek még, hogyan tanítottak minket az inflációval harcolni? Nyugati oktatóink a világon mindenütt az inflációellenes kérlelhetetlen harcosokat támogatták. És láss csodát, most kiderül, hogy a válsággal való harc, és a mérhetetlen adósságoktól való megszabadulás egyetlen reménye: az infláció.
Az IMF vezető közgazdásza, Olivier Blanchard, arra a következtetésre jutott, hogy a fejlett országok központi bankjai túl alacsony inflációs sávra álltak be. A magasabb inflációs ráta és így magasabb nominális kamatlábak jelentősen csökkentik a hitelek arányát, és ezáltal korlátozza a termelés csökkenését.

Fordítsuk ezt le emberi nyelvre: Ha nincs infláció, és a kamat már nulla, akkor nem vagyunk képesek még olcsóbban pénzt osztogatni. A kamat nem lehet -2 százalék. Ha azonban az infláció 5% és a kamat 3%, akkor miért ne lehetne? Igen, pont ezt a kísérletet végezték el a kilencvenes években Oroszországban. Akkor az IMF szívtépően ellenállt. Csak hát az infláció valamiért nem 5% volt, hanem 500.
„Én nem csodálkozom azon, hogy Blanchard úr így gondolkodik, de hogy az IMF megengedi neki ezt nyíltan kimondani, ez szinte hihetetlen”, lelkendezik blogjában a legutóbbi közgazdasági Nobel-díjas, Paul Krugman, és Blanchard szellemében felhív arra, hogy az euró inflációjának 2% helyett inkább 4%-nak kellene lennie.
Guillermo Calvo, a Columbia Egyetem professzora, így elmélkedik az Egyesült Államok inflációs változatáról: „Még a nem túl nagy infláció is segítene a kölcsönöktől való megszabadulástól. A legtöbb kötelezettségünk hosszútávú és alacsony kamatú. Így egy 5%-os infláció esetén, az amerikaiknak esélyük van a kölcsön jelentős részétől való megszabadulására. Van egy harmadik variáns is: az adósság fizetésének megtagadása. Nyilvánvaló, hogy az amerikai kormány igyekszik ezt elkerülni, de a lehetőség fennáll.”
Azaz az adósság jelenlegi mérete mellett a dilemma: infláció vagy krach. Jegyezzük meg, a jelenlegi világválság adósságválság. Az infláció, azaz adósság elértéktelenítése, azoknak az eszköze, akik lehetőségeik felett élnek. Ez a paraziták által eltartóikra kivetett adó. Nincs itt semmiféle közgazdasági forradalom. Módszert váltottak csupán a paraziták kedvéért.
És ha valaki elfelejtette volna, Oroszország lehetőségei határa között él. Azaz a fenti innováció feltételezi, hogy a parazitát táplálni fogjuk, fizetve adósságát. Látni szeretnénk valamilyen ellen-innovációt, amely megszabadíthat minket a fenti „megtiszteltetéstől”.
No, viszlát!
Mihail Leontyev

http://www.1tv.ru/news/leontiev/162205
2010.03.04.