Elvették tőlem a múltat, nem az enyém.
A jelent el sem kell venniük, úgyis övék.
De visszakapom bilincseimet, azokat igen.
Kezeskednek erről a kezeskedők.
Az álom hurokként feszül nyakamon.
Világnak visszája feslik szagtalan virágba.
Bohózat-díszletet kopácsolnak keretül.
— Simor András