A Fidesz Szőke Nője (aki nagyfokú hasonlóságot mutat a viccek Szőke Nőjéhez) mondott egy számot arról, hogy hány aláírást gyűjtöttek már arról, hogy "Magyarország nem hagyja magát!" (apró betűkkel azért az is oda van írva, hogy rezsicsökkentés). És hozzátette, hogy "az aláírásgyűjtés addig folytatódik, amíg van olyan magyar ember, aki szeretné támogatni az akciót."

Az aláírásgyűjtés óriási csinnadrattával hivatalosan március 20-án kezdődött, de én a zuglói hétvégi piacon már egy héttel e dátum előtt találkoztam az aláírásgyűjtő bódéval, ahol össze is vitatkoztam az alpolgármester úrral.

Ugyanitt a hétvégi piacon a múlt szombaton (április 6-án) már vagy öt ilyen bódé zavarta a forgalmat: egy-egy a Bosnyák utca két végén levő bejáratoknál (amik egyben kijáratok is) és közöttük, a piac teljes hosszában vagy három - amelyek valóban akadályozták a nagy szatyrokkal, bevásárló kocsikkal közlekedők forgalmát.

Egy dolgot meg kellett állapítanom: a Fidesz propagandistái (akik mellett dr. Goebbels elbújhat) semmit nem bíznak a véletlenre. Amikor a közmédiában folyamatosan jelentgetik, hogy hány aláírásnál tartanak, akkor persze olyan számot mondanak, amilyet akarnak, hiszen az aláírás-íveket ugyanúgy nem ellenőrzik, nem ellenőrizhetik arra hivatott független szervezetek, ahogyan a három rendkívül sikeres Nemzeti Konzultáció keretében visszaküldött kérdőíveket sem. Ez a mostani aláírásos akció legalább olcsóbb, hiszen a három Nemzeti Konzultációra kiküldtek 8-8 millió ajánlott levelet, amiből (állítólag) visszaküldtek összesen 2,7 milliót. Tehát összesen a Magyar Posta 26,7 millió levelet kézbesített ki, amit ha nagyon visszafogottan 50 Ft/db postaköltséggel számolok, akkor is 1,335 milliárd Ft-ot szórtak ki az ablakon - nem értem az ügyészséget, hogy miért nem indított nyomozást különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés miatt ismeretlen(???) tettes ellen? Ám ha egyáltalán nem gyűjtenének aláírásokat, csak úgy be-bemondogatnák a számokat, akkor esetleg túl sokan gondolnák, hogy azok a számok, amiket hétről hétre bemondanak, nem valósak. Tehát gyűjtenek - illetve úgy csinálnak, mintha gyűjtenének.

Mint mondottam, a múlt héten (mint minden szombaton) kint voltam a Bosnyák utcában a hétvégi piacon. Legalább egy óra hosszat lődörögtem az árusok között és többször elhaladtam az aláírás-gyűjtő asztalok mellett. Ám ez alatt az idő alatt egyetlen egy idős asszonyt láttam aláírni. Viszont minden asztal körül 4-5-6 idősebb-fiatalabb Fideszes aktivista ácsorgott, tett-vett - némelyek feltűnő narancssárga kabátban, mások viszont ugyancsak diszkréten viselték nem túl feltűnő Fidesz-jelvényüket. Így összességében mindig az lehetett a nem túl figyelmes néző benyomása, hogy az asztalok körül sok ember hemzseg, köztük egy-két Fideszes aktivista és több civil. Hogy mit csinálnak, az a tömegtől nem látszott, "de hát nyilván aláírtak". És pontosan ez a jól megkoreografált jelenetek célja. Ha sokan látják, hogy az aláírásgyűjtő helyek körül nagy a tömeg, akkor olyan számot hazudhatnak az aláírásokról, amilyet csak akarnak.

Úgy gondolom, hogy a Szőke Nő igazat is mondott, meg nem is. Egy-két embert mindig lehet találni, aki aláír, és így valójában a következő választásokig fog tartani ez a (látszat)aláírás, vagy legalább is addig, amíg a Fidesz goebbelsei propaganda-értéket látnak az akcióban.

És igen! Március 16-án (tehát amikor még nem volt hivatalos az aláírásgyűjtés) a két asztalkán (mert akkor még csak kettő volt) csak az aláírásgyűjtő ívek és néhány golyóstoll volt kirakva. Április 6-án már egy-egy tálkában színes celofánokba csomagolt cukorka is volt a papírok és tollak mellett.

Isten tudja miért, de nekem a cukros bácsikról szóló történetek jutottak eszembe.