"Szegezzük szembe a fajvédőkkel saját érveik hazugságát. Kérdezem: azon kívül, hogy népünk egy része széthordta az elhurcoltak ingóságait, mi haszna volt ebből az oly sikeresen "megvédett" magyar fajnak? Mondjuk Bántapusztán vagy az alföldi tanyavilágban a nyomorgó zsellérnek, törpebirtokosnak? Járhatott a harmadik határba orvoshoz meg fűszereshez, ezt "nyerték" vele. [...] Meg se fordult a fejükben, hogy hiába űzik el, irtják ki a magyar zsidóságot, ettől az általuk oly buzgón "védelmezett" magyar fajnak egy jottányival sem lesz több munkája, nagyobb szelet kenyere, emberhez méltó élete. [...] Az igazi fajvédelem az lett volna, ha a nyomorgó két-hárommillió paraszt földet kap. [...] Erre nem kerülhetett sor, mert a "trón és az oltár" véd- és dacszövetsége ellenében esély sem volt arra, hogy a szegényparasztság számottevő része földhöz jusson."