"Nézze - mondom Wittner Máriának -, én tisztelem Önt azért, mert eljött ide, de egyet értsen meg: én hároméves voltam akkor, Ön közel húsz. Nem egyformán éltük meg. 1956 szereplői között nincs nemzeti egység, és - ahogy elnézem - nem is lesz. Leegyszerűsítve: 1956-ban voltak azok, akik védték a munkás-paraszt hatalmat. Ez az édesapám és az ő nemzedéke. Aztán voltak azok, akik meg akarták dönteni a munk-sparaszt hatalmat. Ezek Önök, akik "forradalmároknak" nevezik magukat.

"A becsületes, tisztességes munka védelmében és ösztönzésére be kellett vinnünk a köztudatba - s ez nem volt könnyű - hogy a fizetés, a kereset, a jövedelem a teljesítmény szerint alakuljon. Ennek kapcsán megemlítem: a szocializmus eredeti célja a társadalmi egyenlőség. De mi nem a szegénység egyenlőségét akarjuk, hanem azt az egyenlőséget, amely megfelelő mennyiségű javak birtokában alakul ki. Ehhez a szívvel-lélekkel végzett termelőmunkát értékén kell megfizetnünk. Így teremthetjük meg mindazt, amire a társadalomnak szüksége van."

"Szemére vetik, joggal, a Kádár-korszaknak, hogy a teljes foglalkoztatás ára az üzemen belüli munkanélküliség volt. Ez igaz, ám az érintettek száma korántsem eget rengető. Ugyanakkor a "lézengő" is dolgozott, volt feladata, nem segélyből élt, nem lopta a napot a kocsmában. Melyik a jobb? Persze, a tőkés termelés nem viseli el a szociális megterhelést, mert a profit a fontos. A nyereség. De a kádári általános foglalkoztatás volt az emberségesebb. Ezt azért el kellene ismerni egyszer."

"1956-ban olyan súlyos, kritikus helyzet állt elő, amelynek tudományosan ellenforradalom a megnevezése. Mi tudjuk, hogy annak, ami 1956-ban történt, ez a tudományos meghatározása. De van más fogalom is, amit mindnyájan elfogadhatunk: az egy nemzeti tragédia volt."

"Az viszont kedves, sőt "decent", mint angolul mondják, hogy Méray Párizsból tanít engem, hogy miképpen kell Pesten bátornak lenni. Általában mindig tanított, otthon is, mint párttitkár és főnök a Szabad Népnél. [...] és tanít most is, az ellenkezőjére. Kedvem volna írni neki, és hívni haza, jöjjön, és mutassa meg nekünk! Aztán mi majd utánacsináljuk."

A panasz a gondolkodás egyoldalúságát jelzi: "Jöttek a kommunisták, elvették a földet, a kocsit, a lovat, a tehenet." Jellemző, hogy a köztudatban a történet nem arról szólt-szól, hogy a kommunisták 1945-ben földet osztottak a falusi szegényeknek. Nem. A kommunistákhoz nem azt kötik, hogy földet kaptak tőlük, hanem azt, hogy elvették a földjüket. Ami szigorúan véve, jogilag nem is igaz. A nemrég kiosztott földek, a gazdák magántulajdona a termelőszövetkezetben közös tulajdonná vált ugyan, de soha nem "vették el".

Gyakran halljuk, olvassuk, amint sajnálkozva mondják, írják: ez a mai magyar nép "Kádár népe". E megállapításnak lekicsinylő, elmarasztaló értelme van. Többnyire azt akarják vele kifejezni, hogy ezt a népet a szocializmus, a kommunizmus rontotta le, butította el annyira, hogy húsz év után is képtelen az önálló gondolkodásra, bedől a legolcsóbb, legalpáribb demagógiának Mivel félnek az ismeretlentől, elutasítják a reformokat, elvárják az állami gondoskodást.

"Szegezzük szembe a fajvédőkkel saját érveik hazugságát. Kérdezem: azon kívül, hogy népünk egy része széthordta az elhurcoltak ingóságait, mi haszna volt ebből az oly sikeresen "megvédett" magyar fajnak? Mondjuk Bántapusztán vagy az alföldi tanyavilágban a nyomorgó zsellérnek, törpebirtokosnak? Járhatott a harmadik határba orvoshoz meg fűszereshez, ezt "nyerték" vele.

Elvették tőlem a múltat, nem az enyém.
A jelent el sem kell venniük, úgyis övék.
De visszakapom bilincseimet, azokat igen.
Kezeskednek erről a kezeskedők.
Az álom hurokként feszül nyakamon.
Világnak visszája feslik szagtalan virágba.
Bohózat-díszletet kopácsolnak keretül.

"A Szegedről "hódító útjára" induló vezérkar csokorba szedte a különböző hagyományos (jórészt magyar) retrográd politikai-eszmei paneleket, azokat kiegészítette az új helyzet követelte "izmusokkal" ("szegedi gondolat")[...] Volt a "szegedi gondolatban" jó adag populáris antikapitalizmus is: valójában nem a tőkés rendszert ítélték el, hanem annak "zsidó" változatát. Nagyon meg tudtak barátkozni az őrségváltással, a tőke megkeresztelésével."