Adódik az ember életében időnként olyan alkalom,amikor gyárlátogatásra,üzemi látogatásra érkeznek vendégek a melóhelyen zajló munka tanulmányozása, megfigyelése céljából.Ilyenkor,akárcsak a híres-hírhedt cárnő idejében,mindenki arról iparkodik gondoskodni,hogy az adott helyről a lehető legjobb képet mutassák a látogatóknak,megőrizendő és öregbítendő a cég,vállalat vagy egyéb munkahely jó hírnevét.

Tizenéves koromban jómagam is részt vehettem ilyen megmozdulásokon,bár az kissé másabb szitu volt,lévén,hogy ilyenkor látogató voltam-hetedikes koromban az Athenaeum Nyomdában jártam, gimnazista korom kezdetén pedig a Salgótarjáni Síküveggyárban, mindkét alkalommal iskolai program keretében,és ahogy az ilyenkor lenni szokott,kaptunk egy kis ajándékot is:az előbbi helyen egy akkor aktuális hírlapot,az utóbbin egy-egy saját öntésű poharat.Ezt leszámítva azonban ezek az élmények nem hagytak tűl mély nyomot életemben,ellenben az főleg a későbbi időszakban sokkal jobban érdekelt mindig is,milyen az élet a másik oldalon, a melósok körében.

Érdekes módon a témának erről a részéről két orosz vonatkozású sztori jut eszembe:az egyik a sokak által ismert Patyomkin-falvak története, a másik Gogol:A revizor című klasszikus műve.Mindkettőnek közös a nevezője,tudniillik arról szólnak, milyen a vezető pozícióban lévők mentalitása úgy a külvilág, mint saját beosztottaik felé-természetesen hozzáteszem:akinek nem inge, ne vegye magára.

A dolognak nagyjából az a kiindulópontja,hogy a mai világ erről szól:örülj,hogy van hol melózz.Ez makacs tény.Ebből kifolyólag a dolgozó van a cégért, a munkahelyért, nem fordítva.Ez önmagában nem egy abnormális helyzet,miután az ember választja meg,melyik munkahelyen keressen kenyeret,egyúttal alkalmazkodik is annak a helynek a normáihoz, követelményeihez.Természetesen ennek is megvannak a maga fokozatai is a laza melóhelytól egészen az emberi méltóság szférájába belépő multikkal bezárólag.Miután pedig a melós van a cégért,azért mindent meg is kell tenni.Ha kell, be kell vállalni a túlórázást, akár így a szerződés, akár úgy.Ha kell, az ember átképezteti magát vagy önérdekből, vagy mert a felettesei előírják neki.Ha kell, minél több málhát ráraknak a vállára, mivel ahhoz, hogy a cég fennmaradjon és minőségi eredményt mutasson fel,minél többmindenhez is kell érteni-ezutóbbi se lenne rossz önmagában,lévén,hogy már a középkorban is ezerbárhány dologhoz értett egy tudós is.A hangsúly inkább azon van itt,hogy nem egy kapzsi vállalatvezető mindenkit túl akar lihegni-ismerős az a bizonyos "Majd mi megmutatjuk!"szlogen,ami nem csoda olyankor,amikor mindenütt a versenyszellem válik mindenhatóvá.És erre hivatkoznak háromoldalú érdekegyeztetéseken a cégek képviselői is: a béremelés letöri a minőségi mutatókat, kevesebb lesz a cégbevétel, a cég amiatt megy tönkre és hasonló nyalánkságokkal lehet ilyenkor találkozni.Száz szónak is egy a vége: a melós csak ne foglalkozzon ilyesmivel,inkább a céghírnév öregbítésén morfondírozzon és ennek megfelelően is cselekedjen.Ha úgy adódik, mosolyogjon a háklis ügyfélre,akár havi problémája van,akár magánélete romokban hever,akár családi tragédia érte,akár falfehér esetleg a sápadtságtól.Ha úgy adódik,sunnyogjon,jópofizzon ide-oda meg amoda,hadd lássa mindenki, milyen kedves és baráti az a bizonyos vállalat és annak csapata, ahova jelentkezik valaki dolgozni vagy ahol kedves ügyfélként megfordul.Jópofizzon a kolléga, mosolyogjon, legyen barátságos,dacára annak,hogy számtalan szolgáltató szektoros ipse időnként rákvörös és az asztalt veri öklével,úgy kiborul idegileg amiatt, hogy hol felettesei, hol az ügyfelek fárasztják le napi szinten lehetetlen követeléseikkel,illetve amiatt, hogy mindkét oldal sokszor rajta vezeti le indulatait-aztán ugye az ipse magánéletéről egy árva kukkot nem szóltunk volt.Mert a helyzet többnyire ott is hasonló.És azt hozzá kell tennünk profánul, hogy ma az ilyen állás a divat-azaz a szolgáltató jellegű meló,ahol a legeslegmagasabb lehetetlen igényeket is ki kell tudni elégíteni-az pedig a kutyát nem érdekli,hogyan oldod meg,de ha nem oldod meg,vagy nem úgy oldod meg,te vagy a hunyó és az se érdekli a vadászebet se,hogy te nem menedzser vagy, hanem csak melózni szeretnél.Aztán emellett kifelé nemcsak ezzel, hanem mint ismeretes, felszínes reklámok révén is mutogatják, milyen baromi jó az az adott vállalat.Vagy azzal,mint azt A revizor című műben is láthatjuk,hogy mindenkinek úgy kell táncolni, ahogy az ellenőrző személyzet,vagy a cég képviselői füttyentenek-az öltönyös-nayakkendős urak vagy kisasszonyok azonban ugye nem állnak szóba a koszos melósokkal és többnyire őket is lehordják azért, ha a cég képviselőivel kívánnának társalogni-ez általában ritka, mivel a feudális beidegződésű szolgalelkűség, a "Tudd, hol a helyed!" szemléletmód ezt eleve kizárja.A dolgozó csak teszi a dolgát, túl is teszi magát az ilyen parádékon fél órán belül és robotol ezután is, mintha mi sem történt volna.Azt pedig már hozzá se kell tenni:ahol arra törekednek, hogy minél jobban emeljék a minőségi mutatókat és minél jobb,de annál felszínesebb képet festenek le a gyár életéről, ott nem igazán ildomos munkahelyi hiányosságról,megalázottságról beszélni.Ha ezt más fórumokon mondjuk valaki a felettesével beszéli meg, mai szlenggel kifejezve, egykettőre leoltják azzal, hogy ő az,aki mindenhez pesszimistán áll hozzá.

Apropó minőségi mutató.ennek a fogalomnak is van vagy kétféle értelmezési paramétere.Az egyik, amit már említettünk volt,annak a jelszava és követelménye, hogy minél jobban öregbítsünk a gyár hírnevét, minél jobban minél nagyobb elégedettséggel, külső pozitív visszajelzéssel dolgozzunk.De van ennek másik vetülete is.Minőség ott van, ahol szakértelem is van.Szakértelem pedig ott van,ahol a tehetséges, jól dolgozó, kollégáiért is aktívan tevékenykedő melós van.Igaz az is, hogy sokan arról beszélnek: a szakértelem nem elég jól megfizethető.Nos, ezen lehetne vitatkozni,de akit a cég költségén és annak érdekében rendszeresen továbbképeznek, taníttatnak,művelnek,az sokkal nagyobb bevételt is hozhat úgy a vállalat vezetésének konyhájára, mint a sajátjára,ráadásul ha a cégnél elég biztos az állása és elismert a munkája, szakértelme és felkészültsége,arra nemcsak PR-kodni lehet,hanem családja számára is biztosítani tudja a kiszámítható jövőt, a megélhetést,ami manapság nagy szó.Hogy ezen lehetőséggel melyik vállalat hogy él?Az cége és vállalata válogatja.

B.Deák András