Mit csinálsz mostanság? - kérdeztem olasz barátomat, akivel a kommunista és munkáspártok athéni találkozóján futottam össze. A közelmúltban került az olasz kommunisták vezetésébe. Ülök a fán! Tessék? - mondtam egy pillanatra elbizonytalanodva. Aztán eszembe jutott a régi vicc, amit - hasonló korúak lévén - mindketten ismerünk.

Bevallom őszintén, hogy Bokros Lajos nem tartozik a kedvenceim közé, vagy ahogyan manapság mondják, Lajos bá' nekem nem jön be. Nem a bajusza miatt. Bokros a liberális gazdaságpolitika legmarkánsabb képviselője. Ez a gondom vele. Mi a bűne? Nos, a „piac mindent elrendez" szemlélet húsz év alatt tönkre tette Magyarországot, tökéletesen kiszolgáltatta a nemzetközi tőkés köröknek. Bokros miniszterként, politikusként ennek a végzetesen káros, bűnös, áruló politikának volt egyik vezéralakja. Manapság az Európai Parlament képviselőjeként tölti napjait.

Ezek mindennek bedőlnek! — mondja kedvenc lottóárusom, rápillantva a kávéház törzsközönségére. Most amiatt aggódnak, hogy a Moody's a béka feneke alá minősítette kis hazánkat. Leértékeltek bennünket! Már indulnának is megmenteni a kormányt. Persze, előbb egy citromos Borsodi, aztán jöhet a kormány.

Nem megmenteni, megdönteni kell ezt a kormányt - szól bele a vitába egy absztinens, aki azért költ ezreket lottóra, hogy hetente jól kibeszélhesse magát a lottóárussal. Már ő is indulna kormányt dönteni, csak nem tudja, hogy merre.

Soha sem értettem egészen pontosan, hogy az állam költségvetését miért lehet hiánnyal tervezni, az enyémet meg nem. A saját, családi költségvetésünket például nem tervezhetem hiánnyal, mert a piacon semmit nem adnak hitelbe. A kedves zöldséges néni még-még megszánna, de a multi már nem. S azt a pénzt valahol elő kell teremteni. Mondjuk, a bankból, vagy ismerősöktől, de azt vissza kell adni. De ha történetesen mégis kölcsönt vennék fel, az illik megbeszélni a családdal. Az adósság, mint tudjuk, olyan, mint az alkohol: öl, butít, és nyomorba dönt.

Az athéni utcákon rendre százezrek tüntetnek. A hatalom most a kormány átszervezésével próbálkozik. Később jönnek az előrehozott választások. Még azt is kijelentették, hogy minden eszközzel megpróbálkoznak, de katonai diktatúra nem lesz. Legalábbis most. Még nincs rá szükség. De holnap? Ki tudja, talán igen, talán nem. A kommunisták segítségével önvédelmi bizottságok jönnek létre az üzemekben, sőt a lakónegyedekben. Az ott élők, az ott dolgozók képviselőiből szerveződnek. Ma még a helyi vagy munkahelyi feladatokra vállalkoznak. De holnap?

Ne ijedj meg azonnal! Semmi politika! Rendszer-visszaállításnak nevezik a Windows egyik nagyon fontos szolgáltatását. Ennek lényege, hogy elmenti a rendszerünk aktuális állapotát, s ha elrontunk valamit, vagy egészen egyszerűen nem tetszik a dolgok állása, visszaállhatunk egy korábbi állapotra. Mondom, semmi politika! A politika ott kezdődik, ha azt gondoljuk, hogy a világ olyan, mint a számítógép. Sokan vannak, akik így gondolják, de ettől még nem olyan. Nyilván észrevetted az elmúlt hónapok fejleményeit.

A NATO főtitkára a héten ünnepélyesen bejelentette, hogy október 31-én véget ér a NATO akciója Líbiában. A Unified Protector névre hallgató kis kaland a főtitkár szerint a „NATO történetének legsikeresebb akciója". Viccelődhetnénk ezen a kijelentésen, de jobb, ha komolyan vesszük. Miről is van szó? Az első akadály, amit a NATO-nak le kellett küzdenie, az ENSZ-engedély beszerzése volt. Manapság ez egyre nehezebb, de a líbiai ügyben meglepő módon sem Oroszország, sem Kína nem emelt vétót. Úgyhogy a NATO ENSZ-papírral a zsebében bombázott.

Wow! - kiáltott fel Hillary Clinton, amikor tudatták vele Kadhafi halálhírét. Az angol nyelvben igazán mértékadónak számító Webster's szótár szerint ezt a szavacskát akkor használják, ha valami nagy öröm, nagy meglepetés, nagy siker ér bennünket. Az Egyesült Államok külügyminiszterét meglepetés aligha érhette, hiszen az amerikai hírszerzés hetek óta pontosan tudta, hogy merre is van az egykori líbiai vezető. A Fehér Házban, vagy ki tudja, hogy hol, arra is rábólintottak, hogy Kadhafit "ki kell iktatni".

Gyermekkoromban imádtam homokvára­kat építeni. Csongrádon nagynénémnél nem igen kellett más, mint egy rakás homok az udvar sarkában, és elvolt a gyerek, mármint én. A vár épült, de gyakran szétporladt. Idővel rájöttem arra, hogy érdemes a várat kis fadarabokkal megerősíteni. Ideig-óráig jó is volt, de a meleg nyári napokon azonban ez sem segített. A meleg kiszárította a homokot, s a vár szétcsúszott.

Senkinek nem hagyjuk, hogy visszalökje Magyarországot a „görög útra" - jelentette ki Orbán Viktor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) kongresszusán a múlt héten. Görög úton nyilván két dolgot ért a miniszterelnök. Kimondva azokat a súlyos korlátozásokat, amelyeket az ottani kormány az EU-támogatás fejében felvállalt. Kimondatlanul pedig azt, hogy Görögországban a dolgozó tömegek igen harcos fellépésükkel bizonyították, hogy van más alternatíva.