Napjainkban reneszánszát éli a fogyasztói társadalom és evvel együtt a rendszerkritika,illetve az osztályalapú társadalmi megközelítések tagadása. Ha azt vesszük alapul,hogy ennek mentén szokás ma válságot kezelni,máris láthatjuk,miért köt ki az ilyen irányban haladó hajó igen különös megoldásoknál,esetlegesen szélsőséges jobboldali recepteknél. Tudjuk,hogy például a mindenkori munkásmozgalmak semlegesítésének nem titkolt céljából időnként vagy keresztényszocialista vagy különböző korporatív nemzetiszocialista vagy egyéb fasiszta megoldások is szinreléptek,azonban ilyen osztályalapú értékben gondolkodást mellőző modellek nem fasiszta jobboldali körökben is megalkottatnak.

Mint tudjuk például,a XIX.században a munkásmozgalom megerősödése hajnalán felléptek Marx szavaival élve olyan feudális szocialista gondolkodók,akik a tőkés rendszert ugyan keményen bírálták és el is ítélték a dolgozók 14-16 órás robotoltatását is,azonban a dolgozók nyomora nekik csupán egy támadási felülettel több volt abból a célból,hogy visszakívánják a régi feudális rendi nemesi államot,ahol persze éppúgy hallgass lett volna a dolgozó neve,mint a polgárságé. Azonban úgy voltak vele,hogy ez a nyomor,a proletarizálódás nekik kapóra jött. Később a keresztényszocializmus prófétái úgy iparkodtak mindennemű munkáshatalomnak elejét venni,hogy megszervezték az első,nem osztályharcban gondolkodó sárga szakszervezeteket,amelyben azonban azt iparkodtak elültetni,hogy a keresztény és emberbaráti tanítások alapján kell az embereknek segíteni egymást.Ez lehetett sokak részéről nyilván egy nemes gesztus,azonban azt nyilván figyelmen kívül hagyták,hogy a proletár se szórakozásból szerveződik,hanem még a legkezdetlegesebb fázisban is önkifejezés és önmegvalósítás céljából,tehát már alapból ösztönösen osztályban gondolkodtak a dolgozók,tudták,hogy ők gürcölnek,más meg belőlük gazdagszik meg. Egyszerűen képtelenség érdek-ellenérdek mentén együttműködni,amikor sok gyáros már akkoriban is arrogáns módon nyilatkozott a koszos prolikról.

Az uralkodó osztályok azonban még az 1917-es szocialista forradalmat követően se adták fel. Próbálkoztak ilyen álszocializmusok jegyében mindenütt,amelyek legfőbb logikája a dolgozók felé azok alábecsülése volt időnként szellemi értelemben is. Főleg a félfeudális vagy a lecsúszó lumpenesedő rétegek iparkodtak elhitetni dolgozókkal olyat,hogy munkásállamot fel lehet építeni olyan korporatív megoldásokkal,mint amilyet Mussolini és részben Hitler is alkalmazott:kiiktatni az osztályalapú értékeket,helyette olyan testületet létrehozni,amely együvé tömöríti a dolgozót és a munkaadót.Egy durva példa jut erről eszembe. Meg lehet azt tenni,hogy birkákat és farkasokat összezárni,sőt a fanatikusabb ötletgazdák azt is megtehetik,hogy olyan farkasokat nevelnek ki,amelyek kizárólag füvet esznek,azonban az eredményt előre borítékolná akárki-teljes kudarc. A birka iparkodna messze elkerülni az ordasokat,azok meg akkor fognak füvet enni,amikor piros hó esik,azaz soha,ellenben előszeretettel járnának rá a bárányokra. Úgyhogy munkaadóból nem lesz melósként gondolkodó ember,azonban a fasiszták azzal máris elérték,hogy se osztályharc,se sztrájk,se bérharc.Csak síri csend. Nem véletlenül álltak neki a rivális szervezett munkásságot üldözni.És a nem fasiszta korporatív megoldások se másképp működnek.

Aztán. Van a korporatív álmunkásbarát megoldásoknak olyan változata is,amely részben a hazai munkásmozgalom jobboldalán,részben a "fehér munkásmozgalomban" is teret nyert-hogy célkitűzése közös ezen mozgalmaknak,azt egyik fél se titkolja,tudniillik a magyar dolgozók,magyar őstermelők,kis-és középvállalkozók felvállalása éppúgy korporatív,mint a munkaállamban a vállalkozók megfeleltetése valami olyasminek,hogy vállalkozó munkás vagy irányító-szervező munkás. Ezutóbbi osztályharcot tagadó modell ismert,az előbbi pedig részint azért korporatív,mert a középvállalkozók már a dolgoztató és nem a dolgozó kategóriát képviselik,részint pedig azért,mert a magyarkodó mentalitás éppúgy arra jó itt,hogy ellentétes érdekű embereket szervezzenek együvé. Ráadásul visszatérve a cikk elejére,a fogyasztói mentalitás mellé szükségeltetik az is,hogy az egyre rosszabbul élő dolgozó még véletlenül se ébredjen öntudatra és feledje el az osztályalapú kategóriákat. Ezen célt jórészt itthon már elérték,így ismét kénytelen a magyarhoni munkásmozgalom mindent elölről kezdeni.

B.Deák András