A Fővárosi Főügyészség 2010. október 29-i határozata elutasította azt a Biszku Béla és társai ellen tett feljelentést, amelyet egy Hágában dolgozó jogász, Gellért Ádám tett. Gellért beadványa nemzetközi jogi alapon vonná felelősségre az 1956 utáni megtorlások felelőseit, de az ügyészség arra hivatkozva utasította el a beadványt, hogy ebben az esetben csak a hazai jogszabályokra lehet hivatkozni, amelyek szerint a bűncselekmény már elévült. A feljelentő Gellért Ádám beadványában ugyanakkor arra hivatkozott, hogy Biszku és társai ellen, a nemzetközi jog alapján, emberiesség ellenes bűncselekmények vádjával lehetne eljárást indítani. Az ügynek egyelőre nincs vége, ugyanis Gellért Ádám november 16-án panasszal élt a Legfőbb Ügyészségnél, amelynek maximum egy hónapon belül döntést kell hoznia.

Gellért szerint egy 1993-as alkotmánybírósági határozat lehetőséget ad a nemzetközi jog használatára. A határozat többek között kimondja, hogy "a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, azt mondja ki, hogy ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei". Az Alkotmánybíróság (Ab) határozata megemlíti azt is, hogy a nemzetközi jog alapján büntetendőnek minősülhetnek olyan esetek is, amelyeket a magyar belső jog alapján nem lehetne büntetni.

Dr. Hoffmann Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének adjunktusa szerint ezzel a határozatával az Alkotmánybíróság tulajdonképpen azt mondta ki, hogy milyen módon lehet hozzáállni az 1956-os forradalom során elkövetett bűncselekmények jogi szankcionálásához, és milyen módon nem. Az Alkotmánybíróságnak azért kellett véleményt formálnia, mert Göncz Árpád akkor köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért a parlament által megszavazott, úgynevezett Zétényi-Takács törvény miatt. Ez a törvény lehetőséget adott volna arra, hogy az 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett és politikai okokból megtorlatlanul maradt emberölések, halált okozó testi sértések és hazaárulások ügyében az elévülés újrakezdődjék, tehát tulajdonképpen visszamenőlegesen újra büntethetőek legyenek.

Az Ab határozata kimondta, hogy "a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti". Ez Hoffmann szerint egyértelműen azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság a nemzetközi jog alapján lehetségesnek tartja a felelősségre vonást. Az említett határozatra Gellért Ádám is hivatkozott feljelentésében.

A sortűzperek és a Biszku-ügy összehasonlításának több tisztázandó kérdése is van. A sortüzek például konkrét magatartásokhoz kötethetők, Biszku azonban "nem lőtt bele a tömegbe", így ha felelősségre akarják vonni, akkor tisztázni kell, hogy milyen alapon nevezik elkövetőnek. Gellér szerint azonban a nemzetközi jog erre is adna lehetőséget, ugyanis abban létezik az úgynevezett elöljárói felelősség, amely szerinte alkalmas lehet erre.

Ugyancsak problémás annak a tisztázása, hogy az 1956-os megtorlások idején pontosan milyen konfliktus is zajlott épp Magyarországon. Ez azért fontos, mert a nemzetközi jog alapján nem lehet senkit sem visszamenőlegesen elítélni. Tehát a Biszku-feljelentésben szereplő emberiség ellenes bűncselekményekkel csak akkor lehet megvádolni az 1956-os megtorlásokban résztvevőket, ha bizonyítják, hogy az adott időszakban is büntette ezeket a bűncselekményeket a nemzetközi szokásjog. Ez az államközi konfliktusok esetében nem kérdéses, azonban az vitatható, hogy az 1956-os események bizonyos szakaszaiban, érvényesek vagy nem érvényesek a nemzetközi büntetőjogi szankciók.

"A sortűzperek esetében is problémás volt a konfliktusok meghatározása" - mondta Gellér Balázs. A szovjet csapatok bevonulása előtti események, tehát amikor az emberölések történtek, ugyanis nem számítottak nemzetközi konfliktusnak, a magyar bíróság pedig a genfi egyezményekhez kiadott II. kiegészítő jegyzőkönyvre hivatkozva azt mondta, hogy az események a polgárháborúnak sem feleltek meg. Gellér szerint az elmarasztaló ítélet végül úgy születhetett meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a korábbi döntést, és a genfi egyezménynek egy másik pontjára, illetve a nemzetközi jogi szakirodalomra hivatkozva kisebb intenzitású polgárháborúnak nevezte az október 23. és november 4. közötti időszakot, ezáltal érvényesnek bizonyult az emberiség ellenes bűncselekmény vádja, és ez alapján a Legfelsőbb Bíróság elítélhette a sortűzperek vádlottjait.

"A Biszku-feljelentés legjobban azért támadható, mert nem világos az, hogy az emberiség ellenes bűncselekmények érvényesek voltak-e abban a helyzetben" - mondta Hoffmann és hozzátette, hogy nem tartja valószínűnek, hogy a megtorlások emberiség elleni bűncselekményeknek minősülnek, mert szerinte 1957-re már nemzetközileg elfogadták a Kádár-kormányt, ami így engedélyt adhatott a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásra, ez az engedély viszont megszüntette a nemzetközi fegyveres konfliktust. A szakértő szerinte ez a sortűzperek estében sem volt tisztázott, de a bíróság végül mégis alkalmazhatónak találta a nemzetközi jog eszközeit. Gellér szerint a Biszku-ügyet elutasító határozatában a Fővárosi Főügyészég nem is foglalkozott ezzel az érvvel. "A határozat egyszerűen kikerülte a kérdéskört" - mondta Gellér.

(origo után)

Kommunista.NET: ez mind szép és jó, és tulajdonképpen az alkotmánybírósági határozat is igaz. A gond csak az, hogy ahogy már korábbi cikkünkben is bebizonyítottuk, és hathatósan érveltünk mellette, Biszku Bélával kapcsolatban emberiség elleni bűncselekményt a hatályos jog szerint (mely nemzetközi jogi normákkal van száz százalékos összhangban!) nem lehet összefüggésbe hozni.

Az ominózus korábbi írásunk elolvasható itt:
/hir/vitathato-biszku-bela-feljelentese