A rendszerváltást követően számos kisebb-nagyobb vállalkozás jött létre abból a célból, hogy az ember megélhessen szakmájából a változó világban úgy, hogy közben saját maga ura lehet és nem parancsol neki senki. Mindez első hallásra szépnek tűnik, a kegyetlen valóságban azonban olykor olyan kötözködő kérdések is felmerülnek az érintettekben, mint például hogy megéri-e egyáltalán ezt az életformát választani, van-e ehhez megfelelő pénzügyi alap, illetőleg hogy milyen pályán van erre lehetőség, mibe érdemes pénzt és energiát fektetni.

Manapság különösen a válság miatt sokunkban a kisvállalkozók jutnak elsősorban eszünkbe, ha a vállalkozókról esik szó. Ilyen cím alatt lehet valaki burkoló, kőműves, víz-gáz- és központifűtés-szerelő, fodrász,de lehet vállalkozást nyitni takarítással kapcsolatos tevékenységből, kertépítésből is és ide tartoznak a kistermelők is, akik szerény munkaeszközökkel családtagjaikkal együtt művelik parcelláikat. Mint tudjuk, az ő életmódjukat elsősorban az határozza meg, hogy nyújtanak valamilyen szolgáltatást, amely a farkastörvények és a változó keresletek miatt gyakran bővülhet - egy ismerősöm például telefon- és hálózatszerelés mellett kertépítéssel is kezdett foglalkozni azon nem titkolt szándékkal, hogy több szolgáltatással nagyobb legyen a boldoguláshoz való esélye is. A szóban forgó szolgáltatás vagy szolgáltatások keretében kapnak egy megbízást, hogy ezt és ezt a munkát vagy feladatot adott határidőig el kell végezni akár egyénileg, akár néhány melós segítségével. Ez még idáig nem is lenne rossz buli, emellett azonban egy rahedli egyéb feltételeknek is teljesülniük kell. Például ha egy kisebb sütödét meg szeretnél mondjuk nyitni, a több százezer vagy milliós alaptőke megléte mellett kell engedély ahhoz, hogy azon a bizonyos helyen üzemeltesd újdonsült vállalkozásodat. Magyarán le kell tejelned a cégbíróságoknak a bejegyzéshez, az illetékes tulajnak pedig bérleti díjat kell fizetned plusz ezenkívűl ilyen-olyan hivatali tótumfaktumok körbenéznek a területen, vajon a különféle előírásoknak megfelel-e a helyiség, ami szintén hosszadalmas folyamat. Ha elkezd ezek után működni a dolog, akkor pedig mindenféle illetéket, adót kell fizetni havonta ezután is, az pedig rohadt mód mellékes, hogy nem profitáltál az adott hónapban. Mi miatt is nem volt a vállalkozás nyereséges? Például mert nem jött megrendelés vagy nincs rá kereslet, de előfordul olyan is, hogy kevesebb pénz jött a konyhára és így tovább. A lényeg itt az, hogy amennyiben egy kisvállalkozás keres száz forintot, akkor ebből jó, ha a fele megmarad a kötelező díjak és egyéb költségek miatt. Aztán arról sem volt még szó, hogy nehéz helyzetbe kerülhetnek ilyen cégek azáltal is, hogy menet közben kiderül: nem a legmegfelelőbb beszállító-együttműködő partnerrel kötöttek megállapodást, így ezek miatt is meg vannak lőve. A nehézségeket pedig tovább bővíti, hogy megfelelő, a szakmájában jártas könyvelő nélkül az adóbevallások elkészítése is komoly fejtörést és ami még fontosabb: komoly büntetőjogi felelősséget is jelent a kisvállalkozó-kistermelő stb. számára. Ha valamit rosszul töltesz ki vagy nem írod be, hiányosan töltesz ki papírt, nehéz ezrekre rúgó bírságra számíthatsz - az pedig a kutyát se érdekli, hogy az agyonbonyolított szabályokban nem vagy jártas. Ha pedig több mindenre is vállalkozol, gyakran hulla leszel estére, mire végzel szinte a semmiért.

Mi az, ami ezeket az embereket elválasztja a többi vállalkozótól? Végtelenül egyszerű erre a válasz: a különbség az, hogy míg a kisvállalkozók, kistermelők vagy kiskereskedők jobbára egyedül vagy családtagjaikkal, esetleg barátaikkal dolgoznak együtt és csupán a család megélhetésére termelnek, addig a közép-és nagyobb menő vállalkozók milliós profitokat tudnak magukénak havi lebontásban és ők maguk nem igazán végeznek termelőmunkát, hanem beosztottjaikkal csináltatják meg ezeket, a nyereség azonban az övék. Lényeges a különbség. A mai adótörvények is elsősorban a dúsgazdag vállalkozók érdekeit szolgálják és azok szemszögéből róják ki a taksát: gondolj bele, a tehetős üztetembernek vagy kereskedőnek semmi ezeket kifizetni: az,hogy havi profitjuk milliós nagyságrendű, a kötelező adók letudásának figyelembevételével értendő. Ebben a körben a kisvállalkozók nem igazán rúghatnak labdába a nem arányos közteherviselések által uralt életben. A jövedelmi különbségek csak nőnek, ahogy a társadalmi szakadékok is,és bizony van ennél is rosszabb: ha nem megy a kisvállakozónak, jóval nagyobb eséllyel csődöl be vagy szűnik meg üzlete, butikja vagy bármilyen szakmai elképzelése és éppúgy végezheti az utcán, mint a többi 3 millió kiszolgáltatott szegény ember. A nagyobb cégek tulajdonosai pedig teljesen hasonló biztonságos és kiszámítható életmódot élnek, mint a felső középosztály vagy az elitcsoportok, amelyek képviselői a sok pénz és kapcsolati tőkéjük révén zökkenőmentesen újra tudnak kezdeni bármit - te ellenben mint kistermelő vagy kisvállalkozó gyakran a nagy nulláról indulhat ismételten neki.

Ahhoz,hogy a kisvállalkozó is megtalálhassa számítását és előre kalkulálható, normális életmódot folytathasson, igazságosabb közteherviselésre, kisvállalkozó-barát támogatási és kompenzációs rendszerre, a jelenlegitől eltérő hatalmi hozzáállásra lenne szükség. Fontos lenne, ha olyan alapítvány vagy bármilyen módon értelmezett központi alap vagy érdekképviseleti szervezet jönne létre, amely a nehezn boldoguló földművelők vagy kisvállalkozók-kiskereskedők számára ingyenes vagy kedvező jogsegélyszolgálatot, szakmai tanácsadást nyújtana, őket megfelelő termelőeszközökkel lenne képes ellátni. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy nem sokkal az ezredforduló után megjelent egy kisebb tanulmány arról, hogy a jövő a globális világggazdasági rendszerben a kistermelők-kisvállalkozók együttműködésén, illetve az új termelőszövetkezeteken alapul - azon logika alapján, hogy értékesítésre vagy bármilyen termelőtevékenységre egymással összefogó, egymást támogató egységek a válságjelenségeket is könnyebben képesek megoldani. Nem is beszélve arról, hogy ezek az emberi önmegvalósítást, a szakértői tehetség érvényesülését jelképezik, ellenben a közép-és nagyvállalkozások a piacgazdaság, a gátlástalan neoliberalizmus és a vadkapitalista kizsákmányolás szimbólumai - és félő, hogy sokáig azok is maradnak.

B.Deák András