A Tanácsköztársaság megszületése a magyar munkásosztály addigi küzdelmeinek legnagyobb győzelme, a nemzetközi proletariátus forradalmi mozgalmának kimagasló jelentőségű eseménye. Magyarország ezeréves történetében a nép először döntötte meg a kizsákmányoló osztályok uralmát és hozta létre a forradalmi proletariátus vezetésével saját hatalmát.

Amikor a burzsoá rend, a tőkés-földbirtokos hatalom — amely az országot világháborúba vitte - a legmélyebb társadalmi és nemzeti válságba jutott, a munkásosztály megmutatta a népnek a kivezető utat, kivívta politikai hatalmát és győzelemre vitte a szocialista forradalmat. A magyar kommunista mozgalomnak és hazánk proletariátusának örök dicsősége, hogy a forradalmi helyzet lehetőségeivel élve teljesítette hazafias és nemzetközi kötelességét, bátran magához ragadta a politikai hatalmat; vállalta, hogy betöltve történelmi küldetését, egész népünk számára a boldog jövőhöz vezető utat egyengesse és a nemzetközi forradalom nagy ügyét is előbbre vigye. A Kommunista Párt által eszmeileg felfegyverezve és a forradalmi küzdelemben egyesülve a magyar munkásosztály elég erősnek bizonyult arra, hogy elsöpörje a nép elnyomóit.

A Tanácsköztársaság megszületésével Magyarország a társadalmi haladás élvonalába került. A proletárhatalom létrejötte megszerezte a magyar nemzet számára a szocialista szovjet államok testvéri szövetségét és a nemzetközi munkásosztály rokonszenvét. A magyar Tanácsköztársaság a szocialista világforradalom lelkesítője, új világító fáklyája volt Európában, s különösképpen a Duna-völgyében. A magyar proletárforradalmat ösztönözte, segítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely példát adott a kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntésében, a népi hatalom megteremtésében és az antant-intervenció elleni harcban. Közvetlen katonai segítséget is igyekezett nyújtani részére. A magyar Tanácsköztársaság is segítette létével és hősies küzdelmével a szovjet nép harcát; csökkentette az antant lehetőségeit, hogy balkáni haderőit, valamint csehszlovák és újabb román csapatokat vonultathasson Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna ellen.

A Tanácsköztársaság gyorsan kiépítette az új, népi hatalmat, és nagy lendülettel fogott hozzá a társadalom szocialista átalakításához. Az intervenció súlyos helyzetet teremtett a proletárállam számára, legértékesebb erőinek zömét elvonta az építőmunkától, nehezítette az államigazgatási szervezet megtisztítását a proletárdiktatúra burkolt és nyílt ellenségeitől, gátolta a népgazdaság fejlesztését. A Tanácsköztársaság azonban e rendkívül nehéz helyzetben is rövid idő alatt felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a társadalom átalakítása, a szocialista termelési rend megteremtése, a kulturális felemelkedés és a szociális ellátás terén. Az alkotókészség és elszántság, amit az építésben és a forradalmi honvédelemben tanúsított, fényesen bizonyltja, hogy mire képes a dolgozó nép, ha a munkásosztály vezetésével megteremti saját hazáját, ha a maga kezébe veszi az ország sorsának intézését. A két magyarországi munkáspárt egyesülésének nagy történelmi tanulsága, hogy a proletariátus, ha forradalmi egysége megvalósul, olyan politikai erővé válik, amely a válságba jutott tőkés rendszer minden ellenállását megtöri, minden reakciós erőt elsöpör útjából. Az egyesülés alkalmával a pártban nagy számban maradtak olyanok, akiket a tömegek forradalmi fellépése ragadott magával, s bár kétségek közepette, de őszintén elfogadták a proletárdiktatúrát, szerepet vállaltak megteremtésében. Csak a további küzdelemben dőlhetett el, hogy kitartanak-e vagy kapitulánsokká válnak. A hatalom megragadása pillanatában nem lehetett elkerülni azt sem, hogy a párt soraiban maradjanak olyanok is, akik csak színlelték a hűséget a proletárhatalomhoz. A Tanácsköztársaság tapasztalatai mutatják, milyen súlyos kárt okozhat a forradalom ügyének a kétszínűek, a kapitulánsok, az árulók bomlasztó tevékenysége: egyrészt a jobboldali szociáldemokraták hangulatkeltése a proletárdiktatúra ellen, a polgári demokrácia jelszavaival űzött
politikai zavarkeltés, az ellenforradalmárok mentegetése és a fehértisztek szervezkedésének fedezése, másrészt a fehértisztek összejátszása az ellenséggel, a hivatalokban végzett szabotázs. A proletárdiktatúra álhívei nemegyszer úgy léptek fel, mint a "hibák kijavításának" bajnokai, holott a valóságban a proletár hatalom aláaknázásán mesterkedtek.

A centristák megrettentek a harc nehézségeitől és a kapituláció útjára tértek, a jobboldallal együtt az antant felé orientálódtak, és veszedelmes mértékben fokozták a defetista aknamunkát. Róluk írta Lenin 1920 februárjában a következőket: „Kétségtelen, hogy a magyar szocialisták egy része őszintén csatlakozott Kun Bélához és őszintén vallotta magát kommunistának. Ez azonban semmit sem változtat a dolog lényegén: az, aki »őszintén« kommunistának vallja magát, de ahelyett, hogy valójában kérlelhetetlenül szilárd, tántoríthatatlanul határozott, odaadóan bátor és hősies politikát követne (csak az ilyen politika felel meg a proletárdiktatúra elismerésének), ingadozik és kishitűsködik - az ilyen ember jellemtelenségével, ingadozásával, határozatlanságával ugyanolyan árulást követ el, mint a közvetlen áruló. Egyéni tekintetben igen nagy a különbség azok között, akik gyengeségből árulók és azok között, akik szándékosan, számításból árulók; politikai tekintetben nincs köztük különbség, mert a politika — emberek millióinak tényleges sorsa, és sorsukon nem változtat az a körülmény, hogy gyöngeségből vagy haszonlesésből árulták el a munkások és szegényparasztok millióit." A kommunisták és a baloldali szocialisták nem ismerték fel idejében, milyen veszéllyel jár, ha a proletárdiktatúrához kényszerből csatlakozók túlsúlyban maradnak a szakszervezetek központi szerveiben és a Párttitkárságon. A párttisztítás szükségessége felmerült, a Vörös Újság cikkeivel segítette ennek megértését. Az arra irányuló törekvések a júniusi pártkongresszust követően erősödtek. Egyes pártszervezetek határozatban sürgették a jobboldaliak eltávolítását. E nehéz feladat kellő előkészítésére és végrehajtására azonban már nem maradt idő. A Tanácsköztársaság vezetői felismerték, hogy az agrárkérdésben követett politika módosításra szorul, napirendre is tűzték, de gyakorlati intézkedésekre már nem kerülhetett sor.

Nem maradt idő a tanácshatalom megszilárdításához szükséges egyéb feladatok megoldására sem, így a hivatalok és a hadsereg tisztikarának megtisztítására, a szakszervezetek vezető szerveinek újjáválasztására és apparátusának felfrissítésére, a gazdaságpolitikai tapasztalatpk értékesítésére, gyakorlati alkalmazására. A proletárhatalom kibontotta a forradalmi honvédelem zászlaját az antanthatalmak katonai intervenciója ellen. A Vörös Hadsereg harcai, győzelmes északi hadjárata hervadhatatlan dicsősége Magyarország proletariátusának, a magyar népnek, amely bátran szembenézett az imperialista túlerővel. Ugyanakkor az antant- intervenció során ország-világ előtt megmutatkozott, hogy a bukott kizsákmányoló osztályok — amelyeknek képviselői az imperialista világháború idején annyit szónokoltak hazafiasságról - a nyílt nemzetárulás útjára léptek, és háborús ellenségeik segítségét kérték, hogy bármily áron, de visszaállíthassák a tőkés-földbirtokos rendszert.

A Tanácsköztársaság nemzetközi helyzetének alakulását nagymértékben befolyásolta a szociáldemokrata pártok politikája. E pártok jobboldali és centrista vezetői a szocializmus híveiként léptek fel, a gyakorlatban azonban a polgári rend védelmére keltek, amikor a proletariátus a burzsoá uralom megbuktatásának történelmi feladata elé került. Tevékenységükkel különleges szerepet töltöttek be az európai szocialista forradalom továbbterjedésének meggátlásában. Döntő szerepük volt abban, hogy a munkásosztály forradalmi erőit Ausztriában a reformizmus zsákutcájába vitték, a Bajor Tanácsköztársaságot megdöntötték, s a cseh proletariátus nagy része a burzsoázia nacionalista politikájának hálójába került. A nemzetközi reformizmus az antant segítőtársa volt a Tanácsköztársaság megdöntésében.

A Tanácsköztársaság tanulságai, sikerei és hibái a nemzetközi munkásmozgalom harci tapasztalatait gyarapították. Elősegítették a reformizmus és a centrizmus teljesebb lelepleződését, hozzájárultak a munkásmozgalom forradalmi szárnyának önálló erővé, önálló pártokká fejlődéséhez. A Tanácsköztársaság hagyományai és harci tapasztalatai mindenekelőtt a magyar munkásmozgalmat s az új szocialista forradalomért harcba induló Kommunisták Magyarországi Pártját gazdagították. Az 1919-es tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy a baloldali szociáldemokraták az ideológiai nézeteltérések ellenére a kommunisták fegyvertársai a reakció ellen a munkásság politikai hatalmáért vívott harcban, a szocialista forradalom győzelemre vitelében. A közös forradalmi küzdelemben meggyorsul mind a kommunisták, mind a baloldali szocialisták politikai fejlődése és az utóbbiak kommunistává válása. A Tanácsköztársaság hagyományai igen nagy szerepet játszottak abban, hogy a kommunisták és a baloldali szocialisták harci együttműködése az ellenforradalom egész időszakában nagy jelentőségű tényezője volt a magyar munkásmozgalomnak. Ennek állandó erőforrása lett a Tanácsköztársaság emléke, amely kitörölhetetlenül bevésődött a magyar proletariátus tudatába, erősítette vágyát, hogy ismét kivívja hatalmát.

A magyar munkásosztály 1919-ben az elsők között követte Október győzelmes zászlaját, és végleg eljegyezte magát a szocializmussal. A nincstelen és szegényparasztok nagy tömegeiben is tovább élt a proletárdiktatúra emléke, azé a hatalomé, amely egy időre véget vetett a földbirtokosok és a kulákság hatalmaskodásainak, és igen sokat tett a nincstelen földművesnép és a szegényparasztok helyzetének javításáért. A KMP pedig levonta az agrárkérdésben elkövetett hibák tanulságait, és a földosztást új harci programjának egyik fő követelésévé tette.

A magyar értelmiség legjobbjai is tisztelettel adóztak a proletárhatalom emlékének, a társadalom átalakítása terén kifejtett munkájának, forradalmi honvédelmének. Pártunk történetének legszebb lapjai szólnak a Tanácsköztársaságról. E 133 nap története hazánk küzdelmekben gazdag múltjának azokhoz a hagyományaihoz tartozik, amelyekre mindig büszkék lehetünk, biztosítják népünk számára minden haladó ember szeretetét és rokonszenvét az egész világon. A Tanácsköztársaság megteremtése és hősi küzdelme a magyar nép felszabadulás előtti történetének legdicsőbb fejezete.