Az alábbi írás a Május Elseje Társaság honlapján jelent meg. (www.majuselsejetarsasag.hu)

Kuba a fenntartható fejlődésért, a demokrácia tömeges megéléséért!
Írta: Aggod József
2008. május 18. vasárnap 15:07
Május 16-án Soraja E. Álvarez asszony, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövete volt a Marx Károly Társaság és a Május Elseje Társaság közös fórumának vendége.

Rozsnyai Ervin előzetesen levélben arra kérte a Nagykövetasszonyt, hogy fejtse ki véleményét a szocializmus közép-európai kudarcáról, és a kubai forradalom túlélő képességéről.
A nagykövetasszony igazán nem–diplomatikus mélységgel fejtette ki véleményét. Szerinte az európai országokban az volt a kudarc fő oka, hogy a kormányzó kommunista pártok elszakadtak a tömegektől, semmibe vették a civil kezdeményezésekben rejlő lehetőségeket. Nem a szocialista haladás által követelt demokratikus viszonyokat, hanem pártállami szisztémát hoztak létre.

Több hozzászóló azt a véleményét hangoztatta, hogy a kudarc fő oka a pártok vezetésében működő árulók tevékenységében keresendő. Nagykövetasszony ezzel szemben udvariasan, de igen határozottan kifejtette: Ha a társadalomban, a tömegekben meghonosodik az új rendszer vállalása, az árulók (ha vannak is) nem juthatnak döntő szerephez. Ha Kelet-Európában az emberek nem ahhoz szoktak volna - s szocializmus címén nem ahhoz szoktatták volna őket -, hogy felülről mondják meg nekik, mi legyen a véleményük, mit csináljanak, - ez esetben apátia helyett aktív ellenállással fogadták volna a szocializmus ellen fellépő erőket.

Megítélése szerint a kubai forradalom túlélésének kulcskérdése éppen az (másképpen nem is maradhatott volna fenn!), hogy létrehozták a demokrácia tereit. A különböző rendkívüli helyzetekben is (amikor a tömegek számára kedvezőtlen intézkedéseket is kénytelenek voltak hozni) képesek voltak bővíteni, megújítani a demokrácia tereit. Minden lényeges kérdésben párbeszédben tudtak maradni, nem csak megértést, hanem cselekvő egyetértést tudtak teremteni. Képesek voltak közösen megvitatni az új feltételeket, megváltoztatni a helytelennek bizonyult vagy túlélt intézkedéseket. Most éppen bizonyos korábbi megszorítások átgondolt enyhítése van napirenden.

Ők úgy fogják fel, hogy szocialista társadalom eddig még nem létezett, Kubában is csak törekszenek ennek megteremtésére. Meglehet, a szocializmus történetébe új színt hoznak azáltal, hogy a politikai pártok versengését meghaladó tömegdemokrácia hétköznapi mechanizmusát, a demokrácia tömeges átélésének élményét honosítják meg.

Figyelemre méltó volt, amit arról mondott, hogy a mai világban Kuba a nagyon kevés államok egyike (ha nem az egyetlen), ahol a fenntartható fejlődés gyakorlatát képesek produkálni. Ez gazdasági kérdés is (most például előtérbe került az élelmiszertermelés fokozása), de nem csak ez! Kiemelt szempont a környezetvédelem: a külföldi beruházóknak például ezzel kapcsolatban szerződéses kötelezettségeket kell vállalniuk, igen komoly környezetvédelmi adó létezik. Igen fontos a szociális fejlődés: az egészségügy, az oktatás. (Tudjuk, hogy az utóbbiak Kuba fontos „exportcikkei”, internacionalista segítségnyújtási tényezői is.) Az ő céljuk nem a szegénység egyenletes elosztása, hanem a gazdagság igazságos megosztása.

Sok minden szóba került még, így például az a szerep, amelyet Kuba vállal és betölt Latin-Amerikában a neoliberalizmus globális törekvései elleni küzdelemben. A több mint három órás vita nem volt elegendő a sok felmerült kérdés megválaszolására. Nagykövetasszony folytatást ígért.

Az egyik hozzászóló azt kérdezte: nem kellene-e venezuelai forradalmároknak ajánlani a kommunizmus gyermekbetegségeiről szóló írásokat. Saját hozzászólásainkat hallgatva, felmerült bennem: lehet, hogy ezt nem csak a venezuelaiaknak kellene ajánlani?!