Kárpótlási jegyek, rendszerváltó, piaci döglegyek,
Mindegy, milyen áron, csak én gazdag legyek.
Így került, szép hazánk, eb harmincadjára,
Meg dolgozó népünk nemzeti vagyona.
Olcsó, hamis játék, silány paródia,
Közjó szólamába, becsomagolt álca.

Reváns, negyvenötért, meg az ötvenhatért,
S íme az eredmény, elkeltünk bagóért !
Társadalmi érdek, ma egy üres malaszt,
Újra lehetsz proli, vagy egy büdös paraszt.
Sorosok, Lantosok, tort ülnek feletted,
Te meg lassan már csak éhbéredet lesed.
Mi lesz ennek vége, tudja csak a manó,
Rossz emlék ez, álom, tán fel sem fogható?!
Furcsa tizedelés, a kilenc az egyhez,
Kilencmilliónak nincs köze semmihez.
Mintegy milliócska játssza színdarabját,
Kilencmilliónak, álszent megváltóját.
„Big Brotherek” híznak húsz éves válságon,
Miközben feleznek, a „kirabló” vásáron.
Csapj markomba pajtás, a számat én tartom!
A csóróknak mondjuk azt, róluk szól a nóta,
Mindent elhisz húsz év óta, csak korog a gyomra.
Húsz éve a gazdaságnak olyan szereplése,
Mint egy új műlábnak manikűrözése.
Mi meg csiszolju, a rendszerváltó profilt,
Lehet Más A Politika, hadd jöjjön a Jobbik.
Régi-új pártzsargont, centrumot és zöldet,
Politikánk karneválján, csuda jól öltöztet.

Ám ki a szegénynek, pártja akar lenni,
Keresztes hadjáratba készül elindulni.
Húsz éve ural már, mindent, rabló tőke,
Elveszett a magyar, jelene, jövője.
Elég volt, a gyáva szolgalelkűségből,
Gondoskodjunk magunknak, nemzeti jövőnkről !

2009. december 12.