Az egy főre eső termelékenység a Szovjetunióban még mindig nagyon alacsony. A legjobb acélműben, annak igazgatója szerint, az egy munkásra jutó vas és acél termelés a 3-szor kisebb, mint egy átlagos amerikai acélműben. Ha mindkét országban az átlagos acélműveket vetjük össze az arány valószínűleg 1: 5 vagy annál rosszabb lenne. Így, az olyan nyilatkozat, hogy a Szovjetunióban "jobban" használják a kohókat , mint a tőkés országokban, nincs értelme: a technológia feladata az, hogy az emberi munkát kímélje, és semmi más. Az erdészetben és az építőiparban, a helyzet még kedvezőtlenebb, mint az kohászatban. Az Egyesült Államokbeli kőfejtőkben egy dolgozó teljesítménye 5.000 tonna / év, a Szovjetunióban - 500 tonna, azaz tízszer kevesebb. Az ilyen kirívó különbség nem magyarázható csupán a szakképzett munkaerő hiányával, hanem mindenekelőtt a kirívóan gyenge munkaszervezéssel. A bürokrácia küzd az egyre több munkásért, de a munka helyes használata nem képes. A mezőgazdaságban a helyzet még kevésbé, kedvező, mint az iparban. Az alacsony termelékenység felelős nemzeti jövedelem alacsony szintjéért, és ezért a tömegek az alacsony életszínvonaláért.

Amikor rámutatnak arra, hogy a Szovjetunió az ipari termelés volumene tekintetében 1936-r első helyre került Európában, ez a siker önmagában is hatalmas! - Ekkor azonban figyelmen kívül kívül hagyják a nem csak a minőséget és a termékek árát, de az emberek számát is. Az ország általános fejlettségi szintjét, és különösen az életszínvonalat, úgy becsülhetjük meg, hogy elosztjuk a termékek volumenét a fogyasztók számával. Próbáljuk meg ezt az egy egyszerű számtani műveletet.

A vasúti közlekedés értéke a gazdaság, a kultúra és a katonai célkitűzések számára nem igényel magyarázatot. A Szovjetunióban a vasútvonalak hossza 83 ezer kilométer, szemben 58.000 kilométerrel Németországban, Franciaországban 63.000, az Egyesült Államokban 417.000 km. Ez azt jelenti, hogy 10.000 lakósra Németországban 8,9 kilométer, Franciaországban - 15,2, az Egyesült Államok - 31,1, a Szovjetunióban – 5,0 kilométer jut. Ebben a tekintetben a Szovjetunió mutatói továbbra is a civilizált világban az egyik legalacsonyabb. A kereskedelmi flotta az elmúlt öt évben háromszorosára növelte a kapacitását, és most kb a dán vagy a spanyol flotta szintjén van. Ehhez hozzá kell adni a közutak rendkívül alacsony szintjét. 1935-ban a Szovjetunióban 1000 emberre számítva 0,6 autó készült, az Egyesült Királyságban (1934) mintegy 8, Franciaországban 4,5, az Egyesült Államok - 23 (szemben az 1928-as 36,5 -tel).

Ezzel egy időben a Szovjetunió a lovak számát (kb. egy ló minden 10,11 főre) illetően sem előzi meg sem Franciaországot, sem az Egyesült Államokat, annak ellenére sem, hogy szélsőséges elmaradott a vasúti, vízi és közúti közlekedés tekintetében: a nyugati államok a lótenyésztés minőségi mutatói tekintetében is jobban állnak.

A nehézipar területén elért kiemelkedő sikerek ellenére a legtöbb összehasonlító érték még mindig kedvezőtlen. A Szovjetunió széntermelése 1935-ben mintegy 0,7 tonna / fő, szenben az Egyesült Királyság közel 5 tonnájával, az Egyesült Államok közel 3 tonnájával ( 1913-ban 5,4 tonna) és Németországban mintegy 3 tonnájával. Acél: a Szovjetunió - mintegy 67 kg / fő, az Egyesült Államokban - mintegy 250 kg, stb. Hasonlóak az arányok a nyersvas és a hengerelt áruk tekintetében. Az egy főre eső villamos energia tekintetében a Szovjetunióban (1935) 153 kilowatt / órát termeltek, az Egyesült Királyságban (1934) 448 kW/h, Franciaországban 363 kW/h, Németországban 472 kW/h.

Az egy főre számított könnyűipari mutatók , általában, még alacsonyabbak. 1935-ben az egy főre jutó gyapjú szövetből másfél méter készült, nyolcszor-tízszer kevesebb, mint az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában. A gyapjúból készült ruházat csak a kiváltságos szovjet állampolgárok számára érhető el. Ami a tömegeket számára marad a karton, amelyből mintegy 16 méter/fő készül, és ebből készítik még a téli ruhákat is. Cipő termelése a Szovjetunióban mintegy 0,5 pár/főre, Németországban - egy párnál több, Franciaországban másfél pár, az Egyesült Államokban három pár, és a minőségről még nem is beszéltünk. Bizonyosra vehetjük, hogy a polgári országokban azon egyének százaléka, akiknek egynél több pár cipője van, sokkal magasabb, mint a Szovjetunióban, és a mezítlábasak aránya - sajnos – a Szovjetunió még mindig a legmagasabbak közé tartozik.

Közel azonos a helyzet, esetenként még rosszabb is, az élelmiszeriparban, az utóbbi években elért tagadhatatlan sikerei ellenére: konzervek, kolbász, sajt, nem is beszélve a süteményekről és édességekről, még mindig teljesen elérhetetlen a lakosság nagy része számára. A helyzet még a tejtermékeket illetően sem jó. Franciaországban és az Egyesült Államokban egy tehén kb 5 főre jut, Németország 6 főre, a Szovjetunió 8 főre, miközben a tehenek tejhozama nálunk fele a nyugatinak. A Szovjetunió csupán a kenyérgabonafélék ( különösen a rozs ) és a burgonya tekintetében, előzi meg európai országokat és az Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben. De a rozskenyér és burgonya, mint a lakosság fő élelmiszere, a szegénység klasszikus jele!

Apapír fogyasztása - az egyik legfontosabb kulturális mutató. 1935-ben a Szovjetunió kevesebb, mint 4 kilót gyártottak. Az egy főre jutó papírtermelés az Egyesült Államokban több mint 34 kg (szemben az 1928-as 48 kg-mal), Németországban több mint 47 kg. Amíg az Egyesült Államok lakosai 12 ceruzát használnak el évenként, a Szovjetunióban - mindössze négyet, és ceruzáink nagyon gyenge minősége miatt kettő kell ugyanolyan hasznos tevékenységhez. Újságok megalapozottan panaszkodnak, hogy az olvasókönyvek, a papír és ceruza a hiánya megbénítja az iskolai munkát. Nem csoda, ha az októberi forradalom 10. évfordulóján megfogalmazott terv az írástudatlanság felszámolására, messze van a befejezésétől.

A kérdést általánosabban is feltehető. A az egy főre jutó szovjet nemzeti jövedelem jóval kisebb, mint a nyugati. Tekintve, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelmének mintegy 25-30%-át befektetik, - ez az arány jóval nagyobb, mint bárhol máshol - a tömegek fogyasztásra fordított rész lényegesen alacsonyabb, mint a fejlett tőkés országokban.

Igaz, a Szovjetunióban nincsenek birtokos osztályok és azok pazarlása, amelyeket a tömegek alulfogyasztásával kellene kiegyensúlyozni. Azonban az ebből adódó korrekció súlya nem olyan nagy, mint amilyennek első pillantásra látszik. A kapitalista rendszer fő gonoszsága nem a birtokos osztályok extravagáns fogyasztása, bár önmagában visszataszító, hanem burzsoázia a kedvére való a tékozlás jogának biztosítására fenntartja a termelési eszközök magántulajdonát, és így gazdaságot anarchiára és a pusztulásra ítéli. A burzsoázia , természetesen, a luxus kizárólagos fogyasztója. De alapvető szükségleti cikkek fogyasztói túlnyomó többségeben a dolgozó tömegek. Amint azt később látni fogjuk, a Szovjetunió a szó szoros értelmében vett birtokos osztályok nincsenek, de van egy nagyon kiváltságos parancsoki réteg, amely a fogyasztás oroszlánrészéért felelős. És ha az alapvető közszükségleti cikkek egy főre jutó termelésében a Szovjetunió elmarad a fejlett tőkés ország mögött, ez azt is jelenti, hogy a szovjet tömegek életszínvonala még mindig elmarad a a kapitalista szinttől.

A történelmi felelősség ezért Oroszország kemény és sötét múltját terheli, amely a sötétséget és a szegénységet hagyta örökül. A fejlődésnek más útja, mint a kapitalizmus megdöntése, nem volt. Elég csupán a balti országokra vagy Lengyelországra nézni, amelyek egykor a cári birodalom élvonalbeli részei voltak, és amelyek most nem képesek kibontakozni. A szovjet rendszer múlhatatlan érdeme az ezredéves visszamaradottsággal való heves és általában sikeres harc. De a helyes értékelése a további fejlődés legfontosabb feltétele.

A szovjet rezsim a szemünk előtt az előkészítő szakaszon megy át, az importálva, kölcsönvéve és meghonosítva a Nyugat által meghódította technikai és kulturális vívmányokat. A termelés és a fogyasztás összehasonlító paraméterei azt mutatják, hogy az előkészítő szakasz távolról sem ért véget: feltételezve a valószínűtlen teljes kapitalista stagnálást, ez a szakasz egész történelmi korszakot fog igénybe venni. Ez az első, nagyon fontos következtetés, amelyre még szükségünk lesz a további tanulmányozás során.