A vezető imperialista hatalmak 1914 nyarán kirobbantották az első világháborút. Az egymással szemben álló két legerősebb hatalom: Anglia és Németország játszotta a főszerepet a világ újrafelosztásáért folyó küzdelemben. Az angol imperializmus célja az volt, hogy megvédje világuralmi vezető szerepét és óriási gyarmatbirodalmát a német monopoltőke rohamától, útját állja Németország további terjeszkedésének és elvegye gyarmatait. Anglia fő szövetségese, Franciaország, méreteit tekintve a második legnagyobb gyarmatbirodalommal rendelkezett, azt védelmezte a német imperializmus hódító törekvéseivel szemben, vissza akarta szerezni az 1870—187l-es porosz—francia háború idején elvesztett Elzász-Lotharingiát s részesedni akart a német gyarmatokból. Az angolok által vezetett blokk — az antanthatalmak — harmadik fő résztvevője a cári Oroszország, amely a Balkán és Törökország irányában akart elsősorban terjeszkedni, s ebben fő riválisa Ausztria-Magyarország és Németország volt.

Németország a századforduló után, rohamos ipari fejlődése következtében, a legerősebb szárazföldi katonai hatalommá vált. Célul tűzte ki Franciaország gyarmatainak elvételét és azt tervezte, hogy Oroszországot visszaveti, területeinek egy részét megszerzi, Angliát az európai kontinenstől elszigeteli, majd szárazföldi úton előrenyomul India felé, fenyegetve az angolok e legnagyobb és legértékesebb gyarmatát. A német,imperializmus fő háborús szövetségese az Osztrák—Magyar Monarchia lett. E két államot központi hatalmaknak nevezték. A Habsburg-birodalom a Balkánon akart újabb területeket hódítani, illetve növelni politikai és gazdasági befolyását a balkáni országokban. E törekvések útjában közvetlenül Szerbia állt, amelyet az antanthatalmak támogattak. Ausztria- Magyarország fő ellenfele a cári Oroszország volt.

1914. június 28-án a Habsburg-monarchia által bekebelezett Bosznia fővárosában, Szarajevóban, szerb nacionalisták agyonlőtték Ferenc Ferdinánd trónörököst. Ennek ürügyén - egyhónapos diplomáciai tárgyalások és mozgósítási előkészületek után — Németország és Ausztria—Magyarország kirobbantotta a világháborút, amelyet mindkét hatalmi csoportosulás előkészített. 1914. július 28-án Ferenc József, a német kormány ösztönzésére, az osztrák és a magyar kormány egyetértésével hadat üzent Szerbiának. Németország augusztus 1-én megüzente a háborút Oroszországnak, s augusztus 3-án Franciaországnak. Anglia augusztus 4-én üzent hadat Németországnak, s a Habsburg-monarchia augusztus 5-én Oroszországnak.

A német vezérkar gyors háborús győzelmet remélt. Az orosz seregek feltartóztatásához a Habsburg-monarchia haderőinek közreműködését igényelte, míg a német hadsereg fő erőit Franciaország ellen irányította. A németek a semleges Belgiumon keresztül nyomultak Párizs irányába. A Marne-folvó melletti csatában azonban a német haderőt megállították, s a gyors háborús győzelem lehetősége már 1914 őszén meghiúsult.

A háborúba mind több ország kapcsolódott be. 1915 májusában hadba lépett Olaszország, de nem Németország és a Habsburg-monarchia oldalán, amelyekkel szövetségi szerződése volt, hanem átállt az antanthatalmakhoz. 1915 augusztusában Japán is megüzente a háborút a német blokknak, hogy az antanttal szövetségben megszerezze a csendes-óceáni német birtokokat. 1915 őszén Bulgária és Törökország a központi hatalmakhoz csatlakozott. 1916 augusztusában Románia az antant oldalán lépett hadba. 1917 áprilisában az Amerikai Egyesült Államok - amely addig semleges volt, s a háborús rendelésekkel óriási nyereséghez jutott - hadat üzent Németországnak, s ez év decemberében Ausztria—Magyarországnak. Ugyanazon évben az antant oldalán hadba lépett Görögország és számos más ország. Az első világháború két imperialista tömb rablóháborúja volt. A résztvevők hódítási célokat szolgáló hadjáratukat „honvédő" háborúnak tüntették fel; nacionalista és soviniszta szenvedélyek mérhetetlen felszításával tévesztették meg a háború örvényébe taszított népeket.

A világháború nagyarányú hadműveletekkel kezdődött, amelyek már az első hónapokban óriási emberveszteségeket okoztak. A nyugati fronton a német áttörési kísérletek kudarccal jártak, s hosszú állóharc alakult ki. A keleti fronton öszszeomlott a cári seregek 1914 augusztus—szeptemberi nagy kelet-poroszországi támadása, viszont benyomultak Galíciában az Osztrák-Magyar Monarchia területére, s a Kárpátok vonalát is átlépték. A német és az osztrák—magyar hadvezetőség 1915 tavaszán ellentámadást indított a keleti fronton; seregei visszavetették az orosz csapatokat, és benyomultak a cári birodalom területére. Az olasz hadüzenet következtében azonban új, déli hadszíntér keletkezett. A monarchia csapatai óriási véráldozatok árán 1915 őszén elfoglalták Szerbiát és Montenegrót. E balkáni hadjáratban már részt vett Bulgária is.

A német hadvezetőség 1916 első felében nagy támadásokat indított a nyugati fronton, de a több hónapig tartó áttörési kísérletek ismét kudarccal végződtek. Nem vezettek eredményre az antant ellentámadásai sem. A keleti hadszíntéren 1916 június—augusztusában a cári seregek áttörték a frontot, és a frontszakasz egy részén ismét a Kárpátokig nyomultak előre. Ekkor lépett hadba Románia, s csapatai benyomultak Erdélybe. A Habsburg-monarchia haderői csak német hadosztályokkal megerősítve tudták a frontot megszilárdítani. Ezt követően a német és az osztrák-magyar hadvezetőség a román haderők ellen indított offenzívát; a központi hatalmak 1916 decemberében - 1917 januárjában csaknem egész Romániát megszállták és kirabolták.