Hallgatva az augusztus 20-i rendezvények fennkölt szónoklatait, az jutott eszembe, hogy milyen rossz osztráknak lenni. Igaz, hogy az osztrák átlagjövedelem az idén 2113 euró, ami legalább 587 ezer forint, de hát, barátaim, a pénz nem minden! Nem irigylem az osztrákokat. Szegényeknek van egy halom ünnepük, de semmi történelmi magasztosság, semmi ünnepélyes sírás-rívás, mellveregetés.

Mint egykor az SZDSZ. Adjuk a kopogtató cédulát az LMP-nek, különben a valódi választás elmarad! – olvashatjuk a Lehet Más a Politika Párt választási felhívásában. Az LMP mint közismert az áprilisi választások elött szerveződődött meg, döbbenetes gyorsasággal. Soha nem mondták, hogy ők majd az egyszerű emberek, vagy a dolgozó tömegek érdekeit fogják képviselni. Soha nem akartak túllépni a fővárosi értelmiség úri közönségén, de nekik igen is élményt, örömet, parlamenti bejutást akartak szerezni. Mint egykor az SZDSZ.

Azt hittem, hogy rosszul hallok. De nem! Rámentem az ATV honlapjára, ott is ez van: „A második világháború végén a Hitlerrel szövetséges japánok nem voltak hajlandók a fegyverletételre. A fanatikus japán hadvezetést végül a több mint 200 ezer áldozattal járó hirosimai, majd a két nappal később nagaszaki elleni atomcsapás kényszerítette térdre.” Tetszik érteni? A japánok a rossz fiúk, az amerikaiak meg a jók, akik csak úgy, tiszta humanizmusból dobták le a bombákat. De miről is van szó? Japán a második világháború egyik fő felelőse. Tiszta sor!

A Telegraph információi szerint Phenjanban igen eredeti módon kérték számon az észak-koreai labdarúgó válogatott tagjaitól, hogy miért is nem teljesítették futball-világbajnokságon azt, amit elvártak tőlük. A hír szerint a világbajnoki keret összes tagjának meg kellett jelennie a phenjani kulturális központban, ahol a sportminiszter, valamint 400 kormányhivatalnok, továbbá újságírók és diákok nyilvánosan megbírálták a csapat játékát. Magyarán nyilvánosan megszégyenítették őket.

A kormány nem enged az IMF-nek a 29 pontos csomagjából. Ez volt a hét nagy híre. Hát, igen! A Fidesz vezetése alaposan felkészült az idei választásokra. Orbán Viktor még az EP-választások előtt végigjárta az EU-országok vezetőit, és nyilván megkérdezte tőlük: mire számíthat, ha idehaza győznek? Gondolom, biztatták. Vágjál csak bele! Ne félj, majd mi segítünk! A Fidesz elnöke sok mindent megélt már, s nyilván tudta, hogy nem kell mindent készpénznek venni. Akkor azonban nyilván úgy tűnt, hogy a leendő Fidesz-kormánynak lesz egy kis mozgástere.

A németek a háborúban Ersatzkaffe-nak nevezték azt a szörnyűséget, amely hasonlithat ugyan a kávéra, de nem az. Szegényebb helyeken persze az is megteszi, de azért senki sem hiszi el, hogy ez az igazi. Szegény népünk történetében sokszor nem jutott nekünk az igaziból, s most nem csupán a kávéra gondolok. Beértük, vagy be kellett érnünk a póttal, az Ersatz-cal. Horthy-királysága sem volt igazi királyság, bár annak nevezték. Egy volt a kelet-európai diktatúrák közül.

Pártunk egyik nagyon lelkes tagja, Dudás György, keresett fel minap. Nem akármilyen tagunk ő. Olvasottsága, elméleti képzettsége sokakkal vetekszik, illetve, dehogy vetekszik, egyszerűen többet tud a marxizmus-leninizmisról, mint sokan mások. Rengeteg marxista könyvet olvasott el életében, és mindmáig hasznosítja a bennük rejlő tudást. Dudás elvtárs egy zászlót hozott. Vörös a színe, rajta sarló és kalapács, és egy ötágú csillag. Nem a mi zászlónk, de minden elemét a magunkénak valljuk. A zászló szovjet, lehetne akár kínai is, de nem ez a lényeg.

Uncsi, mondja egy ismerősöm, aki van annyira perverz, hogy naponta rámegy a kormány honlapjaira. Ő a legjobb értelemben vett polgár, aki szerint tényleg beköszöntött a „forradalom” és a „nemzeti együttműködés” korszaka, úgy-hogy vége annak a kornak, amikor a szocialisták manipuláltak bennünket, amikor el lehetett titkolni az információkat a kíváncsi polgárok elöl. Helyes, vége! Az információ nem monopólium többé, hanem a polgárok tájékozódását és szabad döntését segítő eszköz! Hurrá!

A BTK ismert módosítása után a Munkáspárt nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a törvényt. Egyik ismerősöm, hozzáteszem, kedves ismerősöm, akit szakmai tudása mellett azért is tisztelek, mert kifejezetten polgári származása ellenére tud megértést tanúsítani irántunk is, üzent nekem. Nézzünk szembe a történtekkel, tartsuk meg, ami vállalható és lépjünk túl azon, ami nem vállalható! Ne vállaljunk közösséget azzal, amihez „vér és szenvedés tapad”! Egy hét óta ezen gondolkodom. Mi lennénk a rossz fiúk? Mihez is ragaszkodunk?

Orbán Viktor 29 pontos programja sokakat meglepett. A trianoni emléknap és a kettős állampolgárság lehetőségét megadó törvény után sokan hitték, hogy nem lesz itt más, csak múltba tekintés, érzelmi hangulatkeltés. Láss csodát! Orbán konkrét intézkedésekkel állt elő. Jó ötlet a társasági adó csökkentése. A magyar vállalatok erőre kaphatnak tőle. Persze, nem a munkás jár vele jobban, hanem a magyar középosztály. Jó ötlet, hogy a parasztnak megkönnyítik az élelmiszertermelési és feldolgozási feltételeket. Miért is ne?

Már csak ilyen az élet, Miniszterelnök Úr! Minden csoda három napig tart, és bizony a forradalom sem tört örökké. Egyszer csak jönnek a hétköznapok. Ilyenkor derül ki igazán, hogy volt-e forradalom igazából. A hadsereg vezetésének leváltását nem nevezném forradalmi tettnek, de Miniszterelnök Úr szerintem is helyesen járt el. Egy normális hadseregben ezekből az urakból nem lehetett volna tábornok. Nálunk lett. A hadsereggel azonban nem ez a legnagyobb baj.

A Fidesz-kormány programja tipikusan olyan dokumentum, amire nem lehet kapásból igent vagy nemet mondani. Feltéve, hogy komolyan politizálunk. Azon nem igen lehet vitatkozni, hogy Magyarország mostani helyzetén változtatni kell. Elolvasva a kormányprogramot, senkiben sem lehet kétséges, hogy a Fidesz és szövetségesei változtatni akarnak. Mi lehet optimális esetben a végeredmény? Egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem teljesül Petőfi álma, még nem jön el a Kánaán. A „bőség kosarából” még a kormányprogram sikere esetén sem vehet majd mindenki egyaránt.

Na, most már ismerjük a programot. Úgy értem a Fidesz-KDNP-kormány programját. Nagybetűvel írom, mert maga a program szerzői is kedvelik a nagybetűs szavakat. Ki gondolta volna például, hogy nagybetűvel kell írni azt, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Új miniszterelnökünk láthatóan szereti az ünnepélyes, magasztos kijelentéseket. Persze, mindenki szeret az örökkévalóságnak beszélni. Miért lenne kivétel új miniszterelnökünk? Nem is a magasztossággal van gond.

Az új parlament alakuló ülésén az ember szinte azt gondolhatta, hogy valahol a Nemzeti Múzeum előtt van, és a márciusi ifjakat hallja szónokolni. Szerintem a forradalom szó még 1848. március idusán, gyengébbek kedvéért március 15-én, sem hangzott el ilyen sokszor. Gyanítom, azért nem, mert tudták: ami akkor történik, az a feudális rendszer szétzúzása – és a tőkés, polgári rendszer születése, azaz forradalom.

A görög munkásság bátor és kemény harcával hetek óta rengeteg fejtörést okoz a görög tőkének, és persze a tőkés Európának is. Tüntetnek, szervezkednek, a kommunisták elfoglalják az Akropoliszt. Május 5-én „számos társadalmi szervezet, szakszervezet és párt támogatásával” a görög követség elé vonultak. Az idézet nagyjából azt jelenti, hogy ott volt a „Munkáspárt 2006”, a Zöld Baloldal, az Magyar Egyesült Baloldal, és más szervezetek, amelyek vezérkara lényegében ugyanaz a néhány fős kör. A híradások szerint 30 fő.

Ez igen! Még meg sem alakult az új Fidesz-kormány, de a Nagy Ügynek máris vannak lelkes harcosai, akik nem lacafacáznak, hanem cselekednek. Ki-ki a maga helyén, ahova az Eszme, a Párt, vagy nem tudom kicsoda, állította őket. A múlt héten a MOL igazgatótanácsából kirúgtak néhány szocialistát és beraktak néhány Fidesz-barátot. Ezek olyan úgynevezett külső igazgatók, mert ugye vannak belső igazgatók is. Itt van mindjárt egykori Fazekas-béli iskolatársam, Akar Laci, aki leelőzött a gimnáziumi KISZ-titkár választásnál.

Azt írja az újság, hogy Amerikában beperelték a MÁV-ot. Persze, Amerika az Amerika, ott szinte sportot űznek abból, hogy mindenkit feljelentenek. A bíróságon meg győzzön az, akinek nem biztos, hogy igaza van, de nevesebb ügyvédet tud megfizetni. A mostani hír azonban még is más egy kicsit. Az újság szerint a „magyarországi holokauszt áldozatai” indítottak pert a chicagói bíróságon a Magyar Államvasutak ellen, mondván, hogy 1944-ben a MÁV vagonjaival vitték a zsidókat a haláltáborokba.

Nagyon helyes, hogy a köztársaság elnöke és egyéb méltóságai kifejezték Magyarország hivatalos részvétét a lengyel elnök halála miatt. Így illik! De, hogy jön ide a nemzeti gyász? Mi közünk van nekünk, magyaroknak a lengyel elnökhöz? Mi sajnálkozzunk azért, mert ők hoztak egy buta döntést, és egy repülőre rakták a lengyel elit színe-javát? Miért kell a magyar gyereket nemzeti gyász címén az iskolában tovább szédíteni? Igen, szeretjük Bem tábornokot, mert a magyar szabadságharc karakán hőse volt.

A borsodi kis falu, Arló polgármestere megdöbbentő szavakat mond: a faluban megszűnt a jövő idő. Mondhatjuk, hogy éltünk, talán az sem túlzás, hogy élünk, de hogy fogunk-e élni, nos, erre ma már az a válasz, hogy nem. A jövő idő eltűnt. Nem most tűnt el, az elmúlt húsz évben, lassan, de biztosan. Nem köthető kormányzati ciklusokhoz, mindenki rontott valamit a helyzeten. Kezdetben felszámolták az ózdi, borsodnádasdi gyárakat. Ki gondolt akkor arra, hogy mi lesz az emberekkel? Bezárták a tsz-eket, a földből élő ember földön futóvá vált.