Hihetetlen, de sajnos tény:kis magyar hazánkban úgymond divatos dolognak számít tudatosan régimódinak lenni. Mint említettem volt többször is, magyarhon a lengyel állam mellett a világ talán legerősebb fehér bástyája, ahol is határtalanul dühönghet a maradiság, a legelképesztőbb középkori sötétséget idéző világ kultusza ,a mások,illetve a gyengébbek vagy elesettek megvetése, tudatos lenézése. Ha az ilyesmi marginális jelenség volna, az ember erre talán legyinthetne is-még akkor se lehetne azonban az ilyesmit félvállról venni-ám a reakciós irányzatok az egyre erősödő ultrajobboldali és részben egyházi körökhöz kötődnek, arról nem is beszélve, hogy ezzel párhuzamosan az egyre gazdagodó és gőgössé váló uralkodó osztályok bebetonozódásával a lenézett csórók aránya is nő. Méghozzá lavinaszerűen.

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a világhálón egy írás, amely a tradícionalistáknak nevezett őskonzervatív irányzat értékrendjét mutatta be . A lényeg az, hogy sajnos vannak ma is olyan értékrendben hívők, akik nemhogy a szocializmust, de mindennemű haladó gondolkodásmódot is konokul elvetnek. Számukra talán az alap az örök és változtathatatlan középkori királyság eszméje, jelen esetben az a szentistváni állameszme, amely ráadásul eredeti mondanivalójától,azaz a nyitottságtól megfosztva, a történelmi uralkodó osztályok kizárólagos hatalmának elvén, illetve a változtathatatlan társadalmi viszonyokon alapszik. Az ő szemükben a pór az csak pór marad, akiről el nem tudják képzelni, hogy érvényesüljôn, ő számukra nem ember. Nekik csak és kizárólag a katolicizmussal is átitatott élet a mérték , ahol is a hatalmasoknak mindent lehet ,az alullévőknek pediglen hallgass a nevük. Nem csoda emellett , hogy számukra nemcsak Kossuth vagy Rákóczi fejedelem számít felforgató rebellisnek , de a reformáció , a középkori reneszánsz vagy az eretnekmozgalmak is az ördög művének tekinthetőek,merthogy a nagyurak,az egyház és a felkent király szent hatalmának szentháromságát kikezdik. Ez pontosan olyan ,mint a napóleoni háborúk után visszatérő ultramontán szélsőségesen katolikus prófétáinak áldásos tevékenysége , amikor is a nagy forradalom hazájában jezsuita diktatúrát akartak bevezetni ,ami már a XIX.század ipari forradalmának korában is elavult volt.

Így nem is csoda ,ha hazánkban is diadalt tud aratni a szentistváni gondolat eltorzult válfaja. Tudjuk ,hogy hazánkban is anno volt egy kádárizmus ,illetve a háború utáni népi demokratikus átalakulás ezer év feudális szerkezetű,alig változó társadalmi rendszere után. Ezekután csakis olyan reakciói lehetnek a hatalmat megízlelő fanatikus köröknek , hogy az ő szent hatalmukat senki ,de senki ne merje megkérdőjelezni. Mert olyan, hogy polgári vagy civil szféra a dzsentrivilágban és a szintén ellentmondàsos kádári érában nem fejlődhetett ki. Viszont reakciósnak lenni és hatalmat fitogtatni gyengébbekkel vagy kiszolgáltatottakkal szemben sikkes dolog. És sikkes dolog szemléltetni és éreztetni mindenkivel szemben , hogy ők a nagylegények és igenis az van , amit ők mondanak ,azt kell gondolni ,amit ők előírnak igen agresszív és brutális agymosás révén. Mivel pedig ez sajnos a köztudatba is kezd beivódni és a hatalmon kívülieket ilyen séma szerint kezelik lassanként, Thürmer szavaival élve,valóban igen cudar körülmények fognak beköszönteni rengeteg ember passzív beletörődő magatartásával.

B.Deák András