Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén június 23-án. A hírek szerint Jeffrey Levine ideiglenes ügyvivő „kerekasztal megbeszélést” szervezett. Ez önmagában nem lenne érdekes, hiszen miért is ne rendezhetne. Elvégre diplomata. Az érdekes az, hogy kiket hívott meg. És most tessék idefigyelni! Az amerikai diplomata amerikai egészségügyi cégeket hívott meg és Székely Tamás minisztert, a téma magyar felelősét, továbbá fontos magyar hivatalnokokat a gazdasági minisztériumból és a pénzügyből.

Vége a HospInvest bulinak. Feloszlatják a céget, mivel már egyetlen kórház sem akar együttműködni velük. A történet nagyon egyszerű. Jön egy magán cég, amely szeretne a magyar egészségügybe betörni. Az egészségügy ugyanis biztos üzlet. Egyrészt, mert előbb vagy utóbb, de mindenki beteg lesz, másrészt, mert van állami egészségbiztosítás, amely nagyon sok pénzt szed be a népektől, amit aztán visszaoszt.

Nem szeretnék a franciák helyében lenni. Ez a Sarkozy nevű ember azt mondja, hogy ők bizony csökkentik az áfát, mert így lehet a válságot megoldani. Kiszámították, hogy amennyiben az éttermekben 19,5 százalékról leviszik az áfát 5 százalékra, akkor minden olcsóbb lesz, és sokkal több ember fog étterembe járni. Még azt is kikalkulálták, hogy több vendéghez több étterem, több szakács, több pincér, több beszállító kell, magyarán, azaz „francián”: több lesz a munkahely. Szóval, nem szeretnék a franciák helyében lenni.

Madarat tolláról, kormányt az ünnepeiről lehet megismerni. A Bajnai-kormánynak rohadtul jól jött, hogy épp mostanra, a válság időszakára esik az egykori határnyitás 20. évfordulója. Most egy pillanatra el lehet játszani, hogy nagy ország vagyunk, amely beleszól a világtörténelembe. Persze, ez már nem így van, de olyan jól esik rá emlékezni. Tudják, mint amikor az öreg néni tizedszer gyónja meg, hogy egyszer, sok-sok éve megcsalta a férjét. A pap megunja, és rászól: na de, nénikém, ezt már sokszor meggyónta! Tudod, fiacskám, olyan jó emlékezni rá.

A köztársasági elnöknek elég gáz lehet az egész főbíró-választás. Döntően persze, azért, mert láthatóan Sólyom László nem tud olyan személyt javasolni, akit a szocik elfogadnának. Persze, nincs új a nap alatt. Az Antall-kormány idején is volt már hasonló, csak akkor a felállás volt fordított. Akkor a konzervatív miniszterelnök javasolt TV- és rádióelnököt, és a liberális Göncz Árpád nem volt hajlandó őket kinevezni. Szegény Horn Gyula sem fogja már megkapni a legmagasabb magyar kitüntetést, mert azt meg Sólyom László nem írta alá.

Csak a rend kedvéért szeretném megjegyezni, hogy vettük, láttuk, értjük. Mármint Mesterházy Attila úr múlt heti szavait. Az MSZP parlamenti frakcióvezetője védelmébe vette a Munkáspártot, mondván, hogy az Munkáspárt nem szélsőséges. Nem úgy, mint a Jobbik, amely zsidózik, cigányozik. A Munkáspárt nem zsidózik, nem cigányozik, még csak nem is anyázik, ami pedig még a parlamentben is megesik. Szóval, rendes kis párt ez a Munkáspárt.

Megvan-e a Lánchíd? - Színjáték, de élni kell vele - Csata a választási bizottságokban

A gyermek nem számít - Mesterséges dugó – természetes hülyeség - Két millió - Hazudnak a szocialista plakátok

Valahogyan nem akarják egyesek Magyarországon észrevenni, hogy mi van a világban. Példának okáért május elsején. Nálunk, a Városliget kedélyesen elcseveg miniszterelnök a szakszervezeti főnökökkel. Pedig válság van, amit ez a miniszterelnök pont a dolgozók számlájára akar rendezni. Eközben Párizsban a szakszervezetek nem mosolynak együtt Nicolas Sarkozy elnökkel, hanem tízezrével tüntetnek a válságkezelő lépései ellen. A francia szocialisták – igaz, hogy ott ellenzékben vannak – a szakszervezetekkel együtt tüntettek.

A Munkáspárt elnökének beszéde. Budapest, 2009. május elseje
Kedves Barátaim!
Munkások! Pedagógusok! Orvosok! Dolgozók!
Elvtársak!

Bajnai úr bejelentette, hogy 15 százalékkal kevesebb fizetést fog adni a minisztereinek, mondván, hogy ez a kormány istenigazából meghúzza a nadrágszíjat. Szerintem az egész úgy, ahogyan van, ámítás, szemfényvesztés, duma. Vegyük példának okáért Bajnai úr eddigi miniszteri fizetését. 2007-ben havi bruttó 1,2 millió forintot keresett, 2008-ban 1,3 milliót. Elnézést a kerekítésért, de így egyszerűbb olvasni. Persze tudom, hogy 1234000 forintnál a kerekítés is havi 34 ezer forint, olyan összeg, amiből ma nem egy ember él Magyarországon.

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Kedves vendégeink! Kedves barátaim! Elvtársak!
Kilencven esztendeje annak, hogy 1919. március 21-én, Budapesten kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A magyar munkás és paraszt, a dolgozó emberek az ezeréves magyar történelemben először lettek saját sorsuk formálói.

A fákról beszélgettünk minap Kisbér polgármester asszonyával. Udvardi Erzsébet orvos, lehet, hogy ezért is érzi át az ügy fontosságát. A közeli bakonyi erdőkből viszik a fát, mondja. Viszik hivatalosan az erőműbe, viszik nem hivatalosan a lakásokba. Az államot nem hatja megy, hogy kopár hegyhátak maradnak a nagyüzemi tarvágás nyomán. Az sem, hogy sok ember már csak úgy tud fűteni, hogy ellopja a fát. Miért nem lehet összhangot teremteni? Miért nem lehet érvényt szerezni a köz érdekének a vállalat érdekével szemben?

Gáz van! – mondja a kormány. Illetve, gáz nincs! Ezért van gáz. Az elmúlt héten hideg volt, de hát többségünk életében volt már ilyen. Mit lehet tenni? Elővettük a régi pulóvert, a jégeralsót, fölöltöztünk. A Gyurcsány-kormánynak a nagy hidegben mindjárt melege lett. A közvélekedés szerint ugyanis ez a kormány addig él, amíg a hideg hónapok után megjön az első gázszámla. Hogy így lesz-e, majd meglátjuk! Mit lehet tenni? A hidegért nem lehet az oroszokat okolni.

Kossuthra várva?

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Vágjuk le a szent tehenet!

Az egri kórházvédő gyűlésen egri csillagoknak nevezte az egyik felszólaló a kórház ápolónőit. Igen, ők voltak azok, akik a legkövetkezetesebben és legradikálisabban szembeszálltak a megyei közgyűlés szocialista többségének döntésével. Nem akarták, hogy a kórházat a Hospinvest, mint tőkés cég működtesse. Szerintük a kórházuk jó, jobb, mint akármelyik kvázi-privatizált kórház. Ők a betegekért akarnak többet tenni. Mondhatja valaki, hogy mindez érthető. Végül is a kenyerükről volt szó.

Megnyugtatom a Balszemmel olvasóit: már nem kell sokáig várniuk. Július ötödikére megjelenik a Balszemmel 3. kötete. Minap kedves értékelés kaptam egy balmazújvárosi fiatal lánytól: utálom a politikát, nem is akartam kézbe venni, de amikor beleolvastam, nem tudtam letenni. Arról ír, és úgy ír, ahogyan mi élünk. Egyik Front-tagunk édesanyja meg azzal örvendeztetett meg, hogy, amint megérkezik A Szabadság, ő a Balszemmel kezdi. Ennél nem kell több. Tavaly karácsonyi ajándéknak küldtem a könyvet egy utazási iroda nődolgozóinak.

Gáz van!