Úgy tűnik, hogy mindenki nagyon elégedett az idei október 23-ával. A Bajnai-kormány megkapta azt, amire vágyott. Nem dobálták őket meg, nem köpködték le őket. Igaz, nem is nagyon volt kinek, mivel a rendőrség légmentesen lezárt minden lehetséges területet. 23-án reggel szinte csak rendőröket lehetett látni, s persze a hivatalos ünnepségre igyekvő nagyköveti kocsikat, szépen felzászlózva.

Nem értem, de mielőtt nagyon törnék a fejüket, megmondom, miért nem értek valamit. A múlt héten megnézhettem, hogy manapság hogy élnek Hong Kongban, illetve a Kínai Népköztársaság déli részén. Hála mindezért azoknak a kínai társadalmi szervezeteknek, és magyar üzletembereknek, akik rajtunk keresztül keresik a kapcsolatot Kínával. Na, de most nem erről van szó! Szóval, kategorikusan nem értem, hogy miért működhet a tömegközlekedés normálisan Hong Kongban, és miért nem működhet normálisan nálunk?

A magyar politikai élet mindig szül újabb és újabb meglepetéseket. A múlt héten polgármesterek tüntettek a kormány költségvetési tervezete ellen. Első körben rácsapták a miniszterelnökre az ajtót, mondván, hogy nem lehet csak elvonni a pénzt, ugyanakkor elvárni, hogy az önkormányzatok működtessék az iskolákat, a kórházakat, meg minden egyebet. A polgármesterek követelései szerintem is jogosak. Erről egyébként a szocialista polgármesterek sem nagyon vitatkoznak, legfeljebb nem tüntetnek. A dolognak mégis van egy kis szépséghibája.

Vásárhelyi János a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatója. Száz gyermek élete, jövője van rábízva. Olyan gyermekeké, akik ebben a társadalomban már senkinek sem kellenek. Vásárhelyi János nem politizál, csak a tényeket sorolja. Soha ennyi kábítószeres, alkoholista, lelki sérült gyermek nem került a gyermekvédelmi intézményekbe, mint az elmúlt 10-15 évben. Nem politizál, de neki kell megoldást találni arra, hogy miként lehet egy gyereket napi 725 forintból ötször megetetni. Ennyit szán ugyanis a magyar állam egy gyermekre.

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy az utca a miénk. A televízió nem a miénk, éppen ezért ne is kérdezd minduntalan, hogy miért nem szerepel a Munkáspárt a televízióban. Azért, mert nem engedik. Az utca azonban a miénk. Illetve a miénk lehetne, ha birtokba vennénk. Nem kell sok hozzá. Ki kell szemelni forgalmas helyeket, ahol sok ember fordul meg, Ne a milliomos negyedeket válasszuk és a külföldieknek épített sétálóutcákat, mert a mi választóink nem arra járnak! Menj a rendelők elé, a munkaügyi hivatalokhoz, a vasútállomásokhoz!

A polgári média sztárjai, akik undorító féregként rágják szét a társadalom öntudatát, gunyosan mutogatnak a szocializmusra, mondván, hogy hol volt ott demokrácia, hiszen az állam, a párt, meg a szakszervezet rátelepedett az állampolgárra. Bezzeg ma az állampolgár azt csinál, amit akar, senki se telepedik rá. Szabadság van, meg demokrácia, mindkettőből dögivel. Szó szerint így van! Abban az "átkos" szocializmusban az állam, de mondjuk úgy, a társadalom a gondodat viselte. Ha azt látta, hogy nincs munkád, berakott a gyárba.

A házi orvosok zöme túl van a nyugdíjkorhatáron, s szinte lehetetlen egy megüresedett praxist betölteni. A kezdő orvos a 130 ezer forint bruttót kap, ezért nem csoda, hogy rengetegen mennek külföldre. Egyes orvosi szakmákban már teljes a hiány. A mentőszolgálat számtalan helyen nem képes az előírt időben elvinni a betegeket. Az ápolónők a kis fizetés miatt kénytelenek mellékállásokat vállalni, s hullafáradtan végezni a fő munkájukat. Az egészségügy fejlesztésére nincs pénz, de amíg még nagyobb gond, nincs koncepció.

Latin-Amerikában, ahol ma nagyobb részt baloldali kormányok vannak hatalmon, harcot hirdettek az országok élelmiszerfüggetlenségéért. Jól hallottad, élelmiszerfüggetlenségükért. Ezek az országok nem akarják, hogy a kenyerük, a rizsük, a húsuk, azaz a mindennapi betevő falatjuk a külföldi országoktól, a multinacionális vállalatoktól függjön. A pénzügyi függőség is súlyos dolog, és az sem kellemes, ha az energia terén másoktól függünk, de az ennivaló ennél sokkal többet jelent. Életünket. Mondok egy példát.

Mindenkinek van egy álma, az enyém a BKV. Szeretnék csatlakozni a BKV Zrt csapatához. Tudod, a BKV-nál ma már nem munkásfelvételt hirdetnek. Azok a csúnya idők már elmúltak. Ma már egy nagy csapat, egy nagy család tagja lehetsz, ha jelentkezel. A BKV honlapján magad is elolvashatod, hogy mostanság keresnek humánpolitikai igazgató csapattársat és buszvezető csapattársat. Ez utóbbiból, gondolom, többet is.

Ne is akarják nekem szidni a magyar miniszterelnököt, nem engedem! Ez egy aranyember, nem is érdemlünk ilyet. Bajnai Gordon olyan okosakat mond mostanság, hogy az egész szocliberális társaság együtt nem tudott hét év kormányzás alatt ennyit összeizzadni.

A cigánycsaládok gyászában osztozunk. A cigánygyilkosságok felháborítóak. Egy is az, ennyi már aggasztó. A pártok a héten jól kihasználták a nyári szünetet, egymással vetekedve üléseztek, nyilatkoztak. Draskovics rendőrminiszter úr szerint a rendőrségnek mindene megvan, ami kell, gond egy szál se. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs, mindenesetre maguk a rendőrök hallgatnak erről. Lázár János Fideszes képviselő szerint, aki a parlament illetékes bizottságának feje, a rendőrség jól dolgozik, na de a kormány kritikán aluli.

Hogy miket nem lehet manapság olvasni! „A mostani válság arra kötelez bennünket, hogy újratervezzük utunkat. A válság lehetőség a tisztánlátásra, s erre építve kell megalkotni a jövő új képét” – olvasom. Majd így folytatódik: „A társadalombiztosítási rendszerek leértékelődnek. Ezt az árat fizetjük azért, hogy a globális piacon nagyobb legyen a versenyképesség. A gazdasági tevékenység a kereskedelmi logika egyszerű alkalmazásával ugyanakkor nem képes minden társadalmi problémát megoldani”.

Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén június 23-án. A hírek szerint Jeffrey Levine ideiglenes ügyvivő „kerekasztal megbeszélést” szervezett. Ez önmagában nem lenne érdekes, hiszen miért is ne rendezhetne. Elvégre diplomata. Az érdekes az, hogy kiket hívott meg. És most tessék idefigyelni! Az amerikai diplomata amerikai egészségügyi cégeket hívott meg és Székely Tamás minisztert, a téma magyar felelősét, továbbá fontos magyar hivatalnokokat a gazdasági minisztériumból és a pénzügyből.

Vége a HospInvest bulinak. Feloszlatják a céget, mivel már egyetlen kórház sem akar együttműködni velük. A történet nagyon egyszerű. Jön egy magán cég, amely szeretne a magyar egészségügybe betörni. Az egészségügy ugyanis biztos üzlet. Egyrészt, mert előbb vagy utóbb, de mindenki beteg lesz, másrészt, mert van állami egészségbiztosítás, amely nagyon sok pénzt szed be a népektől, amit aztán visszaoszt.

Nem szeretnék a franciák helyében lenni. Ez a Sarkozy nevű ember azt mondja, hogy ők bizony csökkentik az áfát, mert így lehet a válságot megoldani. Kiszámították, hogy amennyiben az éttermekben 19,5 százalékról leviszik az áfát 5 százalékra, akkor minden olcsóbb lesz, és sokkal több ember fog étterembe járni. Még azt is kikalkulálták, hogy több vendéghez több étterem, több szakács, több pincér, több beszállító kell, magyarán, azaz „francián”: több lesz a munkahely. Szóval, nem szeretnék a franciák helyében lenni.

Madarat tolláról, kormányt az ünnepeiről lehet megismerni. A Bajnai-kormánynak rohadtul jól jött, hogy épp mostanra, a válság időszakára esik az egykori határnyitás 20. évfordulója. Most egy pillanatra el lehet játszani, hogy nagy ország vagyunk, amely beleszól a világtörténelembe. Persze, ez már nem így van, de olyan jól esik rá emlékezni. Tudják, mint amikor az öreg néni tizedszer gyónja meg, hogy egyszer, sok-sok éve megcsalta a férjét. A pap megunja, és rászól: na de, nénikém, ezt már sokszor meggyónta! Tudod, fiacskám, olyan jó emlékezni rá.

A köztársasági elnöknek elég gáz lehet az egész főbíró-választás. Döntően persze, azért, mert láthatóan Sólyom László nem tud olyan személyt javasolni, akit a szocik elfogadnának. Persze, nincs új a nap alatt. Az Antall-kormány idején is volt már hasonló, csak akkor a felállás volt fordított. Akkor a konzervatív miniszterelnök javasolt TV- és rádióelnököt, és a liberális Göncz Árpád nem volt hajlandó őket kinevezni. Szegény Horn Gyula sem fogja már megkapni a legmagasabb magyar kitüntetést, mert azt meg Sólyom László nem írta alá.

Csak a rend kedvéért szeretném megjegyezni, hogy vettük, láttuk, értjük. Mármint Mesterházy Attila úr múlt heti szavait. Az MSZP parlamenti frakcióvezetője védelmébe vette a Munkáspártot, mondván, hogy az Munkáspárt nem szélsőséges. Nem úgy, mint a Jobbik, amely zsidózik, cigányozik. A Munkáspárt nem zsidózik, nem cigányozik, még csak nem is anyázik, ami pedig még a parlamentben is megesik. Szóval, rendes kis párt ez a Munkáspárt.

Megvan-e a Lánchíd? - Színjáték, de élni kell vele - Csata a választási bizottságokban

A gyermek nem számít - Mesterséges dugó – természetes hülyeség - Két millió - Hazudnak a szocialista plakátok