Igen, Arany János óta tudjuk mi, magyarok, hogy nincs két, egymást megértő szomszéd, még a madárfüttyön is hajbakapnak, pereskednek. Tényleg úgy van, ahogy mondod, idős, tapasztalt emberek 10 éven keresztül pereskednek a szomszéddal egy téglányi mezsgyéért, a szomszéd fáért, ami direkt az ő veteményesét árnyékolja, vagy a másik, aki kocsmát nyit egy lakóövezetben, sumák módon szerzett engedéllyel, és még akkor is megéri neki, ha évekig pereskedik miatta. Vagy pedig egymást jelentgetik fel vélt és valós sérelmekért.
A magyar ember külföldön is legendás antiszociális magatartása mára teljesen nyilvánvaló, ez mérhetetlen károkat okoz elsősorban önmagának, de persze a közvetlen környezetének, ezen keresztül pedig az egész társadalomnak.
Ismered a mondást, ami Amerikában járja, hogy "nincs szükséged ellenségre, ha van egy magyar barátod!" Ilyen, ehhez hasonló mondás egy közismerten toleráns országban már csak az írekre van, mégpedig hogy sohase fordíts hátat egy írnek! (véletlen talán, hogy mi az íreket tartjuk a Nyugat magyarjainak?)
Én magam kb. 4-5 éve lakom ebben az utcában, ahová kiköltöztünk a panelból, de nem tudom felsorolni az öt szomszéd nevét még most sem. Az emberek vannak, külön-külön, egyedül csinálnak mindent, egymásnak nem segítenek, úgy gondolják, egyedül mindenre képesek.
De itt van a politika, nézd meg valahol, pontosan hány bejegyzett párt van, 150 körül emlegetnek, negyven indul a választáson! Van ez a mondás az ellentáborból - néha ők is írnak jópofa dolgokat -, hogy pártot minden magyarnak! Régebben a jobboldalt bélyegezték meg ezzel, hogy eddig szinte mindegyik pártjuk szakadt, legalább egyszer. Ez sajna mára minket is elért, már belőlünk is kettő van, mert hát milyen jó dolog egy karosszék, telefon, fax, netán titkárnő! No meg a pénz, ha megvan az 1%, akkor jön az állami apanázs! És közben pedig Marxot prédikálni, idézni! Nekünk meg marad a gumicsont!
Látod, az ízekre szedett magyar társadalom szinte teljesen védtelen a karrieristák színjátékaival szemben! A szemedbe szépen beszélnek, azt mondják, amit hallani akarsz, tudják, mi a kedves a fülednek! Hogyne, hiszen tanulták a kommunikációt, semmit sem bíznak a véletlenre! És egy percig se hidd, hogy csak az ellenfeleid csapnak be téged, dehogy! Becsapnak téged a tieid is, manipulálnak, elhitetik veled, hogy fontos vagy, számít a véleményed, hogy érted cselekednek, törik magukat. Meg is szólítanak, levelet, szórólapot küldenek neked, szép beszédeket mondanak. Teszik mindezt négyévente! Mert hát nem lehet állandóan teperni, abba belefárad az ember, az megerőltető dolog. Éppen elég négyévente elmagyarázni, hogy miért nem csináltunk eddig semmit, hogy elhallgatnak, elnyomnak bennünket, vagy újabban már csak levegőnek néznek, még ellenfélnek sem tartanak.

Nem, ezek annyira hülyék, hogy még saját címereiket sem ismerik meg. Szánalmas!

Kedves Jutka! Ezek nem értenek más szót, ahhoz gyerekszoba kellet, ahol nem villával forgatták a szőnyeget, és nem a tehén volt a radiátor, s nem a ló röhögött be a Nap helyett az ablakon, és nem telefonon szoptatták, mert annyira harapós és büdös volt...