Most, hogy az MSZP rosszul fizetett képviselői, és a Societas (Baloldali Ifjúsági Mozgalom) együtt jutott el az éhség és szegénység lázadó fázisába, és magukon érzik a nyomor hidegét, én is hitelesebbnek tartom e kis forradalmat.
Mégha a különvéleményem a politikai éhínség veszélyével is fenyeget, én nem vagyok képes logót cserélni a mezemen, és nem fogom felvenni a központi párt-költségvetésből kihordott, fertőtlenített sárral preparált marketing-bakancsomat.
Mivel fizikailag is a hagyományos melósok csapatába tartozom, így nem kell álca-borostát növesztenem, nem a kölcsönzőből hozom a munkásruhámat, és nem banketteken mesélek majd szörnyű sorsomról.

Proletár vagyok, kétkezi fizikai munkás, aki már csak abban hisz, hogy a munkásoknak maguknak kell sorsuk intézését a kezükbe venni. És erre meg is van a lehetőségük. Nem is azért féltem a munkás-jövőmet, mert magával rántana a kételkedők „ de hol vannak a munkások ugyan?” károgása, hanem azért, mert látom, hogy a politika szennye hogyan képes prostituálni a gyengéket, és hogyan szívja magához a fejevesztett aktivistákat. Újabb ígéretek, újabb elvesztegetett évek. Ez vár ránk, munkásokra, hiszen megmutattuk, hogy képesek vagyunk bármikor a kemény és büdös kupacot, a folyós undormány büdös kupacra cserélni. Pedig az öklünk még megvan, de a zsebünkben hordjuk.

Tudom, hogy nem várhatunk a munkások mindegyikétől marxi tudatosságot, de azt nem engedhetjük, hogy a kocsmapolitika hagyományos tudatlanságába taszítsák őket, és erre stratégiát építsenek. pPedig ezt teszik.
De van egy jó hírem. A munkás létezik. A tudatosság lassan jön, érik. De ha pont mi hazug prófétákat ültetünk az út szélére, etetjük és reklámozzuk őket, még lassabb folyamat lesz. Olyan jövőnek söprögetjük az útját, amiben kódolva van a kudarc, és ezzel kódoltuk az újabb elvesztegetett éveket is.
És mégis megtesszük. Eladjuk magunkat a marketing-szegényekért.

Bűn ez a képmutatás részükről? Nem bűn. Az MSZP, a DK, a Szolidaritás, Bajnai, Gyurcsány, Orbán részéről nsem az. Ezektől a politikai prostituáltaktól semmi se az már. Őtőlük már a sajnálkozó sírás undora se lenne bűn. Ha már az se bűn, hogy Nyakó-Gúr féle undormányok a szegény emberek hátán másznak a parlament felé, és a Komjáthy féle fejevesztett kisemberek, öntudatlan bábokként tolják a szekerüket, akkor valóban nagy a baj.
Így a bűn azoké, akik nem leplezik le ezt a gennyet, nem kiabálják a világnak, nem könyörögnek a munkásoknak, hogy ne álljanak ilyen emberek mögé. Egy hiteles mozgalomnak kötelessége ezt a szennyes dolgot eltakarítani.
Leplezzük le! Megharagudnának ránk? Igen. Sokan. Még a jó emberek közül is.
De: „Megmutatni, leleplezni, megcáfolni. Igazat mondani, akkor is, ha az igazság rövidtávon nem nekünk kedvez .” Ez a hitelesség egyik alapelve.

Mindenkinek nem lehet megfelelni. Az ember, ha kemény véleménye van, azt keresztként cipeli. Mi cipeljük.
Elpártolhatnak a munkásaktivisták egy kemény ellenvélemény miatt? Igen.
Vagy, mert az elveinkkel nem értenek egyet, vagy a kényelmesebb utat választják. Kényelmesebb út, hogy rákapaszkodnak egy feltűnő mozgalomra, amely ugyan nem fedi a munkások önfelszabadításának alapelvét, de politikai hátszelének köszönhetően hangosabban kiabál. Nagyobb a tömeg, könnyebb a semmittevés álcázni. Mert ha egy aktivista nem aktív, akkor csak droid. Ettől még lehet hasznos a mozgalom számára, de joga a háborgásra nincs.

Én nem hiszek abban, hogy a munkások jövőjét a lózungokkal dobálózó pártok, és a szoknyájuk korcait nyalogató színpadi mozgalmak változtatják meg. Sőt, önbecsapás ezekkel operálni. A munkások kizárólag saját magukra számíthatnak, magukat kell megszervezni . Ez az, amit a lusták és a kényelmesek nem fognak magukévá tenni, de a politikailag prostituált elemek se.
Az utóbbiakat szeretettel várják...(a pontozott rész tetszés szerint kitöltendő).
-hajekcsaba-