Október 23. sem az a nemzeti ünnep, amelyről valaha objektíven tudnának nyilatkozni. Sőt, az a helyzet, hogy az összes közszereplő, tudós, szakértő stb. akárcsak 1989 előtt, most is igyekszik szolgaian megfelelni a "hivatalos álláspontnak". A különbség csak az, hogy a Kádár-rendszerben nemigen lehetett ellentmondani neki, most viszont meglenne rá a lehetőség. Önök szerint, szerintetek megteszik mégis? És ha igen, vajon nem zúdul rájuk gyűlöletáradat?

Lássuk csak a mai nap termését, eddig. A rádióban ma egész nap ötvenhatos témájú riportok mennek. Első riport: az egyetemisták és október 23. A beszélgetés vonalába valahogy bekerült az, hogy a riporter felvetette: milyen érdekes, hogy a fiatal egyetemisták 5-10 centiméterrel alacsonyabbak voltak az átlagnál. Mire mit mondott a nagy tiszteletű megmondóember: hát ez azért van így, mert gyerekkorukban sokat éheztek, főleg a beszolgáltatási rendszer meg a kuláklista miatt. Na ekkor mondtam azt magamban - elnézést a kifejezésért: elmentek ti a k. anyátokba! Hát ekkora vetítést, gusztustalan mocskolódást az életben nem hallottam. nem tetszettek talán valami olyasmiről hallani, hogy második világháború? Amikor az ország nemzeti kincseinek java, közel 90%-a elpusztult, elveszett, elrabolták? Akkor volt éhezés, nélkülözés! Főként, hogy az '56-os egyetemisták meg nagy valószínűséggel végképp nem kerülhettek ki a "kulákok" közül, az 1960-ig érvényes fekete "X" megbélyegző hatása miatt. S még valami: Moldova György írta le, hogy egy ország jóléte lemérhető ugyan a testmagasságokból, de csak 18 évvel eltolva lehet hiteles képet kapni róla.

Második riport: meghívtak egy grafológust, hogy elemezze Nagy Imre és Kádár János kézírását. Tekintsünk el attól, hogy baromira unalmas most már Nagy és Kádár örökös szembeállítása. Főleg, hogy Nagy Imre is kommunista volt. (Bár úgy látszik, ezt is elfogadták, akárcsak azt, hogy Jézus meg zsidó volt.) A lényeg az volt, hogy a kézírásaikat elemezgették. Én a grafológiát egy áltudománynak tartom, mert olyan dologba, mint a kézírás, szimbólumokat szőnek be, és ezeknek tulajdonítanak mögöttes szerepet. Kábé olyan ez, mint a népi bölcsességek: ha a macska mosdik, váratlan vendég várható - de akkor minden nap tömegestől kellene jönniük, hisz a macska mindig mosdik. Lényeg a lényeg: tették mindezen elemző munkát pofátlan szubjektivitással. Állításuk szerint Nagy Imrétől szinte csak aláírások maradtak fenn - ehhez képest folyamatosan elemezgetik meghitt, saját kézírású leveleit szeretteinek. Kádár János esetében pedig csak és kizárólag politikai tartalmú írásokat elemeztek. Persze azon is élcelődtek, hogy az öreg már akkor is kisbetűvel írta a nevét, és hogy ez miért lehetett így. A csúcs azonban az volt, amikor az október 30-i MSZMP-programot elemezgették (ami állításuk szerint semmitmondó). A kézírásból kiolvasták, hogy: Kádár agresszív, a saját igazát konokul keresztülvivő ember; szolgalelkű; hazug; nem őszinte. A csúcspont az volt, amikor a "Magyarország" szót az üzenetben ők "Magyaroroszág"-nak olvasták, ami szerintük véletlen elszólás az orosz megszállásra. Értik! Október 30-án! Amikor még szó sem volt szovjet beavatkozásról, Kádár titokban már azt szövögeti, hogy "behívja az oroszokat" (akik egyébként már 1945 óta itt voltak, nem kellett őket behívni, csak sokan elfelejtik). Egyébként a levél agresszív, kapkodó hangvétele nekem egyvalamit sugall: az írás azután született, hogy megtudta, Mező Imrét, régi barátját és harcostársát a megvadult csőcselék fehér zászló ellenére lelőtte, társait pedig lábbal felfelé felakasztották és kitépték a szívüket. Valljuk be őszintén: ki tudna nyugodt lenni, ha ilyesmit hall?

És még hol a nap vége, úristen. De én már nem foglalkozom ilyesmivel: a gyomrom felfordul a szervilizmustól. Hogy hogyan képesek egyesek a saját hülyeségeiket belemagyarázva ferdíteni a tényeken.