Orbán Viktor ismét elszólta magát.

"Tíz év alatt legkevesebb tíz százalékkal kell növelni Magyarországon a foglalkoztatási rátát – mondta Orbán Viktor miniszterelnök tegnap a Világgazdasági Fórum bécsi tanácskozásán. Szerinte a cél eléréséhez nem elég csupán a munkaerőpiac reformja, a gazdaság átstrukturálására is szükség van. „A munkanélküliség csökkentése Magyarország számára élet-halál kérdése” – fogalmazott, majd hozzátette: jóléti állam helyett munkaalapú társadalomra és gazdaságra van szükség."

http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/orban-munkaalapu-tarsadalom-k...

A miniszterelnök úr tehát újrafogalmazta a régiek mondását:

"Navigare necesse est, vivere non est necesse!" - "Hajózni muszáj, élni nem muszáj!"

Orbán úr szerint: "Dolgozni muszáj, (jól) élni nem muszáj!" - "jóléti állam helyett munkaalapú társadalomra és gazdaságra van szükség".

Ez a logika (tipikus fasiszta logika a szó eredeti Mussolini szerinti értelemben) már másodszor kerül nyílt beismerésre. Korábban a miniszterelnök úr már néhányszor kinyilatkozott, hogy "el kell érnünk, hogy mindenki dolgozzon, aki dolgozni tud!" Később már ezt nem ismételgették.

Ha valaki nem értené mi a különbség a jogos és támogatandó szakszervezeti követelés - "Mindenki dolgozhasson, aki dolgozni akar" -, és a miniszterelnök úr fasisztoid lózungja - "Mindenki dolgozzon, aki dolgozni tud" - között, annak egy példán keresztül próbálom megmagyarázni.

A normális emberek nem szeretnek piszkosak lenni, szeretnek mosakodni. Persze a nagy többség mellett van néhány degenerált alak, aki jobban szeret bűzleni és csöpögni a kosztól és írtózik a tiszta víztől és a szappantól.

Na már most egy szociálisan fejletlen országban nem mindenkinek áll módjában rendszeresen megmosakodni. Ekkor jogos a követelés, hogy "Mindenki mosakodhasson, aki mosakodni akar!" - lévén, hogy ez nincs biztosítva. Vagyis a követelés másképpen azt jelenti, hogy legyen mindenkinek lakása, a lakásban legyen tiszta folyóvíz, jobb esetben fürdőszoba, és az embereknek jusson a jövedelmükből szappanra is.

Ezzel szemben, az adott elmaradott országban egy őrült diktátor meghirdetheti a jelszót: "Mindenki mosakodjon meg, aki piszkos!". Sokan helyeslik ezt a jelszót, mert úgy vélik, az a degenerált, piszokban élni szerető polgártársaik ellen irányul. Nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a piszkosak többsége szeretne megmosakodni, csak éppen nincs módjában. Így az állapotok miatt természetesen a diktátor jelszava nem érvényesülhet. Ekkor a diktátor őrjáratokat rendel ki, akiknek az a feladata, hogy összeszedjék a piszkos embereket (hogy ki a piszkos, azt ők döntik el természetesen) és elkülönítsék a tiszták társadalmától. Mivel a begyűjtött piszkosak megtisztításának nincsenek meg az objektív feltételei, azért a diktátor legalább azt szeretné elérni, hogy a piszkosak el legyenek különítve a tisztáktól. Az elfogott piszkosakat tehát védőőrizetbe helyezik ideiglenes táborokba, amiket a biztonság kedvéért szögesdrót kerítéssel és őrszemélyzettel vesznek körül. A táborok bejáratára a diktátor parancsára - nevelési célzattal - feliratot helyeznek el: "A MOSAKODÁS TISZTÁVÁ TESZ!"

Egyre jobban látszik, hogy Orbán miniszterelnök úr kormánya és pártja ("Pártunk és kormányunk") a szociális problémák többségét a büntetőjog eszközeivel óhajtja megoldani. Ezek közé tartozik az első számú közellenséggé kihirdetett munkanélküliség is. A meghozott (és meghozandó további) intézkedések eredményét hirdeti büszkén a kormány: közel húszezerrel nőtt a tavalyihoz képest a foglalkoztatottak száma!

Az ellenzék ezzel szemben azt állítja, hogy az idei munkanélküliségi ráta 1,2 százalékponttal nőtt a tavalyihoz képest, és 4,5 %-kal több a munkanélküli, mint tavaly.

Ez hogyan lehetséges? Talán a két fél közül valamelyik hazudik? Szó sincs róla.

Szó arról van, hogy az Orbán-kormány eddigi intézkedései 43 ezer embert kergettek vissza a munkapiacra, de közülük csak a kormány által propagált 20 ezer talált munkát - így a munkanélküliek száma 23 ezerrel nőtt. Ezek az emberek persze a kormány szerint képesek dolgozni, tehát kötelesek is. A munka szabaddá tesz ("Arbeit macht frei"), és a kormány meg fogja tenni a kellő lépéseket, hogy mindenki dolgozzon, aki dolgozni tud. Aki szépszerével nem akar, azt majd kényszerítik. Előbb egzisztenciális nyomással, majd ha az sem segít, akkor a büntető jog segítségével. Emlékezzünk rá, hogy a fiatal Marx akkor került közel a közgazdaságtanhoz, amikor a Rajnai Újság tudósítójaként a kölni falopási perekről tudósított - e perek lényege az volt, hogy az emberektől elvették a korábbi évszázados szokásjogot, hogy az erdőkben bárki összeszedheti a hullott gallyakat, a rőzsét. A rőzsegyűjtést bűncselekménnyé nyilvánították. Minden látszattal szemben ennek nem az erdőtulajdonosok látták a hasznát, hiszen a rőzse szennyezte az erdőt (tűzveszély, gombafertőzési forrás, a vadak sérülésének forrása) és így a rőzse eltakarítása - önkéntes rőzsegyűjtők hiányában - az erdőtulajdonosok plusz költségeként jelent meg. Az igazi cél szabad megélhetésű emberek erőszakos bekergetése volt a bérmunka-piacra. Ma ugyanezt teszi az Orbán-kormány. A plusz kínálattal elárasztott munkapiacon - megfelelően az általános gazdasági törvényszerűségeknek - zuhanni fog a munka ára, és így a munkapiac a munkanélküliek egy jó részét fel fogja szívni. Ettől persze a dolgozók nem jobban, hanem rosszabbul fognak élni, de hát "Dolgozni muszáj, (jól) élni nem muszáj!"

Azonkívül: "Mindenkinek a magáét!" (Jedem das Seine! - a buchenwaldi koncentrációs tábor kapujának felirata)

Ennek a kormánynak, ennek a rendszernek is meg kell kapnia, ami neki jár - el kell tiporni!