A feketemunka közelebb visz a piachoz, mint a közmunka. A szocialisták között is iszonyúan fertőz a náci gondolkodás, a rasszizmus. A miskolci rendőrkapitányt ki kellett volna rúgni. A gyerekszegénység ellen elköltött milliárdok nem a gyerekekhez jutottak. Ferge Zsuzsa társadalomkutató rosszkedvű és zaklatott interjút adott a Beszélőnek.

„Ha éhséglázadás lesz, akkor azt le kell verni, és végre rendet kell teremteni” – mondta a Heteknek a monoki polgármester. „Nem tudom, mikor süllyedtünk utoljára ilyen mélyre” – kommentálta Ferge Zsuzsa a februári Beszélőben Szepessy Zsolt szavait. Az értehetőség kedvéért: a polgármester Szűcs Erika szociális miniszter kijelentésére reagált, aki januárban attól tartott, hogy a drasztikus megszorítások éhséglázadásokhoz vezethetnek. Azóta persze már más szelek fújnak a kormány szociális érzékenységét illetően is.

Noha Ferge Zsuzsa, a szociális gondolat hazai vezéralakja célzottan nem tér ki arra, mi bőszíti Szepessy szavaiban, az interjúból kiderül, az elesettekkel való szolidaritás elpárolgása dühíti a leginkább. A helyzet korábban sem volt túl jó, de az utóbbi időszak eseményei a – Ferge szavaival – „szegények szívatásának” egyértelmű tendenciájáról tanúskodnak.

Az állam képtelen elfogadni például azt az esetet, hogy valaki azért munkanélküli, mert egyszerűen nincs számára munka. Az idén hatályba lépett szociális és munkaügyi szigorítások azt üzenik, hogy a kormány szerint mindenkinek lehet munkája, csak akarnia kell. Teljesen értelmetlen például, véli Ferge, hogy mostantól nem hét, hanem csak öt nappal korábban kell jelezni a munkanélkülinek, hogy munkába kell állnia.

A törvények már 2000 óta lehetővé tették, amit a kormány Út a Munkához programnak, a sajtó pedig monoki modellnek nevez. A feketemunkástól vagy az együtt nem működőtől eddig is meg lehetett vonni a segélyt. Miközben a munka- és jövedelem nélkülieknek legalább a fele, 150 ezer ember egy kanyit sem kapott/kap az államtól.

1992 óta ötvenszer módosították a szociális törvényt, márpedig, mondja Ferge, így nem lehet értelmes szociálpolitikát csinálni.

A szociológus szerint árulkodó az is, hogy éppen az alsó rétegek feketemunkáját akarják megtorolni, miközben az „okos polgármester tudja, hogy ha azt akarja, hogy ezek a családok ne lopjanak, és ne haljanak éhen, akkor odaadja a segélyt, és hagyja őket feketén dolgozni”. Empirikus kutatásai igazolják: a feketemunka közelebb visz a piachoz, mint a közmunka. Utóbbinak értelmes válfajából egyébként is hiány mutatkozik, pedig Ferge valamiféle magyar New Deal-t látna szívesen.

Az interjúkészítő Varró Szilvia rákérdez arra, hogyan értékeli most korábbi nyílt kiállását a Gyurcsány-kormány mellett. Ferge elismeri, hogy a beígért gyermekszegénység-ellenes program gyakorlatilag nem valósult meg, a milliárdokat intézmény-felújításra költötték el, ami persze jó, „csak éppen a gyerekprogram nem erről szólt”. A gyerekeket előbb megelőzte az iskola, aztán valami más. „Gyurcsány néha fellángol, majd lelohad” – világította meg a tudós a sikertelenség egyik pszichés vonatkozását.

Az interjú kitér a felerősödő cigányellenes tendenciákra. Ferge szerint „a szocialisták között is iszonyúan fertőz a náci gondolkodásmód”, és nem pártok szerint oszlik meg a hazai rasszizmus. A szociológus szerint nem lehet kérdés, meneszteni kellett volna Miskolc rendőrkapitányát, aki arról beszélt, hogy városában a rablásokat kizárólag cigányok követték el. „Amikor […] azt mondja, hogy minden rablást a cigányok követnek el, azt csak úgy lehet érteni, hogy minden cigány bűnöző” – summáz a társadalomkutató.

Ferge itt biztosan téved. Sokan vannak, akik ezt nem így gondolják. Az Élet és Irodalomban kibontakozó vitában így többen is osztották Léderer Pál álláspontját, hogy a kapitány állítását csak „manifeszt rosszindulattal” lehet rasszistának minősíteni. S hogy a tűréshatárok mennyire eltérőek, azt a Heti Válasz cigány publicistája is bizonyítja, aki felveti, hogy „még a véresszájúnak tartott Bayer Zsolt sem mondja sehol, hogy minden cigány bűnöző. Csak vannak, akik ezt nagyon szeretnék hallani végre, hogy aztán majd azonnal megvédhessenek minket. A cigányokat” – írja Forgács István.

De vajon szabatosan ki kell-e valamit ahhoz mondani, hogy érthetővé váljék, vagy elég a ráutaló magatartás? Léderer és Forgács szerint nem elég. Ferge szerint elég. A mostani közhangulatban szerinte másként csengenek a szavak, úgy látja ugyanis, hogy legalább húsz éve tart az a politika, amely szisztematikusan löki a mélybe a hazai cigányságot. Igaz ugyan, hogy a létminimum alatt élő hárommillió ember 25–30 százaléka lehet cigány, és még a legeslegszegényebbek fele sem roma, tehát nem kell ahhoz cigánynak lenni, hogy az ember nyomorult legyen, de a cigányok bizonyíthatóan jobban szegényedtek, mint a többség. És a statisztika nem tudja megmutatni, hogy „a pocsék lakás, a gyerekeknek a visszatérő éhsége mellett mekkora gyűlölettel kell szembenézniük” a származásuk miatt.