2013. március 28

+3 db. hozzászólás

Mint a MEASZ-ban mondjuk, az antifasizmus nem jobb vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút. Mindenkit antifasisztának tartunk, aki nem fasiszta. Természetesen jobban elismerjük azokat, aki a gyilkos eszmétől tudatosan el is határolódnak, mi több, föl is lépnek ellene. Ennek a föllépésnek is a legkülönfélébb módja lehet, s annak a legkülönfélébb intenzitása. Látható, igen széles a paletta. Maguk az antifasiszták sokszínűen vélekednek a világról, merőben ellentétes nézeteket képviselhetnek. Akár nem is szerethetik egymás, akár más területen még pártpolitikai ellenfelek is lehetnek. Egy dolog viszont összeköti őket egymással: az antifasizmusuk.

Ezért is mondjuk a MEASZ-ban, hogy azt nézzük, ami összeköt bennünket, s ne azt, ami szétválaszt. Akkor lehetünk eredményesek, akkor tudunk igazán fölnőni egy hatékonyabb antifasiszta összefogáshoz, ha az antifasiszta célokért félre tudjuk tenni egymással szembeni egyéb véleménykülönbségünket, netán ellenérzetünket , netán utálatunkat.

Pedagógusként átéltem, hogy osztályomban a szülők ideológiai viták miatt orroltak egymásra. Ezt még a a 80-as években "lájtosan" tették. Voltak templomba járók, voltak, akik (Orbán Viktorhoz hasonlóan) utálták a papokat, voltak, akik az adott hatalomba beépülve kritikátlanul képviseltek sok hülyeséget, voltak, akik ezt mélyen megvetették, pedig ők is beépültek a hatalomba, s voltak, akik minden hatalomba beépülőt megvetettek. Ilyen helyzetben fordult elő, hogy gyerektáborból hazafelé jövet, buszunk későn estébe nyúlóan bedöglött. Az egyébként egymással nem jó kapcsolatban lévő szülők egy emberként nyújtottak segítséget a gyerekek hazaszállításához. Nem nézték, ki kinek a gyereke, a lényeg az volt, hogy az összes gyerek hazajusson. Kocsikat szerveztek, volt aki szendvicset csinált minden gyereknek, volt olyan is, mivel estére akkor már hűvös volt, hogy használt melegítőket hozott, hátha kell valakinek.

A baj összehozta a szülőket. Utána tartottam a gyerekekkel-szülőkkel közösen egy tábori találkozót. Elmondtam nekik (a 80-as években!), annak ellenére, hogy más-más az életük, kiválóan vizsgáztak emberszeretetből. Kértem őket, legyen a béke szigete az osztályunk! Tegyék félre azt, ami elválaszt, s éljünk közösen a gyerekeinkért! Azután mintha tündér szállt volna le ránk, a szülők egymást jobban tolerálták, ha nem is fogadták el egymás nézeteit, de azt tudomásul vették.

Az antifasiszta mozgalomban azért dolgozunk, hogy a még nagyobb, igazán nagy bajt elkerüljük. Jó lenne, ha már most egymás nézeteit tolerálni tudnánk, amikor még szerencsére az igazán nagy baj még nem köszöntött ránk. Ha össze tudunk fogni, növelhetjük cselekvőképességünket. Ha nem ezt tesszük -higgyétek el- nem ússza meg közülünk senki, belepusztulunk.

nandras

2013. március 28

A szerző mondanivalójával nagyjából egyetértek, de egy - helyénél fogva alapvető jelentőségű - mondatával vitatkoznék:

"Mindenkit antifasisztának tartunk, aki nem fasiszta."

Ez persze a jól ismert evangéliumi (Kádár által is átvett) bonmot - "Aki nincs ellenünk, az velünk van" - parafrázisa. És nem az a bajom vele, hogy az evangélium másik helyén Krisztus viszont azt mondja: "Aki nincs velünk, az ellenünk".

A bajt inkább abban látom, hogy a kádári rendszer nem igazolta a bonmot igazságát. 1989-ben kiderült, hogy még azok sem mind voltak a rendszerrel akik "velük voltak" és azok többsége, aki korábban "nem volt ellenük" az egy szempillantás alatt megtagadta őket, amikor úgy alakult. A másik ezzel szorosan összefüggő problémám, hogy ebből a mondatból hiányzik a dinamika, a dialektika. Hiszen - Bajcsy-Zsilinszky vagy Perlasca a nagyszerű példák - fasisztákból is lehettek antifasiszták, mégpedig nem utólag, hanem önfeláldozó tettekkel. De ugyanígy az sem ritkaság, hogy valaki "antifasisztából" (azaz olyan valakiből, aki nem fasiszta, sőt fellép a fasiszták ellen) válik fasisztává - közülük talán a legismertebb Heinrich Müller, a Gestapo vezetője, aki 1933 előtt rendőrtisztként többször foglalkozott nácik által elkövetett bűncselekmények (garázdaság, rablás, gyilkosság) felderítésével.

Rolf Hochhuth a Helytartó szereposztásának végén a következő megjegyzést teszi:

"A kettes, hármas vagy négyes csoportokba gyűjtött alakokat mindig egyazon színész játssza el - a tapasztalatoknak megfelelően, hogy ... nem feltétlenül érdem, bűn vagy jellem kérdése volt, kit milyen egyenruhába bujtattak, s a hóhérok vagy az áldozatok között van-e."

Tehát az antifasizmusnak bizonyos szempontból aktívnak kell lennie - meg kell akadályoznia, hogy aki nem fasiszta, az azzá váljon, és el kell érnie, hogy azok, akik megtévesztve, a könnyebbiknek látszó utat választva a fasiszta nézeteket követik, hirdetik, megértsék tévedésüket és nem fasisztákká, esetleg antifasisztákká váljanak.

Bulcsú

2013. április 02.

Az antifasizmus az ember természetes állapota, és az országot nem antifasisztákra és nácikra kell osztani, főleg mert a nácizmusban semmi veszély nincs. Etnikai alapon a modern közfelfogás miatt nem lehet jogfosztó törvényeket alkotni.

nandras

2013. április 05.

Szerintem ha az antifasizmus "az ember természetes állapota", akkor az antihétfejűsárkányizmus is az. Ami természetesen a dolgok megengedhetetlen elkenése. Hétfejű sárkányok - legjobb tudásunk szerint - nincsenek, fasiszták, fasizmus viszont van.

A fasizmus a társadalmi-gazdasági válságban lecsúszó középosztály mozgalma, ami sok egyéb mellett bűnbak keresésben és találásban is megnyilvánul. Mivel mostanság eléggé permanens társadalmi-gazdasági válság van, amiben a középosztályt az állandó lecsúszás fenyegeti, azért természetesen fasizmus is van - ezért és csak ezért van, kell lennie antifasizmusnak is.

A nácizmus a fasizmus specifikus formája, amikor a bűnbakot rasszista alapon keresik és találják meg a fasiszták. A rasszizmus a nácizmus "leglátványosabb" és legriasztóbb tulajdonsága, de nem a lényege. A lényege maga a fasizmus. Tehát, bár az állítás:

"Etnikai alapon a modern közfelfogás miatt nem lehet jogfosztó törvényeket alkotni."

sajnos nem igaz, ha igaz lenne, sem tenné feleslegessé a rámutatást a fasisztákra, hogy íme ők a fasiszták, illetve ami fontosabb, a "divatos" eszmékre: ezek fasiszta eszmék. És ez az antifasizmus egyik fontos funkciója.

http://munkasokujsaga.hu/on-line-tartalom/1370-ki-az-antifasiszta

----------------------------------------------------------

A blogra írt érdemi hozzászólások:

(a floodoló, ostoba, elsősorban Borstól származó beírásokat és az arra reagáló, a bloghoz szintén nem kapcsolódó válaszokat töröltem - ezzel lényegében a Bors által másoktól megkövetelt, de ő maga által le*rt elveket követtem)

Köszönet a szerkesztőnek!

Vendég, 2013, április 5 - 23:27

Megköszönöm a szerkesztőnek, hogy elsőként a MEASZ facebookos oldalára föltett cikkemet e helyütt is közzé tette - vitára bocsátotta. Kíváncsian várom a véleményeket a lap olvasóitól. Tisztelettel Hanti Vilmos

Stéphane Hessel, a francia

Vendég, 2013, április 6 - 10:39

Stéphane Hessel, a francia Ellenállás nagy öregje (kb. egy hónapja halt meg) könyvében (Indignez-vous ! – Háborogjatok !) antifasizmusát így magyarázza:
« a Nemzeti Tanács 1944.márc.15-én fogadta ez azt a programot, amelyet a felszabadult Franciaországnak ajánlott, majd 1944-45-ben bevezetésre került. A Résistance, az Ellenállás hozta létre a társadalombiztosítást, amely biztosította minden állampolgár számára az életet, ha önmaga munkájával nem képes azt megteremteni ; a nyugdíjrendszert, amely lehetővé teszi, hogy az idős dolgozók méltón fejezzék be életüket ; az energiaforrásokat, elektromosságot és gázt, szénbányákat és a nagybankokat, biztosítótársaságokat, a föld kincsét államosította, « a monopolizált nagy termelési eszközöket, a közös munka gyümölcsét visszaadta a nemzetnek ». Az államtól, a pénz hatalmától és a külföldi befolyástól független sajtószabadság mellé állt ; minden gyermek számára a lehető felmagasabb szintű diszkriminációmentes oktatás bevezetésére szólított (a « köztársasági iskola »), stb. Az ellenállás motivációját Hessel a felháborodásban jelöli meg. Ugyanerre a felháborodásra van szükség ma is, mondja, amikor mindezt egymás után megsemmisítik a pénz utáni hajsza, a verseny nevében azt merészelve mondani, hogy nincs pénz az állampolgárokra. Hogyan lehetséges, hogy a rombadőlt Európában volt ? És leszűri a következtetést : a nemzetközi pénzügyi piacok diktatúrája veszélyezteti a demokráciát és a békét. A felháborodás az elsô lépcső a cselekvés felé – és Sartre-ra hivatkozik : « mint egyének, felelősek vagytok» azért, hogy az ember elérje teljes szabadságát a demokrácia ideális formáját birtokolva. »

"Etnikai alapon a modern közfelfogás miatt nem ..."

Phoenix, 2013, április 6 - 11:56

"Etnikai alapon a modern közfelfogás miatt nem lehet jogfosztó törvényeket alkotni."

Már készülnek az ilyen törvények:

http://nol.hu/belfold/20130404-torvenyes_lesz_a_szegregacio

"Föl kéne

Vendég, 2013, április 6 - 12:23

"Föl kéne szabadulni..."

Hegyi Gyula "Szégyen és szabadság" című cikkében remekül mutatta be, milyen primitív és erkölcstelen a mai hatalom és talpnyaló kiszolgálóinak antikommunizmusa. Leleplezte a jobboldal szélsőjobbos gyökerű gyűlölködését, és felvillantotta a civilizált Európa baloldali érveit.

A helyzet azonban még rosszabb annál, mint amit Hegyi Gyula cikkéből olvashatunk. A primitív antikommunizmus nem csak a mai magyar jobboldalt fertőzte meg. Lényegében az egész rendszerváltás "ideológiája" ezekre az alapokra épül. A kommunizmusnak kikiáltott (sosem volt az) szocialista építkezés eredményeit viharos tempóban rombolták le. Demokráciát és jólétet ígértek, korrupciós botrányok sokasága, a pártok visszataszító acsarkodása, négymillió, létminimum alatt élő ember, kilakoltatott családok, éhező gyermekek tízezreinek tragédiája lett belőle.

A rendszerváltás óta lényegében folyamatosan romlik a magyar kapitalizmus szociális teljesítménye. Még kedvező külgazdasági feltételek mellett is csak a felső tized tudta életszínvonalát érezhetően javítani. A gazdasági válság - amit nem a "kommunista bűnök" okoztak - pedig világháborús veszteséget okozott a társadalom többségének. A nép köreiben - és persze a Facebookon - terjed a mondás, hogy az egymillió új munkahelyre vonatkozó fideszes ígéret a nyomor elől külföldre menekülő honfitársainkra érvényes, nem az itthon élőkre.
A szélsőjobb erősödésének gyökerében is többek között az immár 23 éve tartó antikommunista agymosás áll. Az iskolákban és a médiában a elképesztő hazugságokkal mossák tisztára a Horthy-rendszert és sározzák be a baloldal egészét.

Máig ható az a szégyenletes bírósági ítélet, amely a náci megszállás alatt lévő országunk "törvényeire" hivatkozva állította, hogy Ságvári Endre volt a vétkes, mert fegyveresen támadt a "törvényt" képviselő rendőrökre (pribékekre). Csodálkozunk hát, hogy a magukat tudósoknak tartó bürokraták egyetértenek Ságvári nevének betiltásával? A jelenlegi kormány szerint az 1944. március 19-e utáni történelem - és főleg a bírósági ítéletek - "nem érvényes", mert idegen elnyomás alatt ment végbe. Nincs azonban magyarázatuk arra, hogy éppen a Ságvári ellen kiadott elfogatóparancsra és a rengeteg, a német megszállás alatti, "statáriális bíróság" hozta ítéletre miért nem alkalmazzák ezt az "elvet"?
Nem mentes a Hegyi Gyula által bírált antikommunizmustól a magát baloldalinak nevező liberális oldal sem. Gyurcsány Ferenc, aki sportminiszterként még aláírta a vörös csillag tiltását ellenző petíciót, 2010 májusában már azt mondta, hogy "csak az lehet hiteles antifasiszta, aki antikommunista is". Mára pedig eljutott odáig, hogy az általa vezetett párt a "kommunizmus eszméjét" - természetesen Marx tanairól van szó - szélsőségesnek minősítette, ezért a demokratikus pártok közé nem szeretné beengedni a kapitalizmust bíráló marxista pártunkat.

Hegyi Gyula tehát joggal aggódik. Ma már az antifasizmus is rendszerellenes tevékenységnek számít. Hivatalosan ugyan még nem tiltják, csak akkor, ha a kommunisták csinálják. Az antifasiszta mozgalomban már meg is jelentek a korábban marxista képzésben részesült új antikommunisták, akik tőlünk féltik a mozgalom "szalonképességét". Ők inkább az új Horthy-rendszert építő kormánypártok "jófiúival" szeretnek közös színpadon szónokolni.
A lényeg tehát, hogy minél nagyobb a szegénység, minél nyilvánvalóbb a rendszer és a rendszerváltók kudarca, annál jobban fogják gyűlölni a haszonélvezői a kommunistákat. A gazdasági válság mélyülését figyelve nincs mit csodálkozni azon, hogy - nyilván felületességből - Hegyi Gyula is kommunista önkényuralomról és nem a marxizmustól idegen személyi kultuszról, esetleg Rákosiról ír a cikkében. A mai magyar közéletben a válság valós okairól úgy terelik el a figyelmet, hogy mindenről a "kommunista önkényuralom" jut eszébe a megmondóembereknek.

Jó példa erre a kormány szánalmas vergődése a vörös csillag ügyében, az egyre görcsösebb támadások a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei és a Velencei Bizottság március 8-án kiadott állásfoglalása ellen, amiről egyébként hivatalosan még beszélni sem szabad, az amúgy "teljesen szabad" magyar állami médiában. A mai hatalom lényegét mutatja meg az, hogy az általános választójogot ellenző, a munkásokkal szemben véres eszközökkel fellépő Tisza Istvánt a mai demokraták példaképének kiáltják ki, monumentális szobrot állítanak neki a Kossuth téren, és a "Szent Korona-tan" bekerül az Alaptörvénybe.
Ma egyébként a felvilágosult Európában a baloldalon sokkal inkább a kapitalizmus önkényuralmi rendszere a téma, amely újra kitermeli a körülményeket a fasizmus megerősödéséhez. A demokráciát sokkal inkább a világszerte vadulóban lévő rendszertől, a pénzügyi diktátoroktól, a kizsákmányolt és elnyomorított tömegek kiábrándultságától és elkeseredettségétől kell félteni. A magyar társadalomnak is fel kell szabadulni az utóbbi 23 év rontó szellemétől, és valóban demokratikus, együttműködni képes, a népet szolgáló új politikai szervezetekre kell bízni az ország vezetését.

Vajnai Attila a Munkáspárt 2006 elnöke /