Mai világunk meghatározó eleme az üzlet,szinte már a születéstől egészen a halálig.Ennek fogalma azonban mást jelent rózsadombiéknál és egészen mást póréknál.Mindenesetre a komprádor mentalitás és a hazánkat uraló multik valóságos rendszert építettek az üzlet,illetve az üzleties értékrend fogalmára,gyakorlati alkalmazására,amelynek mottója:"Add el az eladhatatlant!"

A gond talán valahol ott kezdődik,hogy nemcsak üzlet létezik a világon,hanem mellette van ezer egyéb dolog,amivel lehet foglalkozni-a teljesség igénye nélkül például idesorolnám a sportot, a kultúrát,a szabadidő-töltést,a természetjárást,a kertészkedést, vagy mondjuk a sütést-főzést,a meteorológiát,a motorozást és így tovább.Napjainkban azonban a dolog kissé másképp fest,tudniillik amikor arról van szó,hogy az üzlet vagy az üzleti mentalitás egyeduralomra,kizárólagosságra tör,akkor magyarul kínjában mindent megpróbál,hogy nyeregben is maradjon.Üzletté válik a nyaralás, a fent említett tevékenységek, a vásárlás és a szórakozás is.Ez még akkor is abnormális dolog, ha azt vesszük figyelembe, hogy ma fogyasztói társadalom van nemcsak magyarhonban, hanem szinte világszerte.Ekkor alakul ki az a bizonyos mottó is,amikor az ember fantáziája-a korlátlanság és a kizárólagosság miatt-beindul és elkezd azon morfondírozni, hogyan lehet valamit eladni.Rózsadombiéknál tudniillik szempont,hogy busás nyereség legyen belőle és ebből jól meg is tudjanak élni.Kialakul ennek égisze alatt a PR fogalma, ami kb. úgy aránylik az üzlethez, mint mondjuk a középkorban az Isten kegyelméből való uralkodó mítoszához a papság,azaz mintegy ideológiai támasszá válik az elüzletiesedett észjáráshoz.A kifejezés az angol public relations kifejezés rövidítése,amelynek magyarra fordításáról talán máig vitatkoznak,de valami olyasmit jelent, hogy kapcsolatok, viszonyulási pontok a közhez, a közösséghez.Azaz annak áltudománya, hogy lehet egy adott cégről,üzleti fogásról kifelé jópofizni,háryjánoskodni,milyen maszlaggal lehet rózsaszín képet festeni arról,amely egy petákot se ér.Annak áltudományáról is van szó,hogy emberekkel mit hogyan és milyen módon lehet megetetni.Emiatt vannak jó kis szlogenek,reklámfogások-nem véletlenül mondták volt a közelmúltban szellemesen, hogy aki nem tud már mit hazudni,az fogadjon fel reklámszakértőt.Mindenesetre a PR-kodás jó kis üzlet, miután ennek révén milliós célközönséget képesek a nagymogulok megszólítani-rengetegen farmercikkekre,pólókra,melegítőkre,elektronikai árukra és egyéb kispolgári fogyasztási dolgokra rá tudtak kattanni,mert be lett bizonyítva,hogy ezt tud, azt meg amazt,a parfümökkel vagy a márkás holmikkal meg a nyúlbélák is karakán palikká válnak.Ilyenkor a verseny és a konkurencia címén megindulnak ellenfolyamatok,ellen-PR-ok is,amikor is újságokban olvasni valamely csodaszer rákkeltő hatásáról,arról,mennyire becsapósak annak a terméknek a mutatói,melyik kutató mit bizonyított be erről és így tovább.Igen ám,de honnan tudjuk, mi igaz, mi nem?Az emberek kb.hatvan százaléka máris bedől ennek.Pedig ez sokszor csak ellenreklám.Talán nincs is semmi gond azzal a termékkel,de akkor kinek higgyen az ember,vetődik fel ez sokakban.Részben az ellen-PR-osok javára lehet írni,hogy az élet más terén, pl. kölcsönfelvételnél érdemes elolvasni az apróbetűs részeket,magyarul mindennek meg kell a másik oldalát nézni.Lehet,hogy egy adott áru baromi hatásos fogyókúrás csodaszer,azonban arról sokszor sunyi módon hallgatnak,hogy mondjuk igen kellemetlen mellékhatása vagy vesekárosító hatása van-na ez az érem másik oldala.Aztán egyik vagy másik cég hitelrontásért, rágalmazásért perel a másik ellen,mi, egyszerű emberek meg találjuk ki,ebből mi igaz, mi nem.Mindenesetre száz szónak is egy a vége:ha már arról van szó,hogy az illető a nyereségre, a szenzációra vagy a görcsös hatalomra törekszik és ezt üzletieskedő fogásokkal akarja kiélni,abban az esetben nagy baj van,főleg, ha erre tömegével ráharapnak az emberek.

Miről szól ezzel szemben az üzlet?Elsősorban a kiskereskedőkre,kisboltosokra gondolhatunk ilyenkor elsősorban,akinek van tehetsége a szakmához,magyarul szakmájának szeretne élni és pusztán megélhetésu célzattal kereskedik.Aki kemény erőfeszítések árán,hihetetlen szorgalommal iparkodik valamit elérni és az árusítás mellett anyagbeszerzőként is lót-fut ide-oda,az teljesen másképp értelmezi az üzlet fogalmát-ő ugyanis azt szeretné, ha neki is minél jobb legyen, és a célközönségnek is és erre igenis sokat ad.Neki az számít,hogy eladja nagy kínkeservesen megtermelt-előállított áruját,legyen ebből bevétele, ugyanakkor számítson továbbra is a vevőközönségre.Ebben az olvasatban az üzlet a kölcsönös előnyök rendszere adok-kapok alapon.Ragozhatnánk ezt úgy is,hogy energiát és fáradságot nem kímélve minőségi alapanyagot állít elő-a kiskereskedő sokszor kissé melós is,akarom mondani inkább melós,miután munkaideje legnagyobb része a kemény és kitartó erőfeszítések sorozata kevesebb alvással,magyarul sokszor robotol.A kiskereskedő vagy a kisboltos,kistermelő tud és sokszor kíván is annak az egyszerű embernek vagy melősnak a fejével gondolkodni,akik között él és akikből a vevőköre áll.Emellett azt sem hagyhatjuk figyelmen kívűl,hogy sokan éppúgy nyögnek a számtalan adó súlya alatt,akárcsak szintén az adó vagy a számlák súlya alatt a melósok.Ellenben erőfeszítésük gyakorta megérleli a gyümölcsét:nem véletlenül virágzott a mezőgazdaság vagy például a feldolgozóipar is a termelőszövetkezetek idején-ez a megoldás még ma is aktuális.Kérem tisztelettel,ezt lehet a szó igazi értelmében üzletnek nevezni.A haza termékek vagy a magyarországi szocreál kultúra például még napjainkban is kelendők nemcsak itthon,hanem világszerte is.

Emiatt egy fél percig se csodálkozhatunk azon,ha a multik és az őket kiszolgáló elit ezzel szemben kidolgozta a PR-fogalmát.A PR csupán arra szolgál,hogy a pocsék dolgokat eladják semmitmondó kifejezések révén,nem pedig arra,hogy valódi minőséget állítsanak elő-a neoliberális szisztáma tudatosan törekedik az önállósuló,erőfeszítéseire és szakmai felkészültségére büszke földművelők és kiskereskedők üzleti megfojtására.

B.Deák András