Egy kis történelem óra puklik számára



1947-ben születtem, Mátyásföldön, ami akkor még önálló község volt és csak 1950. január 1-én
csatolták Budapesthez. Kertes házban laktunk, mint bérlők, amely háznak nem volt fürdőszobája, az
árnyékszék és a vízcsap az udvaron volt, de villanyvilágítás azért már létezett. Mosakodni
lavórban mosakodtunk és a kályhában fával, szénnel tüzeltünk. 1959-ben sikerült a szüleimnek OTP
kölcsönnel saját családi házat építeniük, melyben ma is lakom.
Az apám szakács volt, anyám női szabó, mindketten 6 általánost végeztek. Én 1953-tól 1961-ig
végeztem el az általános iskolát, első osztály után már tudtunk olvasni és írni, nem úgy mint a
mai gyerekek. A 8 osztály elvégzése után egy akkori gyerek sokkal többet tudott a világról és az
életről, mint ma egy diplomás és 3 éves szakmunkás képzés után hasznos tagja lett a társadalomnak.
Oly annyira, hogy a mai puklik az ő áldozatos munkájuk által jártathatják ma a szájukat és
beszélhetnek hülyeséget.
(Az igaz, hogy ezeknek az embereknek már jó része meghalt, vagy öreg és többségük szembe köpve a
múltját tele szájjal szidja a kommunistákat és a Kádár rendszert. Jó néhány volt párt társam
ilyen, akiknek apja Horthy katonájaként vitézkedett a II. világháborúban, irtva a szovjet
lakosságot, felégetve házaikat. Korosztályom jelentős része pedig a szocialista rendszerben szép
karriert befutva 1990-ben köpönyeget váltott. Az egyikük lánya ma tanárnő és pukli hívő.)
Az általános iskola zsúfoltsága miatt egyik héten délelőtt, másik héten délután volt a tanítás és
nem volt szabad szombat, viszont a nehéz gazdasági helyzet miatt télen éveken keresztül volt
szénszünet. Az iskolának nem volt tornaterme és az osztályok nem voltak koedukáltak. Viszont
szabad időnkben, csak fiúk, állandóan az utcán, ill. a közeli kiserdőben játszottunk,
futballoztunk, verekedtünk, kést dobáltunk. Ennek ellenére tudtuk mi a különbség a punci és a
fütyi között, melynek nagyságát rendszeresen összehasonlítottuk egymás között a fiú WC-ben és még
sem lett senki buzi közülünk. Megettük az ehető gazokat, növényeket, lósóskát és a szomszéd
almáját, még sem lett senki beteg, mert nem mosott percenként kezet fertőtlenítő szappannal.
Volt cigány és zsidó osztálytársam is, de ezt olyan természetesen elfogadtuk, mint ahogy a nap
felkel minden nap. A tanárok tudomásul vették, hogy zsidó osztálytársunk szombaton nem járt
iskolába. 1953-ban, első osztályos koromban lettem első áldozó a római katolikus egyház és anyám
jóvoltából, aki rendszeresen fizette az egyházi adót, természetesen teljesen önkéntes alapon és
meggyőződésből, Isten dicsőségére. A katolikus pap az általános iskolában tartotta a hittan órákat
és ezért nem vitte el az ÁVH.
1956 április 4-én avattak úttörővé, a Rákosi Mátyás Úttörő Csapatban, 8.-os koromban már őrsvezető
voltam.
Az 1956-os ellenforradalom sem a környékünkön, sem bennem nem hagyott semmiféle említésre méltó
nyomot.
1961-ben kezdtem el gimnáziumi tanulmányimat, melyet kitűnő érettségivel 1965-ben befejeztem.
Ekkor már nemcsak KISZ-tag voltam, hanem teljesen önszántamból szakítottam a vallással is, azóta
tartom magam materialistának. Ezekben az években úgy az általános iskolában, mint a
középiskolában, az egész országban egységes tanrend szerint tanították a gyerekeket teljesen
azonos tankönyvekből. Mind a mai napig büszke vagyok arra a tudásra, amelyet ez alatt a 12 év
alatt megszereztem, mert ezekre alapozva 3 felsőfokú diplomát szereztem esti oktatáson, munka
mellett. Ezek a diplomák most a XXI. században is többet érnek, mint a ma kibocsátott
bizonyítványok bármelyike. Elképesztő, de van közte tanári diploma is, melyre nap, mint nap
szégyent hoznak a puklik.
Munkámmal sikeresen hozzájárultam az ország történelmileg legnagyobb és legsikeresebb gazdasági és
társadalmi fejlődéséhez 1960 és 1980 közötti időszakban. Bár már jóval előbb kommunistának
vallottam magamat, de csak 1978-ban léptem be az MSZMP-be. Akkor naivan azt hittem, hogy az a kb.
700000 ember mindegyike meggyőződésből tagja az élcsapatnak, de 1989-ben kiderült, hogy ez
hazugság. Ezeknek az embereknek a 90%-a áruló lett.
Az első Trabant gépkocsit 1978-ban vásároltam és nem érettségire kaptam a szüleimtől egy Audit,
mint ahogy manapság divat.
1969-ben nősültem meg, 1974-ben született meg a fiunk és 1977-ig albérletben laktunk a főbérlővel
közösen, egy 15 négyzetméteres szobában, majd, ekkor vásároltunk egy 42 nm lakótelepi lakást,
amely maga volt a mennyország, angol WC-vel, fürdőszobával, állandó hideg-meleg vízzel és
gázkonvektoros fűtéssel. Ugyanis abban az időben egy fiatal házaspár nyolc év alatt össze tudott
spórolni annyi pénzt, hogy állami segítséggel lakást tudjon venni.
Az érettségi után két évig voltam ipari tanuló, kitanultam egy nyomdaipari szakmát, majd letöltve
két éves katonai szolgálatomat dolgozni kezdtem és munka mellett újabb 12 év tanulás alatt
megszereztem 3 diplomát. 1975-től nyugdíjazásomig különböző szintű gazdasági vezető voltam, végig
járva a ranglétrát a művezetőségtől az igazgatóságig.
Hogy most életem végén, az elmúlt közel 70 évről milyen mérleget tudok készíteni a legfontosabbakat kiemelve?
Örülök, hogy
- élhettem a szocializmusnak nevezett népi demokráciában,
- ismerhettem Kádár Jánost, Marosán Györgyöt és Hofi Gézát,
- piszok jó gazdasági vezető voltam,
- sikerült kitartanom mind a mai napig politikai elveim mellett,
- életem során összegyűjtöttem egy 5000 darabból álló könyvtárat,
- elolvashattam sok nagyszerű klasszikust és megkíméltem magam a ma élő állítólagos írók műveitől,
sőt nevétől is,
- láttam sok nagyszerű színészt, akik már nem élnek és nem láttam egyetlen egyet sem a ma játszó
színésznek nevezett epigonokból.
Szomorú vagyok. hogy
- meg kellett érnem az MSZMP vezetőinek 1989-es árulását;
- egy újabb ellenforradalmat, ami azért szerencsére vér nélkül ment végbe, természetesen nem az
újsütetű hangadók jóvoltából. Ugyanis örökre feledhetetlen számomra Tamás Gáspár Miklós nevű
román-zsidó bozgor Bem-szobornál, 1990-ben az SZDSZ színeiben elmondott beszéde, ahol az összes
kommunista felakasztását - tehát az enyémet is - követelte;
- újra a fasiszta Horthy rendszer mai változatában kell élnem;
- a nyilasok újra bent ülnek a parlamentben;
- még 25 év múltán is élek és naponta szembesülnöm kell a kapitalizmus aljasságaival és látnom
kell naponta a Paulussá lett Saulusok örömtáncát a szocialista rendszer sírja felett. (Kádár
Jánost ettől megkímélték, mert a puklik feldúlták és kirabolták a sírját.)
Éppen ezért, ha végre meghalok, nem akarok sem sírhelyet, sem semmiféle ceremóniát testem elhelyezése alkalmából, hanem azt akarom. hogy égessenek el és hamvaimat a fiam - amennyiben vállalja - egyedül, más jelenléte nélkül - szórja bele a Balatonba.
Hofi hogy jön
a képbe? Az nem világos. Különben szép gondolatok.
r
Elkeseredettségedet értem
A belőle fakadó mizantrópiádat megértem, bár nem értek vele egyet, De nem értem, hogy miért éppen a Puklival (a puklikkal) van bajod? (Kecskésnek - Pumukli egy aranyos kis vörös hajú bécsi (vagy müncheni?) kobold - őt végképpen nem hagyom bántani).
Más.
Tamás Gáspár Miklós (TGM) egy Romániából Ceaușescu rendszere elől menekülő magyar, aki a zsidó vallási hagyományok (anyja zsidó volt) és az 1930-as/40-es évek zsidó törvényei szerint (legalább két nagyszülője zsidó volt) zsidónak számít. Könnyen lehet, hogy rosszul emlékszel, és valójában csak a kommunisták elkergetését, számonkérését, nem pedig felakasztásukat követelte. De az sincs kizárva, hogy nem tévedsz. Ugyanakkor TGM az egyetlen a volt "demokratikus ellenzék" soraiból, aki nem csak azon siránkozik, hogy "nem ilyen lovat akartunk!", hanem nyilvánosan felvállalta és megbánta a rendszerváltásban játszott negatív szerepét. Lehet vele - mai nézeteivel is! - vitatkozni, nem egyetérteni, de gyűlölni talán még se kéne. Vagy Te Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Európa egyik első náciját (rasszista fasisztáját) is gyűlölöd, semmibe véve mártír-halálával végződő "damaszkuszi útját"? Persze TGM még nem halt mártírhalált ...
Phoenix (aki annak idején vitatkozott a konzervatív liberális TGM-mel /blog/vitaim-tamas-gaspar-miklossal-a-konzervat...)
Pukli - puklik
Én úgy értelmeztem, hogy a "szerző" a puklik megnevezéssel azokra a mai okoskodó egyénekre gondolt, akik felelőségükről elfeledkezve, beszállnak a politikai küzdelmekbe.
Meglátásom szerint ma minden jogos, vagy annak látszó "civil" követeléseket, sokszor kéretlenül "felkarolnak" a pártok, és szinte "kisajátítanak" eszközként a riválisok elleni küzdelmükhőz.
(lásd a tegnapi hitelesek tüntetését a bankok ellen....)
Az unokám által, némi betekintésem van a mai iskolai "gondokba". Tény, hogy vannak.
Mégsem tartom helyesnek, hogy a vélt jobbító megoldások kierőszakolására a pedagógusok sztrájkot is elképzelhetőnek tartanak.... Ki kellene hagyni a gyerekeket ezekből a küzdelmekből. Lehetne pl. hétvégén tiltakozni, tüntetni....
Kedves Phoenix ! A "szerzőhőz" hasonlóan, igaz, néhány évvel korábban jártam én is az Általános Iskolát. Akkor, a háború után is megoldhatatlannak tűnő problémákkal találták szembe magukat a tanítóink, és a szüleink.... Tudod mi a különbség az akkori tanító - tanár nemzedék, és a mai között ? Az akkoriak hivatásuknak tekintették a gyerekekkel való foglakozásukat....
A mai pedagógus többség (tisztelet a kivételnek, mert vannak) számolják a munkaidejüket, meg a pótlékaikat...
Tudom, ez a világ csinált belőlük is "munkavállalót".... Na, ezért is utálom a kapitalizmust.
Még egy: mai világunkban messze nem a pedagógus társadalom a leghátrányosabb helyzetű, bármilyen szempontok szerint is nézzük őket. Sőt.....
Amennyiben félreértelmeztem a vitaíndítót, elnézést kérek az olvasóktól.
Pomuklik...
Új nemzedék, a pomuklik népe határozza meg közérzetünket Kádár halála óta....mert már nagyon sokan lettek.
Mit tehetsz 70 körül ? ? Köpsz, és elfordulsz...
Érdekes, mennyire egyforma az életélményünk....
Gratula az íráshoz, de a rongylabdát, meg a kivágott orrú cipőt kihagytad.....
Üdv: egy városszéli kecskepásztor.
Azért ...
... ez az irás egy diktatúrában nem mehetett volna le.
Egy demokráciához hozzá tartoznak a nyilasok és a kommunisták léte is,
a tömegnek kell megszólalnia, hogy hova húz, de nem az interneten persze.
A "puklik" megszólitást én sem értem, ugyanis Ők legalább nyiltan álarc nélkül
küzdenek egy jobb Magyarországért, a gyerekeink agymosás nélküli tanitásáért,
mindezt székház gyújtogatás és egyéb rombolás nélkül (lásd 2006 fidesz-jobbik).
(lehet, hogy félreértés van a "puklik" elnevezés körül ?)
Egy társadalom legfelső szintje az idős korosztályról való gondoskodás minősége.
Ebben magasan vezet Izrael. Hollandia csak kullog utána, bár nekünk az is jó lenne.