A századforduló idején a kapitalizmus új szakaszba lép. Az ipar fejlődése során a termelés mindinkább a nagyüzemekben, nagy iparvállalatokban összpontosul, a kapitalisták szűk csoportja kezében egyre hatalmasabb tőke halmozódik fel. A verseny élesedése a gyárosokat arra készteti, hogy megállapodásra lépjenek egymással az árak fenntartásában. Létrejönnek a kartellek és más tőkés monopóliumok, amelyek felosztják egymás között a piacot, és különböző egyezményekkel biztosítják a magasabb hasznot. A korábbi, úgynevezett klasszikus kapitalizmus időszakát „szabadversenyes" kapitalizmusnak nevezik. Amikor a tőkés monopóliumok kifejlődnek és túlsúlyra jutnak a gazdasági életben, akkor lép a kapitalizmus új és utolsó szakaszába: a monopolkapitalizmus időszakába, amelyet más szóval imperializmusnak neveznek. A nemzetközi méretekben folyó verseny során mind a piacok, mind pedig a nyersanyagforrások monopolizálása céljából nemzetközi kartellek és más nemzetközi tőkés monopóliumok is létrejönnek.
A monopóliumok nem képesek a versenyt megszüntetni, folytatódik a kartellekbe tömörült vállalatok között is. A piacokért, úgyszintén a nyersanyagforrásokért folyó harc világméreteket ölt, s mind nagyobb monopóliumok küzdenek egymással. A monopolkapitalizmus jellemző vonásaihoz tartozik a bankok szerepének megnövekedése, a banktőke összefonódása az ipari tőkével, a bankok ipari érdekeltségének elterjedése. A banktőke behatol a gazdasági élet minden területére. A monopolkapitalizmust ezért finánckapitalizmusnak is nevezik.

Lenin megállapította, hogy az imperializmus a kapitalizmusnak utolsó, halódó szakasza, a politikai reakció, a rablóháborúk kora. A kapitalizmus összes társadalmi ellentmondásai elmélyülnek; mind élesebbé válik az osztályellentét a tőkések és a munkások között, úgyszintén a kapitalista monopóliumok urai: a fináncoligarchia és az összes dolgozó osztályok között. Kiéleződik a kizsákmányoló osztályok és ezek különböző érdekcsoportjainak egymás közötti harca is.

A vezető tőkés hatalmak leigázták a föld népeinek túlnyomó többségét, kiterjesztették a gyarmatrendszert az egész világra. Az imperializmus korában megindul közöttük a harc a világ újrafelosztásáért, egymás gyarmatainak, piacainak, nyersanyagforrásainak elhódításáért. A világháború veszélye egyre jobban fenyegeti az emberiséget. Az imperializmus megérleli a kapitalizmus általános válságát; ez az időszak a proletárforradalmak és az elnyomott nemzetek, gyarmati és félgyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmának kora.

Lenin az imperializmus jelenségeit elemezve megállapította, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban a századfordulón új szakasz kezdődik, amelyben nagy osztályösszecsapások kerülnek napirendre. Az új helyzet új feladatokat állít a munkásmozgalom elé: fel kell készülnie a forradalmi harcok megvívására. Ez a feladat csak forradalmi munkáspárt vezetésével valósítható meg.